142779. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szpiramicin előállítására
Megjelent: 1955. október 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.779 SZÁM. • • * 30 h 1-8. OSZTÁLY. - SO—377 ALAPSZÁM. Eljárás szpiramiein előállítására Société des Usines Chimiques BHONE-POULENC cég Paris. A bejelentés napja: 1954. július 30. Franciaországi elsőbbsége: 1953. július 31. A találmány új antibiotikum, melyet szpiramicinnek nevezünk, valamint eljárás ennek előállítására. A szpiramicint később részletesen ismertetett különleges mikroorganizmus fermentált tenyészeteiből kaphatjuk. Ezt az új antibiotikumot eddig még nem sikerült kristályos alakban előállítani. Mint bázis fehér amorf por; savakkal képzett sóit, például szulfátját és klórhidrát ját szilárd állapotban tudjuk elkülöníteni. A bázist a következő anyagok oldják: kloroform, klórtartalmú oldószeszerek, alkoholok, hexán, benzol, ketonok, valamint etil- és amil-acetátok. A szulfát oldható vízben és kismolekulasúlyú alifás alkoholokban, mint amilyenek a metanol, etanol és butanol. A bázis elemi analízise azt mutatja, hogy összetevői kizárólag C, H, O és N; a; bázis próbamintáin végzett analízis-sorozat az alábbi értékeket adta: Szén 60-61 % Hidrogén d ,9—9,4% Oxigér. 25,5—27% Nitrogén 3,3—3,6% Ha ciklohexánt használunk és olyan híg szpiramicin oldatot, amely 1 % dinátrium-foszfátot tartalmaz és Craig módszere szerint 60 csővel ellenáramban az alkotórészeket szétválasztjuk, három összetevőnek jelenlétét állapíthatjuk meg. Mindamellett e három anyag igen közel fekszik egymáshoz, úgy összetételük és vegyi tulajdonságaik, mint antibaktériumos hatékonyságuk tekintetében. A bázis molekulasúlya (400)n és (450) n között van, akár neutrális egyenértékről, akár pedig az anyag szulfátjában meghatározott szulfátiónokból számítva. Ha a molekulasúlyt Rast módszere szerint határqzzuk meg, akkor a számítás arra mutat, hogy n = 2. A nitrogéntartalom ugyancsak ebben a körzetben fekvő számra utal, ami egyben arra is enged következtetni, hogy az egész nitrogéntartalom bázisos. A bázis negatív eredményeket ad az alábbi reakciókban: Sakaguchi-féle reakció, Molish-féle reakció, ninhidrin reakció, savas hidrolízis után végzett ninhidrin reakció, Feh-1 ing-oldatos reakció, biuret reakció, vas (III) maitol reakció, lúgos hidrolízis után végzett vas (III) maitol reakció. A bázis tömény erős savakkal rózsaszínes ibolya színeződést mutat. A bázis optikailag aktív és kloroformos vagy etilalkoholos oldatai a fényt balra forgatják 20 M D =—72° (c = 2%, etanol), ha a terméket különös gonddal tisztítottuk. Abszorpciós színképe (etilalkoholos oldatban) az ibolyántúli tartományban egyetlen maximumot ad, 231 ml1 (E * '° — 346, kü-1 cm lönös gonddal tisztított próbamintára), ami a szpiramicint elhatárolja az eritromicintői (280 nifi) i éj» a karbomicintől (240 m/t), amelyekhez antibaktériumos színképe szerint közel fekszik. A szpiramicin ettől a két antibiotikumtól abban is különbözik, hogy azok a csírák, amelyeket szpiramicinnel szemben rezisztensekké tettünk, még részleges érzékenységet mutatnak az eritromicinnel és a karbomicinnel szemben. A szpiramicin a Gram pozitív csírákkal szemben különösen aktív, de kevésbé aktív a Gram negatív csírákkal szemben; a szpiramicin egyszersmind bizonyos fokig hatékony a mikrobaktériumokra. Nagyon hatékony azonban az anerob csírákkal szemben; különösen áll ez a Clostridium septicum és a cJostridium histolyticum csírákra. A következő táblád zat különös gonddal tisztított próbaminta antibaktériumos adatait foglalja össze, amikor is a hatékonyságot folyékony közegben állapítottuk meg.
