142721. lajstromszámú szabadalom • Teherbíró építőelem vagy szerkezet és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1955. augusztus 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.721. SZÁM. 37. b. OSZTÁLY. — LI-65. ALAPSZÁM. ,,Tehei»biró építőelem vagy szerkezet és eljárás annak előállítására.,, Lipták János mérnök és Vágó Pál építész, mindketten Budapest. A bejelentés napja: 1954. június 14. Jelen találmány lényege, hogy nádból és habarcsból, vagy betonból teherhordásra alkalmas építőelemet vagy szerkezetet állítunk elő. Az építőipar nagyarányú fejlődése következtében az építési anyagok felhasználása a régebbi idők fogyasztásának többszörösére emelkedett. Az építőanyagok előállításához azonban közvetve vagy közvetlenül szénre van szükség, mert a vas, tégla, cement stb. gyártása szenet igényel. Ennek egy részét külföldről kell behozni, a népgazdaságnak tehát elsőrendű érdeke az olyan építőanyag használata, mely lehetővé teszi a szénfogyasztás csökkentését. Ilyen építőanyag a nád, amely Magyarországon szinte korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. A találmány szerinti építőelem könnyebb, mint azok a teherbíró szerkezeti elemek, amelyek helyettesítésére alkalmas. A találmány szerinti építőelem vagy szerkezet előregyártásra és tömeges előállításra nagyon alkalmas. A találmány szerinti építőelem vagy szerkezet üreges, így jó hang- és hőszigetelő. A találmány szerinti építőelem vagy szerkezet a teherbíróképességet a hő- és hangszigetelő képességgel egyesíti magában. A fenti előnyök azt eredményezik, hogy a találmány szerinti építőelem vagy szerkezet előállítása, szállítása és felhasználása olcsó és gazdaságos. A találmány szerinti eljárás lényege a következő: A készítendő építőelem vagy szerkezet alakjának megfelelő formába lazán, egymással közel párhuzamosan nádszálakat helyezünk el, előnyösen úgy, hogy a nád a formát nagyjából kitöltse. A nádszálak tehát lazán feküsznek egymás mellett és megközelítően a várható húzóigénybevétel irányával párhuzamosak. Ezután híg habarcsot öntünk a formába és tömörítéssel azt. érjük el, hogy ez a habarcs az egyes nádszálakat körülveszi, miután a szálak közötti hézagokba hatol. Fontos, hogy ezt a tömörítést alaposan végezzük el, mert a találmány lényegéhez tartozik, hogy az építőelemben vagy szerkezetben lévő nádszálak a habarcsba vannak ágyazva és azokat annak anyaga körülveszi. Az e célra szolgáló tömörítést elvégezhetjük pl. döngöléssel vagy rázassál, legelőnyösebben vibrálássál. Ezekkel elérhető, hogy az aránylag híg habarcs gyakorlatilag véve a nádszálak közötti közöket teljesen kitölti. Az ezután következő műveletek a habarcs, ill. beton készítésénél ismertek. A készítésnél eljárhatunk úgy is, hogy az építőelem vagy szerkezet mindkét oldalán egy-egy vékony fedőréteget készítünk, mely nádat nem tartalmaz. E fedőréteg anyaga az építőelem készítéséhez használt kötőhabarcs anyagával azonos, de attól eltérő is lehet, készíthető pl. bármilyen más rendeltetésű habarcsból. így pl. abban • az esetben, ha az építőelemet tetőfödémként akarjuk használni, akkor az alsó részen mészhabarcs réteget, a felső részen beton réteget alkalmazhatunk és ezzel elérhetjük, hogy az elem a befedendő tér felé vakolt felülettel, másik oldalán pedig vízszigeteléshez alkalmas aljazatbetonnal készül el. A készítésnél eljárhatunk oly módon, hogy a forma alsó részén alkalmazzuk a kötőhabarcstól eltérő anyagú habarcsréteget és erre helyezzük a nádat, vagy lehet a nád és habarcs behelyezése után fent alkalmazni a fedőréteget, végül alkalmazható a fedőréteg lent és fent. is. A habarcs vagy beton és a nádbetét fokozottabb együttdolgozásának céljából a nádszálak felületét bedolgozás előtt érdesíthetjük, mely pl. cementtej fürdő, vagy más eljárással érhető el. A találmány szerinti építőelem vagy szerkezet felhasználható minden olyan építőelem vagy szerkezeti rész készítésére, amellyel szemben nem támasztunk fokozott terhelési igényeket. Ilyenek pl. a síktetőfödém, lakóházak közbenső födéméi, ideiglenes jellegű épületek feleméi, földszintes raktárépületek, mezőgazdasági épületek részei, vagy vázrendszerű épületek kitöltő falai. A találmány szerint készített épületelem szilárdságát kísérletekkel állapították meg és ezek is igazolták, hogy a találmány alkalmas pl. a vasbeton pótlására, ha attól fokozott teherbírást nem követelünk meg. A csatolt rajz 1. ábrája a találmány szerint készített építőelem egyik példáját távlati ábrázolásban, metszve tünteti fel. A rajzon a-val jelölt nádszálak mindegyikét a b beton veszi körül és ez a beton lent az említett vékonyabb c, felül pedig a valamivel vastagabb d fedőréteget alkotja. Az építőelem természetesen más alakban is elkészíthető. A találmány értelmében a nádbetét nem csak terhelések felvételére, hanem súlycsökkentésre és belső üregek létesítésére is való és ezért célszerűen az egész keresztmetszetben alkalmazzuk. Van azonban a találmánynak olyan alkalmazása is, amelynél a húzóigénybevétel az építőelem mindkét méretének irányában (szélességében és hosszúságában) keletkezhet. Ilyen esetekben a ná-