142897. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dúsított wolframitércek feltárására

Megjelent: 1956. január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.897. SZÄM 12. n. OSZTÁLY - EE-221. ALAPSZÁM Eljárás dúsított wolframitércek feltárására Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest A bejelentő által megnevezett feltalálók: Dr. Millner Tivadar, a Híradástechnikai Kutató Intézet osztályvezető mérnöke, Neugebauer Jenő és Vas Endre, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. mérnökei, valamennyien budapesti lakosok A bejelentés napja: 1954. április 28. A találmány tárgya dúsított wölframitérceknek lúgoldatokkal történő feltárására vonatkozó eljárás. Ismeretes, hogy őrölt dúsított wolframitércek forró lúgoldatokkal autoklávban, tehát túlnyomás alatt, avagy nyitott üstven, tehát közönséges; nyomáson huzamos, pl. félnapos, vagy többnapos forralással feltárhatók, azaz WO3 tartalmuk aLkáliwolframát oldattá alakítható. Az eddig ismert eljárások hátránya azonban az, hogy azok lassúak, mert pl. a lúggal való takarékoskodás érdekében lehetőleg csak a WO3 tartalommal ekvivalens lúgmennyiséggel végzik a feltárást, vagy ha a lúgfelesleget alkalmaznak, úgy aránylag híg oldatokkal dolgoznak, nehogy a meddőből túlsók szenynyező anyag (pl. SiO stb.) oldódjék ki. Wolframitérc feltárási kísérleteink során felismertük, hogy a dúsított érc nyitott üstben, légköri nyomáson történő, gyakorlatilag teljes feltárásához szükséges idő azáltal csökkenthető le lényegesen, — anélkül, hogy a szennyezések számottevő mértékben felhalmozódnának —, ha olyan gyorsan ható lúgkoncentráció mellett (pl. kb. 30%-os NaOH, vagy kb. 45%-os KOH oldattal) végezzük a feltárást, amely mellett a feltárás ideje pl. 2—3 órára, azaz annyira lecsökken, hogy ezalatt •— szemben a hosszú ideig tartó ismert eljárásokkal — a meddő oldódása nem következik be számottevő mértékben. Megfigyeltük, hogy az utolsó érctételek feltárásának meggyorsítása végett célszerű némi,, pl. 10—15% lúgfelesleggel dolgozni: Azt találtuk továbbá, hogy a találmányunk szerinti gyors eljárás megvalósításánál célszerű az egész lúgmennyiséget olyan töménységben alkalmazni (NaOH esetén! pl. 28%-osi töménységgel, KOH esetén pl. 43%-is töménységgel dolgozni), hogy a feltárásra kerülő dúsított ércmennyiségből keletkezett nátrium- vagy káliumwolframátból a feltárás befejeztével célszerűen éppen wolframáttal forrásponton telített oldat keletkezzék. Találmányunk többféleképpen foganatosítható. Az alábbiakban találmányunk foganatosítási módjára két gyakorlati példát ismertetünk, amelyekre azonban nem korlátozzuk magunkat: 1. Példa: Nyitott vasüstben, tehát légköri nyomáson, 2—3 órán át a következő keveréket forraljuk: 300 kg dúsított wolframitérc (őrölve, 69%-os WO3 tartalommal), 138 kg 80%-os kálilúg '(== 110 kg 100%-os KOH) annyi vízben feloldva, hogy a térfogat oldás után kb. 180 liter legyen. (Ez 43%-os töménységnek felel meg és 10%-os lúgfeleslegnek.) A keletkezett forrón telített káliumwölframát oldatot kb. háromszorosára hígítjuk és a fel, nem oldódott anyagoktól önmagában ismert módon választjuk el és dolgozzuk tovább fel. 2. Példa: Nyitott vasüstben, tehát légköri nyomáson, 2—3 órán át a következő keveréket forraljuk: 300 kg dúsított wolframitérc (őrölve, 69% WOs tartalommal), 91 kg 90%-os nátronlúg (=82 kg 100%-os NaOH), annyi vízben feloldva, hogy a térfogat oldás után kb. 230 lit. legyen. (Ez 28%-os töménységnek felel meg és 15% lúgfeleslegnek.) A keletkezett forrón telített nátriumwolframát oldatot több, mint háromszorosára hígítjuk és a fel nem oldódott anyagoktól önmagában ismert módon választjuk el és dolgozzuk tovább fel. Mind a két példa esetében 99,8—99,9%-os wolfrámsavat nyerünk. Megjegyezzük, hogy a fentiekben a találmánynak csupán néhány példaképpeni foganatosítási módját írtuk le, amelyre azonban korántsem korlátozzuk magunkat, az igénypontok számos kivitelre kiterjednek- Megjegyezzük továbbá, hogy a találmányunk szerinti eljárással célszerűen olyan ércek dolgozhatók fel, amelyek 40%-nál több WŰ3-t tartalmaznak, és amelyek meglehetősen finomra vannak őrölve, úgy hogy szemcséik célszerűen pl. 0,2 mm-nél kisebbek.