142740. lajstromszámú szabadalom • Villamos berendezés keretszerkezet, illetőleg tartórács statikai értékeinek meghatározására
Megjelent: 1955. augusztus 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.740. SZÁM 42. m. 33—37. OSZTÁLY - RO-55. ALAPSZÁM. Villamos berendezés keretszerkezet, illetőleg tartórács statikai értékeinek meghatározására A Magyar Állam, mint a féltaláló, Rózsa Mihály gépészmérnök, budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1950. május 22. A keretszerkezetek és tartórácsok számítása általában rendkívül hosszadalmas, időrabló munka, amely bonyolultabb szerkezeteknél napokig tarthat. A jelen, találmány lehetővé teszi, hogy ezeket a problémákat számítás helyett a szerkezetnek egyszerűen és gyorsan előállítható analóg elektromos modelljén végzett elektromos mérésekkel oldjuk meg. Ez a módszer tehát jelentékeny mérnöki munkaidő megtakarítását eredményezi. A hosszadalmas statikai számításokba könnyen hibák csúszhatnak be, ezzel szemben a találmány szerinti elektromos készülék működése abszolút megbízható. • A találmány azon a felismerésen alapul, hogy ha meghatározzuk azokat a matematikai összefüggéseket, amelyek egy elmozduló esómópontú, egyenes tengelyű, változó keresztmetszetű rudakból álló keretszerkezet statikai mennyiségei között fennállanak, teljesen hasonló összefüggéseket kapunk azokhoz, amelyek aktív négypólusokból álló villamos kapcsolás villamos mennyiségei között megállapíthatók. A két egyenletrendszer összehasonlítása a következő analógiákat igazolja: Statikai mennyiség: Rúdmerevség, rugóállandó. Kezdeti befogási nyomaték. Elmozdulás, szögforgás. Csomóponti nyomaték. Analóg villamos mennyiség; Impedancia. Elektromotoros erő. Áramerősség. Kapocsfeszültség. Nevezetesen: Az elmozduló csomópontú egyenes tengelyű, változó keresztmetszetű rudakból összetett keretszerkezetek statikai mennyiségei között az alábbi öszszefüggések állanak fenn (lásd Rózsa: Módszer sta- . tikailag határozatlan keret nyomatékainak számítására. Mélyépítéstudományi Szemle, 1953. 8—9. szám). Xij = Mij — aijßij^bji ßji \ Xji^Mji-ajißji — bij ßij j (1) n 3£X ÍJ = O (2> 3 = 1 P*+S2:.X ' J t Xji - -o (3) i=lj = l lij m A ßij = ?>,• + 2 IF" k: lV •• (4) k=l A fenti egyenletekben: X'ij, Xji az (i) és (j) csomópontot összekötő (ij) rúd csomóponti nyomatéka az (i) illetőleg (j) csomópontban; Mi], Mji az (ij) rúd kezdeti befogási nyomatéka az (i) illetőleg (j) csomópontban; ßij, hi az (ij) rúd tengelyéhez az (i) illetőleg (j) pontban húzott érintő hajlásszöge az (i) és (j) pontokat összekötő egyeneshez; a'j> a j' rúdmerevség az (i) illetőleg (j) pontban, vagyis az a nyomaték, amely a (j) illetőleg az (i) pontban befogottnak képzelt (ij) kéttámaszú tartó (i) illetőleg (j) pontjában hatva, ugyanabban a pontban a rúdtengely érintőjének egységnyi szögelfordulását hozza létre; hij, bji átmeneti rúdmerevség, vagyis az a nyomaték, amely a (j) pontban befogottnak képzelt (ij) kéttámaszú tartó (j) pontjában hat, ha a rúdtengely érintője (i) pontban (aO nyomaték hatására az egységszöggel elfordul; PÄ a (k) pótrúdra ható megtámasztó erő; Ak a (k) pótrúd megrövidülése; 1* az (ij) rúdnak a (k) pótrúdhoz tartozó fiktív hossza, vagyis az (ij) rúdnak a (k) pótrúd egységnyi megrövidülése által okozott szögelfordulásnak reciproka;
