142864. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új oxazolin-származékok előállítására
o Megjelent: 1955. december hó 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.864. SZÁM 12. p. 1-5. OSZTÁLY — GO-354. ALAPSZÁM Eljárás új oxazolín-származékok előállítására Bejelentő: Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest. Feltalálók: Kollonitsch János, Hajós Andor és Windholz Tamás. A bejelentés napja: 1954. április 15. Azt találtuk, hogy az alábbi képletű oxazolinok R—CH—C—COORt I I • . ON (I) v XCH 2 —X (ahol R és Rí hidrogént, vagy alkilt, vagy egyéb szénhidrogén-maradékot, X pedig amino-csoportot, vagy azzá átalakítható csoportot, pl. helyettesített amino-csoportot, mint a •karbobenzoxi-arnino-csoport vagy halogént jelent) előállíthatók olyan módon, hogy aszerint, ill. származékait, melyek az alábbi általános képletnek felelnek meg R—CH—CH=COORi (II) II OH NH2 (ahol R és Rí jelentése ugyanaz, mint az [I] képletben,) vagy ezeknek sóit az alábbi általános képletű iminoéterekkel, ill. ezeknek sóival R3°\ C / NH (HI) I CH2—X (ahol R3 valamely alkil-, vagy aril-csoportot, vagy egyéb szénhidrogén-maradékot jelent, X jelentése pedig ugyanaz, mint [I] képletben) hozunk reakcióba. A reakció jól végrehajtható pl. olyan módon, hogy az (II) általános képletnek megfelelő vegyületek közül a szerin-metilészter-klórhidrátot, a (III) általános képletnek megfelelő vegyületek közül pedig a karbetoxi-amino-acetimino-etilétert alkalmazzuk: CH2 —CH—COOCH 3 II CH„—CH—COOCH3 OH NH2 .HC1 | ; | + = O N +NH4 C1 C2 H 6 0 Nc/ NH \c/ I ' I CH—NH—COOC2 H 5 CH 2 —NH-COOC 2 H s De alkalmazhatók a reakcióban az észter-klórhidrátok helyett a szabad aminosav-észterek is, ekkor az iminoéter-komponenst valamely sója formájában, pl. klórhidrátja formájában, alkalmazzuk. Használhatók az oxiamino-komponens sói is, pl. alkálifémekkel vagy szerves bázisokkal, mint a trietilamin képezett sói is. A (III) általános képletű vegyületek egy része ismert, más része az irodalomban még nem volt leírva, ezeknek előállítását a példákban ismertetjük. A reakciók végrehajthatók oldószer jelenlétében, vagy esetleg anélkül is; oldószerként valamely reakció-komponens feleslege is használható, de használhatók a szerves oldószerek, vagy egyes esetekben a víz is. Az eljárással előállítható termékek az irodalomban eddig nem voltak leírva. Példák:. 1. 2-Karbetoxi-amÍ7wmetil-4-karbometoxi-á2 -oxQ-zolin előállítása, 6,15 g szerin-metilészter-klórhidrátöt és 6,86 g N-karbetoxi-aminoacetonitril-iminoetilétert 70 ml kloroformmal 9 órán át szobahőfokon keverünk. A reakciónál keletkező ammonkloridról a kloroformos oldatot leszűrjük és vákuumban a kloroformot ledesztilláljuk. A visszamaradt olajat 0,2 mm nyomáson frakcionáljuk és ilyen módon kevés előpárlat után kb. 6 g oxazolin-származékot kapunk 155°-os belső hőmérsékleten. Az így nyert oxazolin Zeissel szerint meghatározott alkoxi-tartalma (etoxira számítva) 39,3%, N tartalma pedig 12,1%. C9 H 14 0 6 N 2 képletre számított értékek: 39,2, ill. 12,17%. A reakcióhoz felhasznált N-karbetoxi-aminoacet-iminoetiléter az irodalomban nincs leírva és előállítása pl. a következő módon történhet: 2,56 g karbetoxi-amino-acetonitrilt 25 ml száraz kloroformban szuszpendálunk, majd 1,5 ml absz.etanol hozzáadása után 0,85 g száraz sósavgázt vezetünk az elegybe. A reakciót jéghűtés közben végezzük, a kivált iminoéter-klórhidrátot nuccsoljuk, száraz éterrel mossuk és szárítjuk: 3,43 g karbetoxi-aminoacet-imino-etiléter-klórhidrátot kapunk, mely 116° körül bomlás közben olvad.
