142894. lajstromszámú szabadalom • Fényképészeti objektív lencserendszer

Megjelent: 1956. január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.89,4. SZÁM 42. h. 1-6. OSZTÁLY - De—185. ALAPSZÁM I Fényképészeti objektív lencserendszer Dennik Ferenc műszaki tervező, Budapest és Stenczer János oki. gépészmérnök Budapest A bejelentés napja: 1954. november 10 Ismeretes, hogy egészen egyszerű, rendszerint egytagú meniskus fényképészeti objektíveknek főleg a színkorrekció hiánya következtében kétféle, nevezetesen optikai és kémiai élességük van. Ez a jelenség gyakorlatilag akkor mutatkozik, hogyha az objektív által alkotott képet homályos üvegen állítjuk élesre. A filmet vagy lemezt ezen élesség síkjába állítva készítünk felvételt, a kép életlen lesz. A felhasznált üveg törésmutatójától, valamint a görbületektől függően, az optikai és kémiai élesség közötti különbség a gyújtótávolság számszerű értékének 2—3%-a körül mozog, ami a gyártott fényképezőgépek tökéletes élesreállítását bizonytalanná teszi. A legkedvezőbb képsík matematikai megállapítása is csak részleges eredményt biztosíthat, inert ebben az esetben csak az optikai és kémiai élesség közötti zóna optimális pontját állapíthatjuk meg, de még mindig lesznek sugarak, amelyek a megállapított képsíkon kívül dolgoznak, tehát csökkent mértékben, vesznek részt a kép kirajzolásában, amely körülmény a feloldóképesség romlását eredményezi. Ez a maradék' színi eltérés egyszerű meniskussal nagyobb képméretre, pl. 6X6, 6X9 cm dolgozó fényképezőgépeknél gyakorlatilag nem okoz számításba vehető minőségi hibát, de rövidebb gyútávolságú objektív esetén, tehát kis képméretre való fényképezésnél, a nagyíthatóság mértékét igen károsan befolyásolja. Az eddigi gyakorlatban a különböző hullámhoszszűságú sugarak egy pontban való egyesítését a lencserendszerben alkalmazott tagok törésmutatóinak és görbületeinek helyes megválasztásával, ill. azok kombinációival valósítják meg. Ez a módszer igen tökéletes eredményeket biztosít, de megvalósítása nagy matematikai munkát, költséges kísérleteket és igen fejlett gyártási eljárásokat igényel, így olcsó optikai szerkezeteknél nem alkalmazható. A találmány szerinti lencserendszer az eddig alkalmazott akromatikus szerkezetű objektívekkel szemben, a különböző hullámhosszúságú sugarak lehető egyesítését úgy éri el, hogy a koronaüvegből készült első tag, jelen esetben meniskus, mögé flintüvegből készült megfelelő vastagságú síkpárhuzamos lencsét alkalmaz. A rajz a találmányszerinti lencserendszer kiviteli alakját szemlélteti. A lencserendszer az 1 meniskusból, a 2 síkpárhuzamos flintből és a két tag között képződött 3 levegőlencséből áll A lencserendszer első tagjából kilépő sugarak egy része, amelyek egyébként az optikai élesség síkján kívül egyesültek volna, a megfelelő vastagságúra méretezett síkpárhuzamos flintüvegen keresztülhaladva törést szenvednek, miáltal e sugarak légútja, a síkpárhuzamos üvegben a fénytörés következtében keletkezett üvegút mértékének arányában megrövidülve ugyancsak az optikai élesség síkjában fognak egyesülni (plánparallelhatás). Ha az 1 meniskus görbületeinek, törésmutatójának, üvegvastagságának és a két görbület osztáshányadosának értékeit a kívánt gyújtótávolság függvényében helyesen állapítottuk meg, ugyancsak helyesen állapítottuk meg a 2 síkpárhuzamos üveg törésmutatóját, vastagságát, valamint a két lencsetag egymástólvaló távolságát, a 'gyakorlati próbák arról győznek meg, hogy a találmány szerinti lencserendszer 1:8 maximális fényerő mellett, homályos üvegen történő élesreállítással, vagy ennek megfelelően rögzített képsík esetén 24 X 36 mm kisfilm méretről 30 X 40 cm képnagyságra nagyítható kifogástalan felvételek készítését teszi lehetővé. A lencserendszer elsősorban feketefehér fényképezésre készült, azonban a találmány szerinti lencserendszer használható színes filmanyagra is. A találmány szerinti lencserendszer még a legpontosabb elkészítés esetén is mutat némi gömbi