142782. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzolmagban nitrocsoporttal helyettesített acetofenon származékok oximjainak előállítására
o Megjelent 1956. október hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.782. SZÁM 12. o. 5—10. OSZTÁLY — LE—201. ALAPSZÁM Eljárás benzolmagban nitrocsoporttal helyettesített acetofenon származékok oximjainak előállítására A magyar állam, mint a feltaláló, Lévai László vegyészmérnök, budapesti lakos jogutóda A bejelentés napja: 1954. június 19. Egyes gyógyszerek előállítására az utóbb időkben jelentőséggel bírnak az acetofenon származékok oximjai, mivel ezekből toluolszulfosavas észtereken ' keresztül a Neber-féle nátrium-etilátos átrendezés útján amega-aminoketonokat állítanak elő, amelyekből redukcióval biológiailag értékes aminoalkoholok nyerhetők. Különösen jelentősek a benzolmagban nitrocsoporttal helyettesített omega-aminoacetofenonók oximjai, amelyeket a klóramfenikol és hozzá hasonló szerkezetű vegyületek előállítása során alkalmaznak. Nitroacetofenon-oximok előállítására az irodalom kétféle eljárásmódot ismertet. Az egyik eljárás szerint a megfelelő nitroacetofenonból az általában szokásos módon, hidrocilaminnal képezik az oximot. Bár ez a reakció általában kielégítő termelési hányaddal folyik le, mégis bizonyos esetekben célszerűbb egy másik módszert alkalmazni, amelynek során az oximot nem nitroacetofenonból, hanem a megfelelő nitroalkilbenzolból állítják elő. Részletesen ismerteti ezt az eljárást a 109.663. sz. német szabadalmi leírás. Az eljárás lényege az, hogy a nitroalkilbenzolt nátriumetilát jelenlétében amilnitrittel reagáltatják abszolút alkoholos közegben.A. H. Ford-Moore és H. N. Rydon vizsgálatai szerint (J. CHem. Soc. 1946. 679^681. old.) ez az eljárás általában gyenge termelési hányadokat ad. Ezt az eljárást megismételve 'azt tapasztaljuk, hogy a hivatkozott szabadalomban leírt o-nitroacetofenon-pxim esetében a termelési hányad valóban gyenge. Ezzel szemben a szabadalomban nem említett p-nitroacetofenon-oxim esetében a termék már jobb, 50% körüli termelési hányaddal nyerhető. A reakció körülményeit a termelési hányad növelése szem pontjából vizsgálva megállapítottuk, hogy sem a hőmérséklet 30 C° fölé történő emelése, sem a hosszabb, 48 órai reakcióidő nem ad kedvező eredményt, mert mindkét esetben erős gyantásodás lép fel, amely a kitermelést csökkenti. Optimális, 50% körüli termelési hányadot úgy értünk el, hogy a reakciót még idejében félbeszakítottuk, mielőtt az erős gyantásodás megindul. Az •anyag még így is eléggé sok gyantát tartalmazott, amelyet alkoholos mosással távalítottunk el. Ford-Moore és Rydon fent idézett cikkükben nátriumtert.-butilátot ajánlanak kondenzálószerként és abszolút tercier butilalkoholban, tercier butilnitrittel végzik a erakciót, ilymódon 44%-ös termeléssel kapják o-nitroetilbenzolból kiindulva az oximot; a visszanyert változatlan nitroetilbenzol beszámításával ez 73,5%-os termelési hányadnak felel meg. Ugyanezek a szerzők p-ntiroacetofenon-oximra a visszanyert nitroetilbenzol beszámításával 67%-os össztermelést adnak meg. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy a nitroacetofenon-oximok nagy, termelési hányaddal, mellékréakciómentesen és igen jó tisztasági fokkal állíthatók elő, ha az eddig alkalmazott nátriumetilát helyett alkálifémhidroxidok abszolút alkoholos oldatával. végezzük a reakciót. Ilyen módon a reakcióidő lényegesen, 8—10 órára csökken, ennek megfelelően a reakció hőtermelése nagyobb, tehát erősebb hűtésről kell gondoskodni. Ha ugyanis hűtést nem alkalmazunk, a keletkező hő a reakció-keverék hőmérsékletét 80 C°-ra is felemeli. Ha/ a reakcióelegy hőmérsékletét 40—50 C° között tartjuk, 70%-os termelési hányaddal kapjuk az oximot, ez a visszanyert változatlan nitroetilbenzol beszámításával 83%-os termelési hányadnak felel meg. A találmány szerinti eljárásban a reakcióban résztvevő anyagok arányát olymódon választjuk meg, hogy 1 mol nitroetilbenzolra 2 mol alkálihidroxidot alkalmazunk.' 1 mol alkálihidroxidot alkalmazása esetén ugyanis a reakció lényegesen gyengébb, 41% körüli termelési hányadot ad, ami tapasztalataink szerint sem a koncentráció növelésével, sem a hőfok emelésével nem növelhető lényegesen. Kondenzálószerként akár káliumhidroxid, akár nátriumhidroxid alkalmazható, e két kondenzálószer csupán annyi különbséget mutat, hogy káliumhidroxiddal a reakció rövidebb idő alatt folyik le. A reakció menetét az alábbi reakcióegyenlet szemlélteti: NO.,—< >—CH2 —R -f- C 5 H n — ONO + KOH NO„>—C—R + C5 H„OH + H,0 II N—OK
