142733. lajstromszámú szabadalom • Fogmintázó készülék

Megjelent: 1955. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.733. SZÁM. 30 b. 10—17 OSZTÁLY — Po—137. ALAPSZÁM. Fogmintázó készülék A magyar állam, mint a feltaláló dr. Prohaska Lajos budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1953, június 4. A fogpótlásnál közismerten alkalmazott fixen beépített hidaknál gyakran előfordul, hogy valamelyik porcelán- vagy akrilát hídtag kitörik erőművi hatás, vagy tökéletlen elkészítés miatt. Ilyenkor a hídtartó pillérkoronák feláldozásával a hidat a szájból ki kell venni és újat kell készíteni, ami tetemes költséget jelent, amellett a beteg huzamosabb ideig kénytelen fogait nélkülözni. E hátrányok kiküszöbölését szolgálja a találmány szerinti kompresszoros fogmintázó készülék, melynek segítségével lehetővé válik, hogy a kitört hiányzó fogak közvetlenül a szájban egészen rövid idő alatt pótolhatók legyenek és ezzel a híd kivételével járó kellemetlen körülmények elkerülhetők. Nagy előnye a készüléknek, hogy a fogpótlás zárt szájban történik, tehát a beteg a művelet alatt nem fárad ki. A készülék igen jól alkalmazható a saját fogak nagyobbfokú anyaghiányának pótlására is, mert lényegesen kevesebb előkészítésre van szükség, mint amit a közismert inlay-technika követel meg. Feleslegessé válik a fogban keletkezett üreg falainak parallel kiképzése, sőt ellenkezőleg, minél több alávájást tudunk a fog üregében kiképezni, annál nagyobb tartást tudunk biztosítani a nagy erővel bepréselt akrilátnak. A készülék három főrészből áll:; egy alaplemezből, egy csúszóelemből és egy csavaros szorítóból. Az alaplemez egyik része (Al) a szájpadlás és a fogak belső felületének lemintázására szolgál, s a középtájon lévő homorú tárcsa (3) egy lemezszél^ vényre (4) van csavarozva. A lemezszelvény pontosan rásímul az alaplemezre. A leírt részek a lágy gipsz elhelyezésére szolgálnak és a gipszet arra kényszerítik, hogy. a szájpadlás és fogak belső felületét lemintázza. "— Az alaplemez szájon kívüli része egy csúszópályát (A 2) képez, amelyen a csúszóelem szalad előre és hátra. A csúszóelem csúszófelületéhez (9) két szárny illeszkedik derékszögben (10, 11), amelyek közül az elülső (10) a fogak külső felületére helyezett lágy gipszbe nyomul be és megfelelő erejű nyomással lemintázza a fogak külső felszínét. A csavaros szorító a csúszópálya (A 2) alatt elhelyezett fogantyúra (5) van szerelve. Részei: egy előre-hátra hajlítható lemez (6), amelynek közepén rés van. Ezen bújik át a csavarmenetes tengely (7). A lemez felső része villában végződik, mely a szárnyas anyacsavar (8) szorítására rácsapódik a csúszóelem hátsó szárnyára. (11) A rugalmas szorítást a tengelyen a csavar elé iktatott rugó biztosítja. A készülék.a következőképpen alkalmazható: 1. A készülékről levesszük a csúszóelemet.; Az alaplemez szájon belüli részével próbahelyezést végzünk. Ügyelünk arra, hogy a felépítésre kijelölt fog a csúszópálya közepére jusson. A beteggel ráharaptatunk a lemezre és megfigyeljük, hogy a harapás a lemezt egyenletesen éri-e. Ha az alsó fogazatban zavaró' hiányt látunk, akkor azt bármilyen plasztikus anyaggal pótoljuk. Fontos, hogy. összeharapásnál az alaplemez ne mozogjon. Ezek után a felső fogazatban mutatkozó alámenő részeket (hídtestek) viasszal korrigáljuk. 2. A híd hiányosságait viaszból felépítjük. Ezután a fogak belső felületeit vékonyan bevazeünezzük. 3. A belső mintavétel úgy történik, hogy előbb egy galambtojásnyi lágy gipszmennyiséget a szájpadlásra nyomunk fel, majd rögtön az alaplemezre helyezünk egy galambtojásnyi mennyiségnél nagyobb gipszgombócot és a beteget harapásra szólítjuk fel. Ilyen módon a minta pontos finomságait a beteg harapja ki. A beteg szája zárva ma-' rad. A fogak elülső felszínére kibuggyant gipszfeleslegeket mintázókéssel felülről lefelé irányuló metszésekkel eltávolítjuk úgy, hogy az elülső fogfelszínek teljesen szabadok legyenek. 4. Ezután a fogak elülső felszínét vékonyan bevazelinezzük, a felső ajkat balkezünk két ujjával jól felhúzzuk. Egy galambtojásnyi lágy gipsztömeget a fogak felső felszínére helyezünk és a futóművel a kívánt helyre szorítjuk a gipszet. A csúszóelem átkaroló szárnya bekapaszkodva a lágy gipszbe, száradás után egy tagba foglalja a külső lenyomatot. Két perc múlva a csúszóelemet visszahúzva, lecsúsztatjuk a pályáról és a szerkezetet a beteg szájából kivesszük. Mindkét lenyomatot bár-