142770. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrokemencékhez, különösen sóömledékelektrolízishez való kontinuens elektródákat alkotó széntömbökösszekötésére
Megjelent: 19.55. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.770. SZÁM. 21 h. 20—25. OSZTÁLY. — VE—168. ALAPSZÁM. Eljárás elektrokemencékhez, különösen sóömledékelektrolizishez való • kontinuens elektródákat alkotó széntömbök összekötésére. Vereinigte Aluminiumwerke Aktiengesellschaft, Berlin és Bonn. A bejelentés napja: 1954. március 17. Németországi elsőbbsége: 1953. április 9. Szénelektródákkal, például sóömledék-elektrolizisnél használatos szénelektródákkal megszakítás nélkül üzemben tartott villamos kemencéknél önsülő komtinuens elektródákat szoktak alkalmazni. Az is ismeretes, hogy szilárd, előégetett elektródákkal olymódon dolgoznak, hogy a leégő elektródatömbökre új elektródatömböket helyeznek. Ennél az eljárásnál különösen fontos, hogy az egyes elektródatömbök között villamosan jólvezető öszszekötés álljon fenn. Evégből eddig úgy jártak el, hogy az egyes tömböket egymáshoz jól simuló, egymásra felfekvő felületekkel alakították ki, például azokat csavarmenetekkel látták el, vagy azokat egymással fecskefarkalakú vezetékek útján kötötték össze. Eltekintve az ilyen kötések körülményes voltától, biztos áramátmenetet ilymódon sem sikerül elérni, mert a tömbök közötti hatásos kontaktfeíület kicsiny. Ezért eljártak már úgy is, hogy a tömbök közé, azoknak összeillesztése előtt, folyékony kötőanyagból, például szurokból és szurokkokszból álló híg keverékek vékony rétegét fektették, amely anyag a közvetlen érintkezési felületek közötti közbenső tereket kitölti, úgy hogy az elkokszosítás után a tömbök az áramvezetésben a kívánt mértékben vesznek részt. Kitűnt azonban, hogy ez a vékony kötőanyagréteg elkokszosodás közben zsugorodik, beszakad és így céljának nem felel meg. Ismeretes az is, hogy az előégetett elektródatömböket egymással azáltal kötik össze, hogy a tömbök közé nem égetett elektródamasszából álló közbenső réteget helyeznek, melynek vastagsága legalább is akkora, hogy a tömbök között az. elkokszosítás után szilárd kötés létesül és az áramátmenet biztos. Evégből a közbenső rétegnek legalább 5, célszerűen azonban 10—15 mm vastagnak kell lennie. Az psszekötőanyag állagát úgy kell megválasztani, hogy az esetleg kismértékű felmelegítés vagy oldószer hozzáadása következtében ugyan plasztikussá válik és így jól és sűrűn vihető fel, azonban az elkokszosítás, hőmérséklete alatti hőmérsékleten a reá felül felfekvő elektródaűr tömb nyomása következtében oldalt nem áramlik ki. Az anyag állagának tehát körülbelül olyannak kell lennie, amilyen a téglák egymással való összekötéséhez használt habarcs állaga. Ez a szilárd alkatrészek, tehát a koksz gr anuláci ójának és a kötőanyagnak (például szurok) megfelelő megválasztásával megvalósítható. Célszerű, ha a kötőanyaghoz az üsszesülést meggyorsító adalékokon kívül még szervetlen anyagokat, például cementet adunk, általában olyan anyagot, amely a szobahőmérséklet és az elkokszosítás hőmérséklete között megkeményedik. Ezt az eljárást általunk feltalált, de egyelőre még a technika ismert állásához nem tartozó módosítással tökéletesítettük, melynek lényege abban van, hogy a kötőmasszát egymástól térközökkel elkülönített egyes felületekre visszük fel és a felvitt kötomassza mennyiségét úgy szabjuk meg, hogy az összeillesztés után, tehát amikor a széntömbök között a kötőmassza már szétterült, a közbenső réteg minimális vastagsága öt, célszerűen tíz-tizenöt milliméter. Emellett a kötőmassza a tömb egyik élétől a tömb szemben fekvő éléig terjedő, egymással párhuzamos sávokban vihető fel. Továbbá a kötőmaszsza az egymással összekötendő felületek széle mentén nagyobb tömbben vihető fel mint középütt. Végül a kötőmasszát mindenkor az elektródára felhelyezendő széntömb alsó oldalára vihetjük fel. Az ilymódon előkészített tömbök nehézség nélkül tárolhatók, illetőleg tarthatók készletben, mert a kötőmassza szobahőmérsékleten szilárd. Viszont, ha az ilyen tömböt az üzemben levő elektródára helyezzük, akkor a kötőmassza az elektróda melege következtében képlékennyé válik és mint oly közbenső réteg hatásos, amely a kemence felé való lassú mozgása közben fellépő további melegedés következtében elkokszosodik és a tömbök között a kellő mechanikus szilárdságú és villamosan jól vezető összekötést létesíti. Az alsó oldalán a kötőmasszával ellátott újabb tömbnek az elektródára való felhelyezésekor bizonyos zavaró jelenségek léphetnek fel, amelyek a
