142800. lajstromszámú szabadalom • Egysínű pálya és hozzávaló sínjármű
Megjelent: 1955. október 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.800. SZÁM 81. e. 145-158. OSZTÁLY - Ro-174. ALAPSZÁM Egysínű pálya és hozzávaló sinjármfi Boád Machines (Drayton) Limited és Bőbb William Muir, mindketten West Drayton-ban, Middlesex, Nagybritannia. A bejelentés napja: 1954. október 19. A találmány oly egysínű rendszerek javítására vonatkozik, amelyek a talajon vagy más felületeken egyes darabokból összeállíthatók és amelyeken motorikus hajtású vagy súlyerővel mozgatott járművek közlekedhetnek; ezek a járművek valaminő anyag szállítására lehetnek alkalmasak, így pl. arra használhatók, hogy betonhabarcsot szállítsunk a keverés helyétől a felhasználás helyére. A találmány továbbá javított járműre is vonatkozik, amely alkalmas arra, hogy az említett egysínű pályán közlekedjen és ennek a járműnek két forgózsámolya van, amelyek mindegyike egy járműkerékkel van ellátva és ez a sínen gördül. A találmány fő célja oly egysínű rendszer létesítése, amely egyes síndarabokból van összeállítva ,: és ezek viszonylag könnyűek, mégis merev szerkezetűek, miáltal szállításuk és elhelyezésük (beszerelésük) egyszerű és könnyű. A találmány tehát a szállítandó alkatrészek holtsúlyát a lehető legkisebb értékre csökkenti, emellett pedig a pályán közlekedő jármű kanyarodókban (pályaívekben) való haladáskor a pálya íveltségéhez viszonyítva befelé hajlik. Ez lényegesen megjavítja a jármű ka ny arodóképességét. A találmány oly egysínű rendszer, amelynek jellemzője, hogy mindegyik síndarabnak hengeres fejrésze van és ezt függőleges gerinclemez a fejnél nagyobb átmérőjű vagy nagyobb szélességű, üreges lábrésszel kapcsolja össze, emellett pedig a síndarabok mindkét végén oly fedőlemez van, amely lehetővé teszi ennek a síndarabnak keresztirányban elhelyezett támasztó berendezéssel való összekapcsolását. A találmányhoz tartozik továbbá az említett egysínű pályán váló közlekedésre alkalmas jármű, amelynek jellemzője, hogy a forgózsámoíyok olymódon vannak ebben a járműben forgathatóan ágyazva, hogy amikor a forgózsámoly járókereke elfordul és így síkja szöget zár be a jármű hossztengelyéhez képest, hogy ilyen módon a pálya kanyarodójához alkalmazkodjék, a jármű hossztengelye körül önműködően és kényszermozgásúan elfordul, a kanyarodóhoz viszonyítva befelé. A találmány módosított kivitelénél az egysínű pálya, ül. a sín feje és lábrésze között e részekhez mereven kapcsolt, függőleges helyzetű rövid gerinclemez darabök vannak, ezenkívül pedig a sínfej és láb között még felváltva ellenkező irányban ferdülő me" r revítőléniezék is kapcsolják a fejrészt a lábrészhez, hogy ilyenmódon merevebb sínszerkezet keletkezessék. •;•'•.;'•'.v -v . : '. •' A találmányt a csatolt rajzokkal kapcsolatosan részletesebben ismertetjük. E rajzokon az 1. ábra két egymással kapcsolt síndarab és a köztük lévő támasztóberendezés oldalnézete, a 2. ábra a támasztóberendezés végnézete, a 3. ábra az egyik síndarab végének távlati nézete, a 4. ábra az egyik síndarab végnézete és az 5. ábra a jármű oldalnézete az egysínű pályán elhelyezve. , ; A 6. ábra a járműalváz egyik végének nagyobb léptékű felülnézete, amely az alváz és a forgózsámoly egymással való kapcsolódását szemlélteti, a 7. ábra pedig metszet a 6. ábra 1-—7 vonala szerint. A 8. ábra a forgózsámoly végnézete, amelyen jól látható ennek a zsámolynak a járműalvázzal való kapcsolata; a járműalvázat az ábra metszetben mutatja. A 9. ábra egy síndarab módosított kivitelének távlati feltüntetése és a 10. ábra metszet a 9. ábra 10—10 vonala szerint. Mindegyik síndarabnak hengeres, csöves 11 fejrésze van, amelyet függőleges helyzetű 13 gerinclemez a fejnél nagyobb átmérőjű, csöves és hengeres 12 lábrésszel kapcsol össze. Mindegyik síndarab 11 feje hosszab, mint a gerinclemez. és a lábrész, tehát ezen alkatrészeken túlnyúlik és lefelé nyúló, hengeres 14 nyúlvánnyal van ellátva. Az L-alakú 15 véglemez egyik (hosszabbik) szára a 13 gerinclemez végéhez, valamint a 12 lábrész egyik részéhez és a 11 fejhez van hegesztve, a véglemez másik szára pedig vízszintesen nyúlik előre és a 11 fej említett túlnyúló vége alatt helyezkedik el. A véglemeznek ez a vízszintes része köralakú 16 nyílással van ellátva, amelynek középpontja a 14 hengeres nyúlvány középtengelyében helyezkedik el, tehát a 14 és 16 részek koncentrikusuk. A síndarab mindkét vége alkalmas arra, hogy támasztóberendezéssel kapcsolódjék, amelyet a sínhez képest keresztirányban helyezünk el, a megfelelő merevség elérése végett. Ennek a támasztóberendezésnek kettős T-alakú keresztdarabja van, amely a 17 tartóból áll és ez mindkét végén egyegy 18 csőtartóval kapcsolódik. E csőtartókban eltolhatóan helyezkedik el a függőlegesen álló 19 tartórúd, amelynek 20 lábrésze van. Tekintettel arra, hogy a 19 tartórudak a 18 csőtartókban eltolhatók (beállíthatók), a támasztóberendezésnek a talajhoz viszonyított magassága beállítható,-amellett pedig a 19 és 18 részek olymódon is szabályoz-
