142716. lajstromszámú szabadalom • Készülék kisülési csövön átfolyó igen gyenge áram erősítésére, különösen sugárzásmérő készülékek

142.716. 3 sen használhatjuk fel a találmányunk szerinti berendezésben, amint azt az egy másik kiviteli formában bemutatjuk. Az (1) edény az esetben egy lapos (2) katódot és két gyűrűalakú (3, 19) elektródot tartalmaz. Ezek közül az egyiket nevezhetjük anódnak, (3), a másikat gyűjtőelektródnak (19), vagy fordítva.Mindkét elektródot felhasználhatjuk azonban aktív anódként is, hasonlóan a 8. ábra pontozott kapcsolásához. Egy szolenoidalakú (6) mágnesező tekercs veszi körül az elektródák közötti teret és egy lényegében koaxiális mágneses erőteret gerjeszt a gyűrűk,tengelyével párhuzamosan. Amikor e periodikusan ingadozó értékű mágneses" tér pillanatnyi intenzitása nulla, a teljes térközi áram az első anódhoz (3) folyik, míg egy meghatározott nagyságú mágneses tér jelenlétében a töltéshordozó részecskék többsége a (19) gyűjtőelektródra fog, esni. A (4,31) ejtő-ellenállásokon fellépő váltófeszültségeket akár külön-külön,' akár együttesen erősíthetjük. A 11. ábra szemlélteti találmányunknak egy további kiviteli alakját eletromágneses sugárzás mérésére. A katódfelület „3" aktív rétege ez esetben egyenesen az (1) evakuált edény belső falára van felvive olymódon, hogy a mérendő sugárzás nagyrészben áthatolhat az edény falán a nyíllal megjelölt irányból. Az így felszabadított elektronok elhagyják a katódot és vagy a gyűrűalakú (3) anódra, vagy pedig a (19) lapos gyűjtőelektródára esnek, aszerint, hogy milyen erős mágneses fókuszáló hatást fejt ki a (6) mágneses tekercs pillanatnyi erőtere. A (2) katód oly módon készíthető el, hogy alávesse magát Lambert koszinusz törvényének és alkalmas legyen felületmegvilágítás mérésére. A térközi áram váltókomponensét ismételten erősíthetjük az elektródok (3,19) egyikének vagy mindkét elektródnak felhasználásával egy szelektív erősítő és indikátor-berendezés segítségével. Ügy találtuk, hogy a legjobb működéshez szükséges mágneses térintenzitás erősen csökkenthető, ha az elektródokon használt anódfeszültséget általában előírt értékéről ennek oly töredékére sülylyésztjük, hogy ez éppen^ elég legyen a térközi áram telítésére. Ily alacsony anódfeszültségeknél az elektronsebesség is arányosan alacsonyabb és az elektronok eltérítéséhez, fókuszolásához vagy viszszafordításához szükséges mágneses erőteret, ennek megfelelően csökkenthetjük. A 12. ábra grafikusan ábrázolja egy telítéses katódú kisütőcső árama és feszültsége közötti összefüggést mutató diagrammot három különböző emissziós paraméter esetében. Ezen görbék a telítés jeleit mutatják körülbelül ott ,ahol a szaggatott vonal (22) metszi őket. A találmány értelmében az anódfeszültséget bármely előrelátható paraméter esetében az ezen metszéspontnak megfelelő értékére fogjuk beállítani. Hogy zavaró váltófeszültségeket az erősítő bemenőkörétől távoltartsunk, a kisüléses edénybe zárt elektródákat nem-mágneses fémekből állítjuk elő. Ezáltal elkerüljük azoknak rezgésbe jövetelét a (6) mágnestekercs által előidézett mágnestér változásainak befolyása alatt. További zavaró mechanikai rezgéseket kerülhetünk el azáltal, ha az elektródokat úgy helyezzük el, hogy azokban örvényáramok ne keletkezhessenek, vagy ugyanebből a célból azokat megfelelő résekkél látjuk el. Továbbá, az elektródokat úgy alakítjuk és úgy erősítjük meg a légüres edényben, hogy azok nagy mechanikai szilárdságot tanúsítsanak minden olyan rezgésgerjesztéssel szemben, melynek frekvenciája az erősítő- és indikálóberendezés működési frekvenciájához közel esik. Ez ki fogja küszöbölni az ilyen nagy erősítésű berendezéseknél ismeretes mikrofonikus zavarokat. A 142.118. sz. (K. 17494. alapsz.) törzsszabadalom 1. ábrája szerinti berendezéssel végzett mérések alkalmával azt találtuk, hogy a térközi áram váltókomponense a 13. ábrán látható (23) görbe szerint változott, ha a mágneses teret tápláló váltófeszültség nagyságát változtattuk, feltéve, hogy a katódemisszió változatlan maradt. Hogyha az erősítő úgy van beállítva, hogy az erősítési fok a mágnesteret tápláló váltófeszültség függvényében a 24-el jelölt görbe szerint változzék, akkor ebből a kombinációból kifolyólag az összegezett kimenő teljesítmény úgyszólván teljesen konstans marad, ha a hálózati feszültség tág határok között ingadozna is, amint azt a 25-tel jelölt görbe ábrázolja. Azáltal, hogy a mágnestér gerjesztését és az erősítőberendezés erősítését a fenti módon állítjuk be, a találmány szerinti berendezés teljesen feleslesgessé teszi a feszültségstabilizáció költséges alkalmazását. Ügy találtuk, hogy sugárzással keltett fotoáramokat igen nagymértékben erősíthetünk, ha egy szekunderelektron-sokszorozóval felszerelt fotocella elektródaközében periodikusan ingadozó mágneses erőteret alkalmazunk. A tatálmány ily alkalmazásában a fotocellának egy, vagy több szekunder emittáló fokozatát tehetjük ki a mágn'estér befolyásának és ennek megfelelően különböző modulációs frekvenciát és hatásfokot érhetünk el. Ahhoz, hogy a készüléket a kívánt frekvenciára hangolhassuk, igen előnyös az erősített feszültségeknek szinkron egyenirányítása. A 14. ábra szerinti berendezésnél vibrátortípusú egyenirányítót használunk, mely az elektromágnest tápláló váltófeszültséggel szinkronizálva van. A (8) erősítő kimenőfeszültségét egy (26) transzformátoron keresztül vezetjük a vibrátor (27, 28) kontaktusaihoz. A vibrátor (29) gerjesztőtekercse ugyanazon forrásból van árammal ellátva, mint (6) elektromágnes. Ilymódon a berendezés szelektivitása egynéhány ciklusra van redukálva, ami a hasznos feszültségnek a zaj-feszültségekhez való viszonyát és zavarkeltő feszültségek elnyomását nagyban elősegíti. A 15. ábra egy újfajta szinkron-egyenirányítót mutat, mely különösen hasznos a találmánnyal kapcsolatban. A (8) erősítő kimenő váltófeszültsége egy (26) transzformátoron keresztül egy áramkörbe jut, mely két (30, 31) fűtött katódú diódából és egy (10) mérőműszerből áll. Mindkét dióda egy közös (32) elektromágnes erőterébe van elhelyezve, melyet ugyanazon frekvenciájú váltóáram táplál, mint a bemenőkörben alkalmazott (6) elektromágneses tekercsét. Amikor a (32) tekercs^ ben gerjesztett mágneses tér egy előre meghatározott érték alá esik, mindkét dióda vezető állapotban van. Amikor azonban a mágneses tér ezen érték fölé emelkedik, a térközi áramot mindkét diódában elnyomja. Mint látjuk, a diódák és a mérőműszer által alkotott áramkörben az ingadozó mágneses tér az áramot minden ciklusban kétszer engedi át, pontosan úgy, amint a törzsszabadalom