142758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás textilszövet kezelésére

Megjelent: 1956. január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.758. SZÁM. 8 k. és 86 c. OSZTÁLY. — To-183. ALAPSZÁM. Eljárás textilszövet kezelésére. Tootal Broadhurst Lee Company Limited, Manchester, Lancashire, Anglia. A bejelentés napja: 1951. február 7. A találmány oly textilszövet, amely cellulózból van vagy cellulózt tartalmaz. A cellulóz lehet regenerált cellulóz, például viszkóza-műselyem vagy természetes cellulóz, például gyapot vagy len. A találmány tárgya részben vagy egészben cellulózból készült oly szövet, amelynek javított tulajdonságai vannak, valamint oly eljárás, amellyel részben vagy egészben cellulózanyagú ilyen szövetek előállíthatók. A találmány elsősorban részben vagy egészben cellulózból álló oly szövet, amely -a szokásos nedves tisztításnak alávetve ezután lényegében gyűrődés nélkül szárad meg,, úgy hogy az mosás után nem szorul vasalásra. Az ilyen szövetnek további előnyös tulajdonsága lehet, hogy száraz állapotban nem gyűrődik. Ismeretes, hogy cellulózrostokból, például gyapotból készült szövet gyűrődéssel szemben igen érzékeny, úgy hogy a normális viselésben kapott ráncok önmaguktól nem simulnak ki, míg bizonyos fajta természetes rostokból, például gyapjúból készült szövetnek, bár viselés közben bizonyos mértékben hajlamosak a gyűrődésre, nagymértékben megvan az a tulajdonságuk, hogy hordás után önmaguktól kisimulnak. Körülbelül 25 évvel ezelőtt vált ismeretessé oly eljárás, amellyel cellulózanyagú szöveteket kezelve, azok hordás közben ugyan gyűrődtek, azonban hordás után pihentetve a ráncok bizonyos mértékben elsimultak. Ez a tulajdonság az úgynevezett gyűrésállóság. Részben vagy egészben cellulózrostokból készült szöveteket előállításukkor hőkezeléssel keményített mesterséges gyantával kezeltek, hogy azokat gyűrésállóvá tegyék. Ez az úgynevezett gyűrésállóvá tevő eljárás, amely igen értékes abból a szempontból, hogy azzal cellulózból készült szövetek gyapjúszövetekhez annyiban tehetők hasonlóvá, hogy azok kezelés után száraz, illetőleg légszáraz állapotban bizonyos mértékben kisimulnak, — nem ad oly szöveteket, amelyek mosás után ne szorulnának vasalásra.' Ennek oka, hogy az ilyen szövetnek vagy egyáltalán nincs, vagy csak igen kis hajlamossága van> arra, hogy a hordás folyamán keletkezett ráncok elsimuljanak és a mosás után keletkezett ráncokat száradás után is megtartják. A fent említett, a gyűrésállóságot fokozó eljárás tehát a szövetet ndeves állapotban történő gyűréssel szemben bizonyos mértékben ellenállóvá teszi ugyan, azonban az még mindig hajlamos marad arra, hogy ilyen ráncokat megtartson. Ennek következtében az említett módon gyűrésállóvá tett szövet mosás után a végleges szárítás alkalmával vasalásra szorul, hogy abból a hordás közben és a mosás folyamán keletkezett ráncokat eltávolítsuk; e vasalásra még a gyapjúból készült szöveteknél is szükség van, bár ezek nagymértékben hajlamosak arra, hogy száraz állapotban kisimuljanak, A szövetnek ezt az ismert gyűrésálló tulajdonságát az alábbiakban száraz állapotban való gyűrésállóságnak nevezzük. Ismeretes, hogy nylon szövetek, amelyeket stabilizáltak vagy legalább egy óra hosszat 120—130 C hőmérsékleten tartottak, bizonyos mértékben száraz állapotban gyűrésállóak, sőt sokkal kisebb mértékben hajlamosak a ráncosodásra, ha azokat nedves állapotban gyűrjük vagy nyomjuk össze, mint az említett módon nem kezelt nylon szövetek. Az előbbiek vasalásra is csak kisebb mértékben szorulnak. Ügy találtuk, hogy természetes cellulózból oly szövet állítható elő, amely egyrészt vízbe merítve a száraz állapotban szerzett ráncokat önként elveti, tehát magától kisimul, másrészt nem kap új ráncokat, ha azt a víz alá merített állapotban gyűrjük, például a szokásos nedves tisztításnak vetjük alá. E tulajdonságok közül a következőkben az elsőt önkisimulásnak, a másodikat nedves gyűrésállóságnak nevezzük. Az önkisimuló képesség és a nedves gyűrésállóság tulajdonságaival rendelkező cellulózszövetek még mindig ráncosodnak, ha azokat száraz állapotban gyűrjük és e ráncokat mindaddig megtartják, amíg a szöveteket nem mossuk. Azonban úgy találtuk, hogy az ilyen szövetek száraz állapotban is gyűrésállóvá tehetők, anélkül, hogy az önkisimulás és a nedvese gyűrésállóság tulajdonságait elveszítenék, ha azokat' a fent említett ismert, gyű" résállóvá tevő eljárásnak is alávetjük. Ügy találtuk, hogy cellulózanyagú szövetek állíthatók elő, amelyek száraz állapotban gyűrésállóak és nagymértékben megvan az a tulajdonságuk, hogy ráncaik önkéntesen elsimulnak, mi mellett legalább olyan, de bizonyos esetekben lényegesen nagyobb mértékben nedves állapotban is gyűrés-