142879. lajstromszámú szabadalom • Energiairányt is mutató távmérő berendezés

Megjelent: 1955. december hó 1. __ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.879. SZÁM 74. b. OSZTÁLY — BO—249. ALAPSZÁM Energiairányt is mutató távmérő berendezés A Magyar Állam, mint a feltalálók: Botló Vendel, Luczák Béla és Nádas Tibor mérnökök, budapesti lakosok^ jogutóda. A bejelentés napja: 1951. szeptember 24. Ha egy áramelosztó-hálózathoz több erőmű csat­lakozik, felmerülhet a feladat, hogy az egyik háló­zatrészből a másikba átment áram, vagy energia nagyságán kívül annak irányát, vagyis azt is tud­nunk kell, hogy az melyik hálózatrészből szárma­zik. Ilyenkor olyan megoldásra van szükség, amely­nél a leolvasó műszer zéruspontja a skála közepén van, míg az egyik energiairánynak ettől jobbra, a másik energiairánynak ettől balra eső kitérés fe­lel meg. Ugyanez a feladat természetesen távmérésnél is felmerül és a találmány olyan távmérőberendezés, amely impulzusfrékvencia-átvitel esetén ezt a fel­adatot az eddigieknél egyszerűbben és üzembiztó­sabban, vagyis jobban oldja meg. E feladat megoldására eddig bonyolult mecha­nizmusokat alkalmaztak. Pl. az impulzust adó váltóáramú kilowattóra­számlálónak szinkronmotor segítségével alapfordu­latot adtak. Ennek bonyolult szerkezetén kívül még az is a hátránya, hogy a frekvencia megválto­zása esetén (üzemzavar következtében) a leolvasó műszer nullapontja eltolódik, ami a távmérés ada­tait, illetve jelzését meghamisítja. Az impulzusfrekvencia-átviteli rendszer léjv/ege tudvalevőleg az, hogy a mérés helyén áramlökés­adóval a mérési értékkel arányos frekvenciájú áramlökéssorozatot állítunk elő, ezt (pl. vezeté­ken, vezetékkel irányítva, vagy vezeték nélkül) a leolvasási helyre visszük át és ott a frekvenciával arányos erősségű árammá alakítjuk, amelyet mé­rőműszeren leolvashatunk. A találmány abban van, hogy a mérési helyen két áramlökésképzőt alkalmazunk, amelyek olyan gátló-szerkezettel vannak ellátva, hogy ennek foly­tán egyik csak az egyik, másik csak a másik áram-111. energiairánynál jön működésbe. A kapott áram­lökés-sorozatot azok frekvenciájával arányos ára­mokká alakítjuk, s ezeket áramlökésadó-számlálóba vezetjük, amely az áramlökés-átalakítók áramfor­rásainak ellenkező polaritása folytán az egyik áramlökés-sorozatnak megfelelően jobb felé, a má­siknak megfelelően bal felé forog. Azzal, hogy az egyik áramlökés-átalakítóval párhuzamosan kap­csolt ellenálláson át a számlálóba a mérési érték­től független állandó áramot vezetünk, a számlá­lónak egy alapfordulatot adunk, amelyre az egyik, ill. a másik iránynak megfelelő fordulatszám reá helyeződik. Így áll elő, mint átviteli érték, az ere­dő áramlökés-sorozat, amely a leolvasás helyén a frekvenciával arányos erősségű árammá átala­kítva, mérőműszeren leolvasható. Ha a mérési ér­ték zérus, az áramlökésadó az alapfordulattal jár, 9 leolvasó műszer pedig ennek megfelelő alapkité­rést mutat, amely a skála nullpont] át jelenti (ha­mis nullpont). Az áramlökésadó fordulatszámának megfelelően a leolvasó műszer a mérendő áram, ill. teljesítmény egyik irányánál a hamis nullpont­tól balra, a másik irányánál pedig attól jobbra tér ki, vagyis az áramirányt is jelezni fogja. A találmány egy kiviteli alakját teljesítmény táv­mérése esetén a mellékelt ábra mutatja. A mérendő teljesítménye két (K, K2 ) éramlö­késképző számlálót hajt, amelyek háromfázisú áram esetén pl. az ismert Áron-féle kapcsolásban vannak és forgórészük az ábrán vázlatosan t,k) ki­linccsel jelzett megfelelő gátlóm űvel" van ellátva, aminek folytán az egyik számláló csak az egyik, másik pedig csak a másik áramiránynál jön for­gásba. Forgás közben mindkettő egy-egy (L) lám­pának az (f.) fotócellára eső fényét megszaggatja és ennek révén egy-egy áramlökés-sorozatot kelt, amelyek (r) relé útján egy-egy (A,, Á2 ) áramlö­kés-átalakító (C) kondenzátorát váltakozva (elő­nyösen stabilizált) feszültségre töltik és kisütik, és így egy (A) áramlökésadó-számláló egyik teker­csébe — az áramlökés-átalakítók áramforrásainak ellenkező polaritása folytán — a teljesítmény irá­nyának megfelelő irányú, a frekvenciával arányos erősségű áram jut; a számláló másik tekercsén sta­bilizált áram halad át, vagy e tekercset perjnanens mágnes helyettesíti. Az egyik (Á2 ) áramlökés-átalakítóval (x) ellen­állás van párhuzamosan kapcsolva, amelyen a mé­rési értéktől független állandó áram halad át. Mint­hogy ez az áram az (A) áramlökésadó-számlálón is átmegy, e számlálónak egy bizonyos alapfordu­latszáma és a kibocsátott áramlökés-sorozatnak egy bizonyos alapfrekvenciája van, amelynek hatására a leolvasó helyen lévő (v) vevőrelé a (C) konden­zátorokat váltakozva tölti és kisüti, és így a vevő­készülék (C, R) elemeket tartalmazó (Á3 ) áram-

Next

/
Oldalképek
Tartalom