142764. lajstromszámú szabadalom • Dörzsvillamossággal vezérelt működtető szerkezet mechanikai játékokhoz

'^W Megjelent: 1955. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142,764. SZÁM. 77. f. 13-25. OSZTÁLY. .+- Ua-71. ALAPSZÁM. Dörzsvillamossággal vezérelt működtető szerkezet mechanikai játékokhoz. Dr. Urbanek Ottó elektroműszerész, Budapest Nógrádi Pál elektroműszerész, Budapest. A bejelentés napja: 1954. május 15. Dörzsvillamossággal vezérelt működtető szerkezet mechanikai játékokhoz már 1935 óta ismert, de csak szabadalmi leírásokból. Ilyenek eddig kereskedelembe nem kerültek. Hátrányaik a működtetéshez szükséges elektromos erőknél fellépő, veszteségek, melyek mellett az ismert módon csak műszerszerű szerkezetek készíthetők. A találmány célja ezen hátrányok kiküszöbölése, biztosabb működés mellett a tömeggyártás lehetővététele, egyszerű szerkezettel, új elvek alapján. A célt egyrészt az elektromos veszteségnek minimálisra csökkentő új eljárásokkal, másrészt érzékeny működést biztosító egyszerű szerkezeti megoldással érjük el, melyekkel már külön-külön is annyira megközelítjük célunkat, hogy a tömeggyártás lehetővé válik. Az elektromos veszteségek csökkentését egyrészt maradandó -— (a játéktesten belül van és így nem piszkolódik) — hosszú kúszóáramúttal és az elektrosztatikus relé lemezein kívüli káros kapacitásoknak minimálisra való csökkentésével,, másrészt az elektrosztatikus relé lemezeinek átsugárzási . veszteségét csökkentő szembenálló, köralakű, élnélküli felület kiképzésével érjük el. Az érzékeny működést növeljük a relélemez alsó felületén felhasznált taszító erők alkalmazásával. Az elektrosztatikus relé állórészének rögzítésére szolgáló szigetelőt, valamint a hosszú kúszóáramú szigetelőt, mely az elektrosz- tatikus relé állórészének kivezetését tartja, olyan anyaggal vonjuk be, mely a nedvességet felületén cseppekké sűríti (pl. pecsétviasz). Ezzel az időjárási viszonyok nem befolyásolják az érzékeny működést. A szerkezetet a készenléti helyzetébe való visszaállítására is alkalmassá képeztük ki, erre a célra szolgáló külön alkatrész nélkül. Az 1. ábra készenléti helyzetben tüntet fel működtető szerkezetet. Az „1" szerkezetházban a „4" szigetelőre erősített az „5" állólemez, mely a „b" tengely közül mozgatható „6" rélélemezzel légkondenzátort képez. Az „5" állólemezhez „h" vezeték csatlakozik, mely a játéktesten át kivezetett. Ha a kivezetett vezetékhez dörzsöléssel elektromossá tett testet közelítünk, akkor az' „5" állólemez a „6" relélemezt magához vonzza. Készenléti helyzetben „6" relélemez alsó felületével az „1" szerkezetház felületet képező „li" •részén nyugszik, mely felületek közt elektromos taszítóerő lép fel, mely a mozgatóerőkhöz adódik. A „c". tengely körül elmozgó „2" billenősúly a „6" relélemezzel reteszelt. Az „e" tengely körül mozgatható „3" akasztókilincs ,,d" pontnál reteszelve tartja az „a." tengelyre erősített „8" tekercsrúgó által működő „7" kart, mely ,,f" tengely körül elmozgatható. A 2. ábra a szerkezetet a dörzselektromos vezérlés után meginduló működési helyzetében tünteti •fel. Az „5" állólemez magához vonzotta á „6" relélemezt, melyet ugyanakkor az „li" felület eltaszított. A „2" billenősúly lebillent és a „3" akasztókilincset „e" tengely körül elmozgatta. A „3" akasztókilincs megszüntette a „7" kar reteszelését a „d" pontnál. A ,,7" karnak „8" tekercsrugó hatása alatti ^ mozgása megindult, mely az „1" szerkezetházat a játéktesttel együtt feldobja (elugrik). A3, ábra a szerkezetet a készenléti helyzetbe való visszaállításkor tűnteti fel. A ,,7" kar reteszelési helyzetén túlemelt és ,,d" pontnál a „3" akasztókilincset elforgatja, mely a „2" billenősúlyt visszaemeli, melyet ekkor a „6" reléiéihez reteszel. A „7" kar reteszelésénél a „3" akasztókilincs újra az 1. ábra szerinti helyzetet foglalja el. A 4. ábra ,,A" esetében a „2" billenősúly felsővége, „B" esetében a „6" relélemez reteszelő része és „C" esetében mindkét szerv megfelelő része ékemelőszerűen kiképzett, melyeknél a „6" relélemezt annak emelkedésekor a „2" billenősúly emelni segíti. • ' Az 5. ábra a „h" vezetéknek a játéktesten át való minimális veszteség melletti kivezetését tűnteti fel. A játéktest „i" nyílásán át azzal pontokon való érintkezéssel kivezetett a „9' szigetelő, mely hosszú kúszóáramutu a játéktesthez való rögzítési helyéig, ahol arra felülettel fekszik rá. A „h" vezeték a játéktest ,,i' nyílása előtt és után egy-egy helyen és ezek között lazán egy vonalon érintkezik a „9" szgietelővel, a játéktest érintése nélkül. A „h" vezeték másik vége az „5" állólemezhez rögzített, mely szintén hosszú kúszó-