142793. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cianokobalamin előállítására
Megjelent: 1955. október 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.793. SZÁM 30. h. OSZTÁLY — Go-363 ALAPSZÁM Eljárás cianokobaiamin előállítására Bejelentő: Gyógyszeripari Kutató Intézet A bejelentő intézet által megnevezett feltalálók: dr. Molnár István és Mertha Gusztávné sz. Kelemen Ágnes. A bejelentés napja: 1954. június 2. A cianokobaiamin (B12 -vitamin) tisztítására előnyösen felhasználták a vegyület azon sajátságát (1. M—10915. sz. német szab. bejelentés), hogy nehézfémsók és alkalicianidok együttes hozzáadásával vizes oldatából mint oldhatatlan fémcianidkomplex leválasztható. A csapadék fémcianid-kobalamih komplexen kívül anorganikus és organikus szenynyezéseket is tartalmaz a kiindulásul szolgáló kobalamin-oldat szennyezésétől függő mennyiségben és összeételben. Természetes kobalamin-nyersanyagok vizes kivonataiban az organikus szennyezések legnehezebben eltávolítható tömegét polipeptideik alkotják. Az irodalomból ismeretessé vált legelőnyösebb módszer szerint a fémkomplex elbontása és a kobalamin különválasztása úgy történt, hogy a fémkomplexet savanyú vagy lúgos kémhatású vizes oldattal elbontották, oldották, majd a vizes oldatból a kobalamint egy vízzel nem, vagy csak részben keveredő szerves oldószerrel (butanol, CC14 krezol elegye stb.) kivonatolták, végül a szerves oldószerből ismét vizes fázisba vitték vissza rendszerint úgy, hogy az oldószerhez másik olyan szerves oldószert elegyítettek a vízzel való összerázás előtt, melyben a kobalamin gyakorlatilag oldhatatlan, pl. dietilétert, kloroformot stb Ezzel a kobalamint mintegy átszorították a vizes fázisba. Az eljárás azonban több oknál fogva igen hátrányos: A vizes oldatból kobalaminek kivonására használt szerves oldószerek és oldószerelegyek a kobalmineken kívül sok szennyező anyagot is kivo»atolnak, hatásuk kevéssé szelektív. Nagyobb szelektivitással bíró oldószerek — mint gl. benzilalkohol — viszont alacsony megoszlási hányadossal vonják ki a cianokobalamint (B12-vitamin) vizes oldatokból. Ha a megoszlási hányadost kedvezőbbé változtatjuk azáltal, hogy a vizes fázisban szervetlen sókat (pl. ámmonszulfátot) oldunk, akkor viszont az oldószer szelektivitása csökken és a vízzel részben keveredő szerves oldószer nagyobb tömegű szervetlen sót is felold, melytől nem egykönnyen szabadulhatunk meg. A vízbe való viBiszanázás után Viszont a vizes oldat tartalmaz nagyobb mennyiségű szerves oldószert, pl. benzdlalkohoít egyéb szerves szennyező anyagokon és szervetlen Sókon kívül. A vízben oldott magas forráspontú szerves oldószert gondosan el kell távolítani a vizes kobalamin-oldatból, pl. éteres extrakcióval (majd az étert vákuum alatt való hevítéssel), ha az oldatot ismét szenes adszorpcióval — e bevált tisztítási művelettel — kívánjuk tovább tisztítani. Ellenkező esetben a szerves oldószer maga adszorbeálódik elsősorban a szén aktív felületére és a kobalamift adszorpcióját gátolja. A fentiekből nyilvánvaló, hogy gyártás folyamán nagymennyiségű szerves oldószerelegyek képződésével kell számolnunk, melyek regenerálása veszélyes, oldószerveszteségekkel jár, s ezért költséges. Fő hátránya az eljárásnak ebben a formában az, hogy az extrakciós műveletek alatt jelentős veszteségeket szenvedünk el B12 -vitaminban. Mindezeket összefoglalva nyilvánvaló, hogy mind ez ideig a kobalamin fémkomplex képzéssel egybekötött tisztítási művelet fáradságos, költséges és veszteségekkel járó módszer volt. Azt találtuk, hogy a fémkomplex elbontása Után alkalmazott oldószeres eljárással járó nehézségeket és veszteségeket elkerülhetjük, ha a fémkomplexet tartalmazó, vízzel alaposan kimosott csapadékot alkálicianid oldat segítségével elbontva, a vitamint a kísérőanyagokkal együtt oldatba visszük, és a keletkezett erősen lúgos kémhatású diciánokobalaminoldatot oly csekély mennyiségű aktív szénnel kezeljük, amely a lilásvörös színű kobalamint adszorbeálja, a kísérőanyagok jelentékeny részét azonban oldatban hagyja. A szénadszorbeátot ezután vízzel, majd hígított (10—20%-os) alkohollal kimossuk, ezután leoldjuk róla töményebb alkohollal (vágy acetonnal) az adszorbeált vitamint, végül a vitamin utolsó részleteinek leoldásához a 142.643. sz. szabadalmunkban ismertetett valamely alkoholos oldószerelegyet, pl. 1—4% benzolt tartalmazó 67°/o-os alkoholt használunk. E leoldoszer
