142719. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép szivarkapapír-könyvecske készítésére

Megjeleni: 1955. augusztus 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.719. SZÁM. 54. c. OSZTÁLY. — K—219. ALAPSZÁM. Eljárás és gép szivarkapapir-könyvecske készítésére. Krieger István műszerész, Budapest. A bejelentés napja: 1952. november 19. Szivarkapapírok könyvecskézése abból állott, hogy a méretre megvágott szivarkapapírokból 40 vagy 60 lapot nyomással ellátott burkolópapírba helyeztek és leragasztották. Ezt a munkát eddig csak kézzel lehetett elvégezni, megfelelő gépek nem voltak ismeretesek. . A találmány lehetővé teszi ennek a munkának a gépesítését, illetve a munka, önműködő elvégzését. A találmány lényege, hogy a papírtekercsekről Jefutó papírsávokat egymással és a burkolat készítésére alkalmas papírsávval egyesítjük, az így kapott szalagot pedig két egymással szemben lévő, hernyó talpszerű lánccal továbbítjuk; a szalagból darabolással állítjuk elő a szivarkapapír-könyvecskéket, olymódon, hogy a kés vágás közben a szalag mozgásával azonos irányban és azonos sebességgel mozog, hogy a vágás ne akadályozza a szalag továfibítását. A találmány többi részleteit a csatolt rajzzal kapcsolatosan magyarázzuk meg, amelyen az 1. ábra a gép elölnézete, a 2. ábra a láncos szalagtovábbító szerkezet oldalnézete, a 3. ábra és a 4. ábra pedig ennek a szerkezetnek két részlete nagyobb léptékben. Az 5. és 6. ábra a vágószerkezet két nézete, részben metszve. A gép 1 állványán a 2 papírtekercsek vannak ágyazva.' melyek szélessége egyenlő a készítendő könyvecske szélességével, számuk pedig egyenlő a könyvecskében lévő papírlapok számával. Legtöbbször 40 tekercs van a gépen. A gép jobboldaláról lefutó papírsávok lényegileg csak egyszeri irányváltoztatás után jutnak a 3 vezetőgörgő alá, a baloldalról lefutó szivarkapapír-sávok pedig először jobbra, majd balra haladva kerülik meg a 3 görgőt. A gép jobboldalán van a 4 burkolópapír-tekercs, amelyről lefutó, széles 5 papírsáv a 6 súrlódó cső alatt halad el és a 7 készlettartályból lefolyó anyagból ragasztóanyagsáv kerül erre a papírsávra. A sáv két széle már a 3 görgő előtt felhajlik és így az egyesített (pl. 40 db) papírsáv a vályúalakra hajlított 5 burkolósávban hagyja el a' 3 görgőt. E célból a 3 görgő hossza lényegileg egyenlő a szi. varkapapírsávok szélességével. A 8 vezetőtölcsérbe kerülő 5 papírsáv két oldala egymásra, illetve a benne lévő szivarkapapírokra hajlik, majd pedig az egész szalag a 9 görgőpár közé kerül, amely azt összeszorítja olykép, hogy a ragasztóanyaggal ellátott rész az 5 burkolósávnak alatta lévő részére tapad. A 9 görgőpár nem továbbítja az anyagot, csak ragasztás végett összeszorítja. A továbbítást a 10 . láncpár végzi, amely a szalagot a megfelelő erővel összeszorítva, állandó sebességgel előre húzza. Ennek a láncpárnak a működését a 2—4. ábra kapcsán részletesen fogjuk megmagyarázni. A 10-es szám a teljes továbbító szerkezetet jelzi, dé ezt a hivatkozási számot a 2—4. ábrán nem használjuk. A láncpárból kikerülő szalagot a szivarkapapírkönyvecskéknél megkívánt hosszúságra kell levágni, mely célból ez a szalag az 5. és 6. ábra kapcsán ugyancsak részletesen ismertetendő 11 vágókészülékbe jut. Az itt levágott könyvecskék a vázlatosan feltüntetett 12 szállítószalagra hullanak, amely azokat az 1. ábra szerint a rajzlap síkjára merőleges irányban eltávolítja. Miután ezzel ismertettük a gép működésének lényegét, áttérve a részletekre, megemlítjük, hogy tapasztalat szerint ennél a működésmódnál két nagyobb nehézség van: az egyik az, hogy szokott módon görgőpárral a papírszalagot nem lehet továbbítani és a darabolás, vagyis a könyvecskék levágása úgy kell, hogy történjék, hogy vágás köz-Den a szalag akadálytalanul tovább mozo'ghasson. Az első nehézség, a görgőpárral történő továbbítás sikertelen volta onnan adódik, hogy a görgőpár az egyes egymásra fektetett papírrétegeket egymáshoz képest elcsúsztatja és ezért a készített könyvecske ilyen görgőtovábbítás esetén nem tökéletes. Ezt a nehézséget a találmány értelmében úgy küszöböljük ki, hogy a papírszalagot két egymással szembenálló lap közé szorítva továbbítjuk, mely célra legjobban megfelel a már említett, a 2. ábrán nagyobb léptékben látható láncpár, mely a traktorok hernyótalpához hasonló kivitelű. A 2. ábra szerinti kivitelnél a 13 tartókön négy darab 14 lánckerék van ágyazva, amelyeken a felső 15, illetve alsó 16 végnélküli láncok vannak átfektetve (lásd a 3. ábrát is). A két felső, valamint a két alsó láncot egymás mellett elhelyezett 17 szorítótagok kötik össze, amelyeket a 18 peckek erősítenek a láncokhoz^. A szorítótagok mindkét vége T-alakú és minden ilyen szorítótagon négy-négy darab, 19 görgő van ágyazva. Ezek a görgők a láncok belső ágainál egy-egy 20 vezetőlécen fekszenek fel olymódon, hogy a felső lánc görgői alulról, az alsó lánc görgői pedig felülről szorulnak a 20 részhez. Ilyén módon a 20 vezetőlécek vagy sínek arra kényszerítik a láncok belső ágait, hogy egymástól meghatározott távolságban, egymással párhuzamosan haladjanak. Ez a távolság vagy köztér (pl. 1,5 mm) úgy van megszabva, hogy megfelel a szi-Varkapapír-könyvecske vastagságának, a láncok belső ágai tehát a papírszalagot összeszorítják és ilyen módon történik a továbbítás.