142711. lajstromszámú szabadalom • Szinkronizáló-berendezés, kiválképpen távolbalátó vevőkészülékekhez
142.711. 7 iwoinek nagyságát jelzik. Minthogy a zavaró impulzctsok összetevői között 90 fokos fáziskülönbség IHI fenn, ezeket az összetevőket- rokonos frekvenciájú más feszültségnek egymással 90 fokos szöget bezáró tengelyeire is vonatkoztathatjuk és ennélfogva egyszerűség kedvéért a helyileg létesített R sinco ot feszültség tengelyeire vonatkoztatott &o és bo nagyságokként tekintjük őket. Hymódon az (1) egyenlet a következő alakot kapja: S = 2s eoset) st + 2ao cosco ot+2bcsina) ot (2) A 92 generátornak azonos fázisú R/ feszültségét és ehhez képest fázisban 90 fokkal eltolt R feszültségét zavaroktól mentesnek tekinthetjük. Ezek a feszültségek a következő egyenletekkel fejezhetők ki: R = R sinco ot (3) R/ = R cosco ot (4) A (2) és (3) egyenletekkel kifejezett S és R feszültségek a 95b fázisdemudulátorba jutnak, a (2) és (4) egyenletekkel kifejezett SésR/ feszültségek pedig a 95a fázisdemodulátorban válnak hatékonynyá. Az e két feszültségpárt alkotó feszültségeknek az említett fázisdemodulátorban való egymásrahelyezéséből a következő feszültségek adódnak: SRQ = sR [sin»s + »o) t + sin (»s—»„) t] + a0 R [sin 2»0 t] + b0 R [1 — cos 2» 0 ] (5) SRi = sR [cos(o>s+«o) t + cos(»s—<»<,) t] + a0 R [cos 2<»ot + 1] + b,R [sin 2o>0 l (6 A 96a és 96b sávszűrők csak a fél sorfrekvenciánál kisebb frekvenciák részére átbocsátóak. A sávszűrők alsó határfrekvenciáját itt elhanyagolhatjuk, mert ez a bennünket most foglalkoztató kérdés szempontjából mindaddig nem fontos, amíg az cost — toot frekvenciakülönbség nagyobb, mint ^N vágy ± fj. .A' sávszűrők tehát elnyomják az (5) és (6) egyenletekkel kifejezett feszültségeknek niindama részeit, amelyeknek frekvenciája nagyobb fél sorfrekvenciánál. Így tehát e sávszűrők kimenőfeszültségeit a következő egyenletek adják meg: SRo = sRsin((os — ft>o ) t + bo R (7) SR i = sR cos (cos* —co o ) t + a o R (8) Ezekből az egyenletekből kitűnik, hogy az „s" nagyságot tartalmazó információs összetevők egymással állandó viszonyban állnak és egymástól csak 90 fokos fázisszögben különböznek, az ao és bo nagyságokat tartalmazó zavarási Összetevők viszont függetlenek egymástól. A 97 fázistoló differenciálja a (8) egyenlet kifejezett feszültséget és így eltolja e feszültség összes összetevőiriek fázisát 90 fokkal úgy, hogy ez a feszültség a következő alakot kapja: SR; = sR sin (a>s — (oo) t + aoR (9.) Ez a fázisváltoztatás nem változtat, semmit a két zavarázsi aoR és boR összetevőnek egymástól való függetlenségén. Ha a (7) és (9) egyenletekben előforduló <ust — coot frekvenciakülönbséget A»t-vel jejelöljük, akkor a 81 cső kimenőfeszültségeként a következő feszültséget kapjuk: Rs== S2 R 2 sin 2 (Aco) t + bo sR 2 sin (Aco)t + a0 sR 2 sin (Aco) t + ao boR2 (10) A 87, 88, 89 műhálózat kiegyenlítő hatása előnyben részesíti az Rs feszültség ismétlődő összetevőit, minek folytán a zavarási összetevő nagysága mindinkább megközelíti « 0 értéket. Ennek folytán a (10) egyenlet az esetben, ha s2 R 2 tényezőjét a „k" állandóval helyettesítjük, a kikvetkező egyenletté alakul át: R = k sin2 (Aco) t Ha(coA) pozitív, azaz a 92 generátor frekvenciája kisebb a színszinkronizáló jelfészültség frekvenciájánál, akkor a (11) egyenletet a következőképpen írhatjuk: Rs=k — k cos 2 )(Ao>) t ~ 2 ~ 2 Ennek az egyenletnek az Utolsó tagját a 87, 88, 89 műhálózat elnyomja és így a 90 cső külső vezérlőrácsához vezetett feszültség értéke Ha Aco viszont negatív, azaz ha a 92 generátor frekvenciája nagyobb a színszinkronizáló jelfeszültség frekvenciájánál, akkor a (11) egyenletet a következőképpen írhatjuk: Rs = k + k'cos 2(Aco) t (13) 2 2 - . Ez az egyenlet a 90 cső külső vezérlőrácsához vezetett feszültség nagyságát a — k ' értékkeL 2 adja meg. Bár a fenti levezetés szinuszalakú feszültségek• re vonatkozik, némi bővítéssel impulzusalakú feszültségekre is alkalmazható. Ez a bővítés azon alapszik, hogy az impulzusalakú feszültségeket az impulzusokat tartalmazó szinuszalakú feszültségek Fourier integrálisának tekinthetjük. A találmány tárgyának egyik részét alkotó önműködő frekvenciaszabályozó, amely nemcsak önműködő fázisszabályozóval kombinálva, hanem önállóan is alkalmazható, egyszerű szerkezetű, olcsón előállítható és ezen felül avval a fontos előnynyel rendelkezik, hogy a frekvencia eltéréseket nem.rezonanciás körök segélyével állapítja meg és így működésének fontosságát sem az elektroncsövek öregedése, sem hőmérséklet változása nem befolyásolják. Jelentős Wőnye továbbá a találmány szerinti frekvenciaszabályozónak, hogy az esetben, ha a 3. ábra szerint önműködő fázisszabályozóval /kombináljuk, a fázisszabályozónak egyik része, nevezetesen a 95b frekvenciademodulátor, egyúttal a frekvenciaszabályozó részét is alkotja, ami lényegesen csökkenti a ' fázisszabályozónak frekvenciaszabályozóval való kiegészítése okozta járulékos költségeket. Fontos jellemzője végül a találmány szerinti önműködő frekvenciaszabályozónak az is, hogy ez a szabályozó csak akkor válik hatékonnyá, amikor az önműködő fázisszabályozó hatása erősen csökken, vagy teljesen megszűnik, minek folytán a frekvenciaszabályozó sohasem zavarhatja az önműködő fázisszabályozó működését a 92 generátor szinkron üzemi állapotában, Bár a találmány szerinti kombinált fázis- és frekveneiaszabályozó zavarok iránt a 92 generátornak mind szinkron, mind aszinkron üzemi állapotában nagyfokúan érzéketlen, ezt az érzéketlenséget esetleg még tovább is növelhetjük olymódon, hogy a 85 erősítő és a 95a és 95b fázisdemodulátorok közé amplitudókorlátozót kapcsolunk be. A 3. ábra szerinti berendezésben abban a pillanatban, amelynek a vevőkészülék 92 generátora és az adóberendezés megfelelő generátora közötti /
