142847. lajstromszámú szabadalom • Eljárás közvetett csatolási vektorok kiegyenlítésére
Megjelent: 1955. december 1-én ORSZÁGOS TAULMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.847. SZÁM 21, a2 . 36-37. OSZTÁLY — WE-69, ALAPSZÁM . Eljárás közvetett csatolási vektorok kiegyenlítésére Wedemeyer Erwin oki. mérnök, Berlin/Bahnsdorf. A szabadalom bejelentésének napja: 1953. április 7. A találmány eljárásra vonatkozik „közvetett" csatolóvektorok kiegyenlítésére (visszaverődés-kiegyenlítés). „Közvetett" csatoláson közbenső körökön át történő, a leírásban előforduló „természetes" csatoláson pedig a kábel ki nem egyenlített állapotában való csatolás értendő. A találmány jobb megértésére utalok. Chapman „Open wire crosstalk" című, a Bell Syst. Techn. Journ. 1934, 3-—2 füzetében megjelent, a reflektált áthallást tárgyaló cikkére és I. Wallot: Einführung in die Schwachstromtechnich (Springer 1948, 270) című kézikönyvre. Egyenlőtlen fázisú és csillapodású, egymást kölcsönösen befolyásoló vivőfrekvenciás áramok átvitelére való vezetékek komplex, kétpontos kiegyenlítésére már javasoltak oly eljárást, melynél mindkét kiegyenlítési pontban, ellenőrző kondenzátorok segélyével, negatív visszacsatolású vektorokat létesítenek' és ezeket a Gauss-f éle számsíkban, komplex kiegyenlítő elemek segélyével, mindkét pontban akként forgatják el, hogy a mesterségesen létesített csatolóvektorok hosszának viszonya és a vektorok által bezárt szög állandó maradjon. Emellett a forgatás úgy történik, hogy a mesterségesen létesített vektorok hosszviszonyának és az általuk bezárt szögnek állandó értéken tartásához szükséges forgásszög akként legyen rögzítve, hogy a mesterségesen létesített csatolóvektorok eredeti metszéspontja a bezárt szög által meghatározott körülírt körön akként tolassék el, hogy a metszéspont a csatolóvektorok hosszviszonya által meghatározott Appolonius-féle körnek a körülírt körrel való metszéspontjával összeessék. A távolsági forgalomban ez az áthallás-kiegyenlítés túl nagy maradékcsatolásokat hagy meg akkor, amikor nagy, közvetett csatolások lépnek fel. Ekkor a csatolóvektor 2 JT nagyságú és ennél nagyobb (2. ábra) elforgásukat végez. Ismert eljárásokkal ezeket nem sikerül kiegyenlíteni. A találmány azon a megismerésen alapszik, hogy egy mesterséges visszaverődési hely és egy mesterséges csatolás létesítésével fázisban 180°-kal eltolt visszaverődési csatolóvektort létesíthetünk, mely az ismertetett zavart kompenzálja. Ehhez képest a nagy maradékcsatblásokát a találmány szerint azzal küszöböljük ki, hogy a közvetett csatolóvektorokat természetes és/vagy a vezetékvouulatba beiktatott mesterséges csatolásoknak a vezetékekben mesterségesen létesített viszszaverődési helyeken való együttműködtetésével eltüntetjük. A csatolási hely és a visszaverődési hely közötti távolságot emellett a szakértő előtt ismert mérésekkel és számításokkal úgy határozzuk meg, hogy a visszaverődési helyen keletkező visszavert feszültség, a csatolási helyen átmenő útjában, ugyanannyi hurkot alkosson, mint a kiegyenlítendő zavarófeszültség. A csatolt rajz 1. ábrája a találmány szerinti eljárást vázlatosan érzékelteti. Az —I— és —2— vezeték közös átvivőrendszert alkot. Az —1— vezeték egyik végén az —S— adó és a —2— vezeték másik végén az —E— vevő foglal helyet. A —K— csatoláson zavarófeszültség folyik át, mely a 2. ábrán (a visszaverődés kiegyenlítése előtt) fi S és j v- S koordináta-rendszerben csatolókonduktancia gyanánt van feltüntetve. Tegyük fel, hogy —K— a természetes és mesterséges csatolás összefoglalása. Kiegyenlítés azzal érhető el, hogy a —K—- csatolás helyétől —a— távolságban ~-St— huUámvisszaverődési, vagyis oly helyet létesítünk, melyben a hullámellenállás értéke a közepes hullámellenállástól eltér, úgyhogy a hullámellenállásváltozás visszavert felszültséghullám a nyíl irányában visszafut, a —2—, vezetékbe átterjed és (itt ellencsatoló vektort létesít; mely a zavaró feszültségi hurkot eltünteti. Az —a— távolságot a szakértő előtt ismert mérésekkel és számítással úgy határozzuk meg, hogy az —St— helyen visszavert feszültség a csatolási helyen átmenő útjában, ugyanannyi hurkot alkosson, mint a kiegyenlítendő zavarófeszültség. A találmány szerinti eljárás egy kiviteli' alakjánál a visszaverődési helyet villamos kapcsolóelemeknek, célszerűen kondenzátoroknak és ellenállásoknak egy vezeték ereihez, esetleg mindkét vezeték ereihez képest harántirányban való beiktatásával létesítjük. . Némely esetben elegendő egyetlen „természetes"' csatolásnak a mesterségesen létesített visszaverődési' helyen való "együttműködése.
