142834. lajstromszámú szabadalom • Eljárás adenozintrifoszforsav és sói előállítására

& Megjelent: 1955. december hó.,1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.834. SZÁM 12. p. 6-10.-OSZTÁLY - Rí—112. ALAPSZÁM Eljárás adenozintrifoszforsav és sói előállítására Richter Gedeon Vegyészeti Gyár R. T., Budapest. Feltalálók: dr. Kőrös Zoltán, és dr. Richter János kutató végy eszek, budapesti lakosok. A bejelentés napja: 1954/március 24. A purinnukleotidák, különösen az adenilpirofoszforsav és sói előállítására az irodalom számos eljárást ismertet. Ezek túlnyomórészben biokémiai módszerek, melyek lényege abban van, - hogy a fehérjementesített sejt-, ill. szövet-kivonatokból az adenozinpolifoszforsavakat (ATP, ADP) , vízben oldhatatlan sóik, pl. higany, ólom, bizmut, cink, ezüst stb. sóik alakjában leválasztják, majd ezeket megbontva a savnak ugyancsak vízben oldhatatlan, viszonylag stabil alkaliföldfém (kalcium, stroncium, barium, magnézium), illetőleg vízben oldható, ugyancsak eléggé stabil alkálifém (kálium, nátrium, litium) sóit állítják elő. Fenti elven alapuló módszerek szolgálnak a készítmény ipari előállítására is. A biokémiai eljárások, tapasztalataink szerint, egyfelől a nehezen elkülöníthető bomlástermékek és kísérő idegenanyagok eltávolításával járó hatóanyagveszteségek következtében, másfelől a végtermék minőségét érzékenyen befolyásoló reakciókörülmények miatt rendkívül kényesek és mind minőségi, mind menynyiségi kitermelésben ingadozó eredményeket szolgáltatnak. Ismeretesek az adenozintrifoszforsav előállítására szintetikus módszerek is, melyek ezidőszerint inkább tudományos értékűek,' mint ipari méretű termelésre alkalmasak. , Utal az irodalom arra is, hogy az adenozintrifoszforsav és sói igen érzékeny anyagok és bomlásukat a közben léhasadó foszforsav elősegíti. Stabilitásuk némileg feljavítható lúgosán reagáló pufferanyagok adalékával. Ismeretes végül analitikai módszer az adenozintrifoszforsav meghatározására OH-ciklusban levő Dowex 1. néven ismeretes ioncserélő műgyanta felhasználásával, melynek lényege, hogy a műgyanta a bomlástermékek és kísérő idegen-anyagok mellett az adenozintrifoszforsavat is megköti, melyről a megkötött anyagokat különböző összetételű és pH-értélkű oldószerekkel frakcionáltan el lehet különíteni. Ez a módszer az analitikai gyakorlatbán jól bevált, de ipari termelésre kevésbé alkalmas. A szabad OH-csoportot, mint poláris helyettesítőt tartalmazó ioncserélő műgyanta ugyanis a kísérő idegen anyagokat és bomlástermékeket ugyanúgy megköti, mint az adenilpirofoszforsavat, miáltal a szelektív leoldás a legkülönbözőbb összetételű oldószerekkel végzett aprólékos műveletekből tevődik össze. A módszer csak etxrém híg oldatokkal kvantitatív, ami ipari alkalmazásban rendkívül nagy folyadék-térfogatokat tenne szükségessé. Azt találtuk, hogy az ioncserén alapuló módszer igen alkalmas az adenozintrifoszforsav előállítására abban az esetben, ha az erősen bázisos műgyanta nem OH-ciklusban van jelen, hanem valamely előnyösen megválasztott sója alakjában. Kísérletekkel megállapítottuk, hogy a megfelelő só alakjában levő műgyanta kemoszorpció ja szelektív, szemben az OH-ciklusban levő műgyantáéval. A só alakjában levő műgyantán az adenilpirofoszforsav kvantitatív megkötődik, a bomlástermékeknek csak elenyésző része marad a gyantán, az anorganikus foszfátszennyeződések pedig változatlanul átfolynak rajta. A sója alakjában alkalmazott műgyantáról a kísérő szerves bomlástermékek (ADP, AM5P) előnyösen megválasztott híg sóolda tokkal könnyen leoldhatok, amikoris a műgyantán gyakorlatilag tisztán visszamaradt adenozintrifoszforsav töményebb sóoldattal eluálható és oldatából a továbbiakban ismert módon kipreparálható. A találmány szerinti eljárásban ioncserélő gyantaként erősen bázisos anioncserélő műgyantákat alkalmazunk sóik, előnyösen kloridjaik, acetátjaik stb. alakjában. Ilyenek példáiként megnevezzük az Amberlite IRA 400, Amberlite IRA 410, Dowex 1 vagy 2, stb. néven forgalomban levő műgyanták megfelelő sóit. »A műgyanta mennyiségét egyfelől annak minősége, másfelől a feldolgozásra kerülő kivonat összetétele szabja meg. Tapasztalataink szerint általában elegendő a kinyerésre váró ATP súlyának 10-szeresét kitevő műgyanta mennyiség. A gyanta mennyiségét a szokványtól eltérő esetben előkísérlettel kell megállapítani. Az eluálást a találmány szerint célszerűen az alkalmazott műgyanta anionjával azonos anion-tartalmú oldattal végezzük és pedig a bomlástermékek leoldásához hígabb, az ATP leoldásához koncentráltabb oldattal. A "hígabb oldat anion-koncentrációja általában 0.05—0.3. normál, pH értékel— 6, a koncentrált oldaté 1—2-szer normál, pH értéke ugyancsák 1—6. Kísérleteink szerint a bomlástermékek adszorpciója -