142759. lajstromszámú szabadalom • Eljárás p-aminobenzoesav-dietilaminoetanol-észter előállítására
Megjelent: 1956. január hó 15-én. . ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.759. SZÁM. 12. q 32-34 OSZTÁLY. - TO-276. ALAPSZÁM. Eljárás p-aminobenzoesav-dietilaminoetanol-észter előállítására. A Magyar Ällam, mint a feltalálók, Fodor Imre vegyészmérnök és Tokár Géza vegyész, budapesti lakosok jogutóda. A bejelentés napja: 1953. július 20. Ha a redukció után 1—2% redukálatlan nitroészter marad a vizes oldatban, ettől az oldat könynyen megtisztítható oly módon, hogy az oldat pH-értékét sósavval l-re állítjuk be és derítőszénnel derítve leszűrjük az oldatot. Ilyen körülmények között a nitroészter mennyiségileg adszorbeálódik a szénen és tiszta oldatot kapunk. A p-aminobenzoesavas-dietilammoetanol-észtert a fenti módon kezelt oldatból ammóniával, nátronlúggal vagy nátriumkarbonáttal csaphatjuk ki. A kristályos alakban kivált bázist leszűrjük és desztillált vízzel alaposan kimossuk, majd 30 C°-on légszárító szekrényben megszárítjuk. Ezzel az eljárásmóddal jó termelési hányaddal, közvetlenül gyógyszerkönyvi minőségben kapjuk a novokainbázist, amelyből a hidrokloridot ismert módszerekkel készítjük el. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitelét az alábbi példa szemlélteti: Háromnyakú, keverővel ellátott üvegkészülékbe bemérünk 5 g vasreszeléket, valamint 20 ml vízben oldott 0,5 g ammóniumkloridot és 10 mg rézszulfátot. A keverőt megindítjuk és 10 percig 85 C°-on keverjük az elegyet. Ezután ugyanezen a hőmérsékleten, állandó keverés közben kb. 2 óra alatt kis részletekben 250 ml 10%-os p-nitrobenzoildietilamino-etanol-észter oldatot csepegtetünk az elegyhez és ugyanezen idő alatt kis részletekben még 20 g vasport is adunk hozzá. A reakció befejeződését a reakcióelegyből kivett mintákkal'ellenőrizzük. A reakció befejeződése után a keverőt leállítjuk és az elegyet ülepedni hagyjuk, majd leszűrjük és 100 ml vízzel felkeverve a szűrést megismételjük. Az így kapott redukált oldathoz 1 g borkősavat adunk, majd az oldat pH-értékét sósav hozzáadása útján l-re állítjuk be. Ezután a savanyú oldathoz 0,5 g derítőszenet adunk, jól felkeverjük és fél óraí( múlva leszűrjük. A víztiszta szüredéket ammónia hozzáadása útján fenolftaleinra lúgos kémhatásúrá állítjuk be, a kicsapódott novokainbázist leszűrjük és desztillált vízzel alaposan kimossuk, majd 30 C°-on állandó súlyig szárítjuk. Ilyen módon 18—21 g p-aminobenzoesav-dietilaminoetanol-észtert kapunk, gyógyszerkönyvi tisztaságban. A termelés tehát 77—89%. Ismeretes, hogy a p-aminobenzoesav-dietilammoetanol észtert a p-nitrobenzoil-dietilaminoetanol redukciója útján állítják elő, a redukció az irodalmi közlések (179.627, 180.291, 189.335 és 194.748. sz. német, 153.348 sz. japán és 123.795. sz. osztrák szabadalmi leírások) szerint Béchamps módszerével sósavas vagy ecetsavas közegben 50—55 C°-on lefolytatott vasas redukcióval vagy ónnal és sósavval, vagy pedig palládiumos csontszén kataüzáto» jelenlétében történő hidrogénezéssel folytatható le. Üzemi méretekben ezek közül legkönnyebben a vasas redukció lenne lefolytatható, azonban az eddig leírt ilyen eljárások nem alkalmasak eredményes üzemi megvalósításra, mert a termék vasmentesítésére' eddig ajánlott módszerek nem voltak kielégítőek, a vas szódával való leválasztás esetén nagyfelületű és üzemi körülmények között nehezen szűrhető csapadékot képez. Az ily módon kapott novokain-bázist eddig általában szerves oldószerekkel vonták ki a, reakcióelegyből, ez az eljárás nagymennyiségű szerves oldószert igényelt és a termék mindig tartalmazott 1—2% redukálatlan nitroésztert, melynek elválasztása nehézségeket okozott. Azt találtuk, hogy mindezek a nehézségek egyszerű módon kiküszöbölhetők és üzembiztosan, jó nyeredékkel, igen egyszerű módon állíthatunk elő p-aminobenzoesav-dietilaminoetanol-észter-hidrokloridot, ha a vasas redukciót ammóniumklorid elektrolit és rézszulfát katalizátor jelenlétében végezzük. Ilyen körülmények között a redukció pH=6 körül 75—80 C°-on igen rövid idő alatt végbemegy anélkül, hogy az észterkötés felbomlanak (az eddig ismert vasas redukciós eljárások során a bomlás veszélye miatt kellett a hőmérsékletet lényegesen alacsonyabban, 50 C° körül tartani). A reakcióközeg pH-értéke következtében a redukció befejezése után csak igen kevés vas van a vizes oldatban és így a vasmentesítés könnyen elvégezhető oly módon, hogy a redukciós iszapról leszűrt novokain-hidroklorid oldathoz borkősavat vagy más, a vassal oldható komplex-vegyületet képező szerves savat adunk, amely az észter lúgos kicsapásakor a vasat komplex^kötésben oldatban tartja.
