142877. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tesztoszteron-észterek előállítására

Megjelent: 1955. december hó 1. , ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS I 142.877. SZÁM 12. o. 25. OSZTÁLY - Rí—87. ALAPSZÁM Eljárás tesztoszteron észterek előállítására Bejelentő: Richter Gedeon Vegyészeti Gyár R. T. Budapest. A bejelentő által megnevezett feltalá­lók: dr. Thiele Kurt Gyula, dr. Knob Pálné kutató vegyészek, mindketten budapesti lakosok. A bejelentés napja: 1952. október 24. Ismeretes, hogy az ivarhormonok 17-oxi-észterei az eredeti hormonokhoz képest fiziológiailag elő­ny ösebb tulajdonságokkal rendelkeznek. (Ruzicka, Wettstein, Helv. Chim. Acta 19. 1141 (1936). Egyik legjelentősebb ivarhormon a tesztoszteron. A tesz­toszteronnak igen sok észtere ismeretes, a gyakor­latban' azonban leginkább az acetát, illetőleg Pro­pionat vált be. Az irodalomban ismertetett és az iparban hasz­nált észterképző eljárások aszerint különböznek egymástól, hogy milyen acilező szert alkalmaznak. Savkloridok alkalmazása esetén a reakció szoba­hőmérsékleten folyik le általában hosszú idő alatt. Savanhidridek felhasználása esetén a reakciót az. elegy forrpontja iközelében több órán át tartó he­vítéssel, esetleg forralással hajtják végre. Az öm­ledékben .végrehajtott eljárások magas szénatom­számú zsírsavakkal aikotott észterek előállításánál nyer alkalmazást. " . A találmány a tesztoszteron észtereinek újszerű előállítására irányul és közelebbről olyan észtere­zési eljárásra vonatkozik, amelyben acilezőszerként savanhidridet alkalmazunk. Az irodalom az ilyen típusú észterezési folyama­tok ismertetésénél általában ob/an eljárásokat ír le, amelyekben a savanhidrideket száraz piridines oldatban, több órán át reagáltatják a tiszta hor­monnal 115—125 C°-on. ' Kísérleteinkkel megállapítottuk, hogy a viszony­lag magas hőmérséklet és a hosszú reakcióidő a kitermelés szempontjából egyenesen hátrányos, mert a monoészter kitermelés, rovására enol-diész­ter képződéséhez vezet. Ez a jelenség nemcsak a hormonészterben való nyeredéket csökkenti, ha­nem a termék minőségét is lerontja, mert az enol­diészterek hormonhatása alacsonyabb, mint az ész­tereké, az enol-diészterektől való tökéletes izolálá­suk pedig további külön problémát jelent. Min­denképpen kívánatos tehát olyan eljárás létesítése, ,mely egyszerű eszközökkel az enol-diészter képző­désének lehetőségét kiküszöböli és ezzel a hatásos hormonészter kitermelését, növeli. Az enolizálódásból adódó fenti hátrányok kikü­szöbölésére az irodalom olyan eljárásokat is ismer­tet tesztoszíeronészterek előállítására, melyekben az észterezés nem a tesztoszteroniázisban tr-íténik, hanem az androsztendiol fázisban. Ebben az eset­ben a 3-as helyzetű oxicsoportot az észtereződéssel szemben tritiléter-csoporttá való átalakítása útján megvédik,-majd az észterképződés után ezt az éter-csoportot lehasítják és a kapott androszten­diol-17-acil származékot önmagában ismert módon tesztoszteron-észterré alakítják. Meglepetésszerűen azt találtuk, hogyha ellentét­ben az összes eddigi eljárásokkal, előre melegített savanhidridfoe egyszerre adagoljuk a hormont és ekkor a melegítést megszüntetjük, úgy az exoterm reakció magától végbemegy. Amennyiben a hor­mon adagolása következtében a savanhidrid hő­mérséklete csökkenj úgy külső hő közlésével a sav­anhidridet újra felmelegítjük eredeti hőmérsékle­tére. A savanhidridet a találmány szerint minden­kor olyan hőmérsékletre melegítjük fel, melynél az észterképző reakció megindul. Ez a hőmérsék­let az acilezőszer függvénye és adott esetben elő­zetes kísérlettel állapítandó meg. Különös jelentősége a találmány szerinti eljárás­nak, hogy nem tisztított, nyers tesztoszteronnal is végrehajtható, szembén az eddig ismert eljárások­kal, melyékben tiszta, éles o. p.-u* hormonokat al­kalmaztak. A találmány szerinti eljárásban n:ncs oldószerre szükség, a reakció az anyagok között oldószer nélkül is-simán végbemegy. Azt találtuk, hogy csekély piridin-hozag alkalmazásával a reak­ció sebessége és teljessége növelhető. Meglepő a találmányban a jelentősen megrövidített reakció­idő, valamint az exoterm lefolyású reakciónak a keletkező hő hatására magas nyeredék képződése közben való lezajlása. Újszerű az eljárás az aci­lezőszer alkalmazásának fordított voltánál fogva és különösen meglepő, hogy ilyen reakciókörülmé­nyek között az enol-diészter képződés — jóllehet várható volt — teljesen elmarad és monoészterben minden eddigi irodalmi kitermelést meghaladó ho­zadékokat eredményez. Az alábbiakban a találmány néhány kiviteli pél­dáját közöljük. A találmány íermészotesen nincs az acetát, ill. propionát előállítására korlátozva, hanem alkalmazható minden észter előállítására, melyeknél észterképzésre savanhidrid használható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom