142743. lajstromszámú szabadalom • Eljárás porcelánszigetelő ragasztására alkalmas kitt előállítására

2 142.743 lenne szükség. A kitt anyagában lévő magnéziumoxid lekötéséhez szükséges sóoldaton kívül az azonos viszkozitás eléréséhez még 150 százalék sóoldattöbblet szükséges, ha 0—7 mm szálhosszúságú rostos azbeszt anyagot építettünk be a kitt anyagiába. A szálas anyagok előzetes „mineralizálása" lényegesen nem csökkenti a szabad lúgtartalmat. Az elektrolit sóoldattól megduzzadt azbesztrostok a kittanyag elektromos szigetelő tulajdonságát nagymértékben lecsökkentik. Mindezeket a hátrányokat elkerüljük és ezenkívül kedvező új műszaki hatásokat érhetünk el a találmány alkalmazásával, amely szerint Sorrelbázisú kittanyagból indulunk ki és az előbb felsorolt rostos anyagokat mellőzve, adalékként szecskázott üvegrostot, üvegszálat, vagy tisztított és szecskázott salakgyapotot alkalmazunk. Erre a célra teljesen megfelel az a hulladék üvegrost. amely a hőszigetelő üvegpaplanok előállításakor es bálázásakor keletkezik a gyártó üzemrészekben. A szecskázott üvegrost optimális szálhossza 5—10 mm, optimális mennyisége pedig térfogatban 2—12-szerese a magnéziumoxid mennyiségnek. A szecskázott üvegrost sóoldatot (magnéziumklorid, magnéziumszulfát), egyáltalán nem köt meg, így a szabad lúgtartalom gyakorlatilag teljesen elhanyagolható, amennyiben az azbesztszálak használatánál mutatkozó 150 százalékról 2.5 százalékra csökken. Természetesen az üvegrost változó mennyiségben a viszkozitási érték megváltoztatása nélkül építhető be a találmány szerinti kitt anyagába. A kittanyag fizikai-kémiai és elektromos tulajdonságai az üvegrost beépítése folytán lényegesen megváltoznak. Lényeges az, hogy a szilárdsági és rugalmassági értékek ilyen nagymértékű üvegrostbeépítés esetén ugrásszerűen és „szimmetrikusan" megnövekszenek. A szabad lúgtartalom megszűnése miatt a kittanyag a rendkívül megnövelt rostos üveggyapottartalom ellenére sem mutat kedvezőtlen utóhatásokat. Lényeges előny, hogy a találmány szerinti kittanyag szecskázott üvegrost vagy salakgyapot adalékanyaga igen nagy mennyiségi értékhatárok között változtatható, ami teljesen új magnezit kittmodifikációkat eredményez, amelyek a legkülönbözőbb elektromos ipari követelményeket messzemenői eg kielégítik. A találmány szerinti kitt nyomószilárdsága a szabványban foglalt 1250 kg-al szemben az 1750 kg-ot is eléri, ami az összes — bármilyen bázisú — legjobb külföldi és belföldi más kitt szilárdságát felülmúlja. A találmány szerinti (CR

jelű) és néhány ismert -kittfajta szilárdsági adatait az alábbi táblázat tartalmazza, ahol az értékek kg/cm2

-ben vannak megadva. /-• i -A4, T út Glicerin Fusolit Jsolit CR kitt IZOllt oiomoxid kénes m XPF Szakító szil. 113 22 26 66 78 Hajlító szil. 275 68 68 68 168 Nyomó szil. 1230 259 250 260 504 Keménység 9200 23Ö0 2750 3200, — Az általános úgynevezett magnezit kittek kedvezőtlen tulajdonságaik miatt az elektromosipari kitteléseknél szűkebbkörű alkalmazást csak a porcelán-porcelán, közötti kitteléseknél nyertek annak ellenére, hogy mechanikai szilárdsági értékeik a többi kittfajtákkal szemben kedvezőbbek voltak. Ezen hátrányok megszüntetése tette lehetővé azt, hogy a találmány szerinti kittanyag széleskörű elektromosipari alkalmazást nyerhet úgy a porcelán-porcelán, mint a fém-porcelán közötti kittelések területén. A magas szilárdsági értékek és a kedvezőtlen tulajdonságok megszüntetése adja meg a találmány szerinti kittanyag újszerű univerzális felhasználhatóságát. Az ismert magnezit kittek kötési ideje 30—48 óra között váltakozik, amivel szemben a találmány szerinti kittanyag kötési ideje 10—12 óra, tehát lényegesen rövidebb. Az ipari sorozatbeöntések szempontjából az ún. elsődleges kötésidő fontos, amely idő után a kitt anyaga a porcelánszigetelő önsúlyát elbírja é§ a szigetelők sapkájuknál fogva a formatestből kiemelhetők. A találmány szerint az elsődleges kötésidőt 15—-20 percre csökkenthetjük azáltal, hogy —- olyan mennyiségben, hogy a térfogat arány 05—1.5 tér^ fogat a magnéziumoxidra számítva — a kittanyagba a Sorrel-kötést nem zavaró hidraulikus kötőanyagot építünk be. Ez a beépítés különféle módon történhet, nevezetesen: előzetes porszerű elkeveréssel, vagy a hidraulikus kötőanyag vízzel való külön elkeverésevel, vagy pedig a kikevert kittanyaghoz való hozzákeveréssel. A találmány szerinti eljárásnak különös előnye, hogy nagyobb mennyiségű anyag keverhető ki így egyszerre, mert ez a keverék csak 3—4 óra alatt köt meg. Ebből a nagyobb mennyiségből azután a szükséges „kézimennyiség" kiemelhető és ehhez adagoljuk a lisztfinomságú hidraulikus kötőanyagot. Megjegyzendő, hogy ez az eljárás nem csak a Sorrelkitteknél használható a kötés gyorsítására, hanem a gipszesanyagoknál is. Hidraulikus kötőanyagként bármilyen cementfajta felhasználható, amelynek kötési idejét a klorid, vagy szulfátionok kedvezően befolyásolják (pl. portlandcement). Természetesen a különböző gyorskötő anyagokból az optimális mennyiséget kísérletileg kell megállapítani. A gyorskötés exoterm kémiai reakción alapul s így alacsonyabb hőmérsékleten is kifejti a kötési időt csökkentő hatását. A fémkorrózió az általános Sorrelbázisú magnezit kittanyagok kloridion tartalma okozza annak révén, hogy á szabad magnéziumklorid sóoldat a kittből kilúgozódik és a fémet megtámadja. Emiatt magnezitkitt fém és porcelán összekötésére nem alkalmas. A találmány szerint a fémkorrózió egyrészt a magnéziumklorid kilúgozódását megakadályozó víztaszító adalékokkal (pl. glyptálgyanta, modifikált glyptálgyanta, bitumen-latexemulzió), másrészt a fémrészeknek védőlakkal való bevonásával szüntetjük meg. A víztaszító anyagokat 5—8 százalékmennyiségben alkalmazzuk vizes, illetőleg alkoholos közeg felhasználásával úgy, hogy a Sorrelkötés mechanizmusát ne zavarjuk meg és a szilárdsági értékeket lényegesen csökkentsük. A hidraulikus kötőanyag beépítési módjaihoz hasonlóan itt is az utólagos hozzákeverés bizonyul a legmegfelelőbb eljárásnak. A fenti adallékanyagok csak korrózióvédelmi szempontból nyernek felhasználást, mert lényeges értékkel a rugalmasságot nem változtatr