142711. lajstromszámú szabadalom • Szinkronizáló-berendezés, kiválképpen távolbalátó vevőkészülékekhez

142.711. Mielőtt áttérnénk a találmány szerinti szinkronizálóberendezés működési módjának ismertetésére, kissé részletesebben kell foglalkoznunk a használatos önműködő fázisszabályozóknak ama korlátozásaival, amelyek a szinkronizmus helyreállításához szükséges szinkronizáló T idő, valamint az adó és a vevő generátorai közötti A f frekvenciakülönbség tekintetében fennállnak. Valamely szinkronizáló berendezés működési módját a következő értékek jellemzik: az a legnagyobb Aí frekvencia különbség, amelyre a berendezés működése még kiterjed, a A f frekvenciakülönbségnek zérusra való csökkentéséhez szükséges szinkronizálási T idő, a szinkronizmus sztabilitása, azaz az a pontosság, amellyel a berendezés a sízinkronizmust annak helyreállítása után megtartja, végül pedig a szinkronizmus esetében adott zavarási N sávszélesség. A zavarási N sávszélesség, amely a szmkronizálóberendezés időállandójától függ, a berendezés zavaró impulzusok iránti érzékenységének mértéke. A szinkronizmus szabilitása a fázisszabályozó kör egyenáramú és váltóáramú erősítésének kölcsönös arányától függ, amely meghatározza a frekvenciakülönbségnek ama határértékét, amelynél a berendezés adott zavarási sávszélesség és adott* sztablitás mellett még hatékonnyá válik. Ezt a frekvenciakülönbség körzetet röviden a berendezés hatáskörének*nevezhetjük. A 2. ábra a szinkronizálási T időnek a A f frekvenciakülönbségtől és a zavarási N sávszélességtől való függőségét ábrázolja különböző stabilitások mellett, azaz a fázisszabályozó kör egyenáramú és váltóáramú erősítésének különböző kölcsönös arányai esetében. Az A—C görbék használatos önműködő fázisszabályüozókra vonatkoznak, az idealizált D jellemző pedig olyan fázisszabályozóra vonatkozik, amelynél az egyenáramú és a váltóáramú erősítés aránya rendkívül nagy. A görbékből kitűnik, hogy a szinkronizálási T idő az egyenáramú és a váltóáramú erősítés minden használatos arányszáma mellett bizonyos frekvenciakülönbség elérésekor végtelenné válik. Az idealizált D jellemző megközelítőleg egyenes vonalú és hajlásszöge arra mutat, hogy az ezt a jellemzőt meghatt rozó koordinátaértékek négyzetes viszonyban állnak egymással. Ezt a viszonyt kielégítő pontossággal a következő egyenlettel határozhatjuk meg: TN Kísérletek azt mutatják, hogy a fázisszabályozó kielégítő működésének eléréséhez szükséges, hogy k = 4 legyen. Feljebb említettük, hogy kívánatos olyan szmkronizálóberendezés létesítése, amely a lökésgerjesztéssel működő berendezések ama előnyét, hogy a szinkronizmust nagy frekvenciakülönbségek esetében is helyreállítják, összeköti az önműködő fázisszabályozóknak zavaró impulzusok iránti érzéketlenségével és emellett kielégíti a rövid szinkronizálási időre irányuló követelményt is. Az egyenletből és a 2. ábra A-B görbéiből kitűnik, hogy a szinkronizálási időt és a szinkronizálóberendezés hatáskörzetét a zavarási N sávszélesség változtatásával lehet befolyásolni. Ennek a felismerésnek alapján úgy alakítottuk ki az 1. ábra szerinti szinkronizálóberendezést, hogy hiányzó szinkronizmus esetében nagy zavarási sávszélessége van ugyan, azonban az ebből adódó tág hatáskörzettel is rendelkezik, a szinkronizmus elérése után viszont mind zavarási sávszélessége, mind hatáskörzete csökken, ami biztosítja a szinkron ' állapot nagymértékű stabilitását. A szinkronizálóberendezés működési módjának ezt a megváltoztatását a berendezés mindenkori üzemi állapotától függően 23 berendezés foganatosítja. A 71 jelfogó ábrázolt állásában a 33 csőből, 40 integrálókörből, 44 reaktanciakörből és a 34 generátornak a frekvenciameghatározó rezonanciaköréből összetett önműködő fázisszabályozó a szokásos módon működik. Emellett a szinkronizáló jeleket egymástól elválasztó 19 berendezés kimenő körében adódó sorszinkronizáló impulzusok a 27 kondenzátoron át a 29 transzformátor másodlagos 28 tekercsének felezőpontjához jutnak és e tekercs két végén azonos fázisban jelennek meg, míg a 34 generátornak 29 transzformátor elsődleges 35 tekercshez vezetett feszültsége a másodlagos 29 tekercs két végén egymással ellentétes , fázisú feszültséget indukál. Ha a 34 generátor feszültsége fázisban megegyezik a szinkronizáló impulzusokkal, akkor a 33 csőben egyforma nagyságú, de egymással ellentétes irányú áramok folynak, minek folytán a 31 és 32 ellenállásokon nem adódik feszültség. Ha ellenben a szinkronizáló impulzusok és a 34 generátor feszültsége között fáziskülönbség áll fenn, akkor a 31 és 32 ellenállásokon olyan feszültség adódik, amely az említett ellenállásokon megjelenő nyugalmi feszültséghez képest pozitív vagy negatív aszerint, hogy a generátor feszültsége fázisban megelőzi-e a szinkronizáló impulzusokat, vagy pedig elmarad mögöttük. A 31 és 32 ellenállásokon adódó feszültség frekvenciája, amely a szinkronizáló impulzusok és a 34 generátor feszültségének összeméréséből adódó lebegés frekvenciájával egyenlő, mértéke a szinkronizmus fokának. Ez a feszültség a 40 integrálókörben szabályozó egyenfeszültséget eredményez, amelynek sarkítása a szinkronizáló impulzusok és a 31 generátor feszültsége közötti fáziskülönbség előjelétől függ, nagysága pedig e fáziskülönbség mértékével arányos. E feszültség a 45 ellenálláson át a 44 reaktanciakörbe jut és ennek útján a 34 generátor frekvenciáját megfelelően befolyásolva helyreállítja a szinkronizmust e generátor feszültsége és a szinkronizálóimpulzusok között. A 33, 40, 44 részekből és a 34 generátor frekvenciameghatározó rezgőköréből összetett önműködő fázisszabályozó hatáskörzete, azaz az a legnagyobb frekvenciaeltérés, amelyet a szabályozó még képes eltüntetni, a fázisszabályozó zavarási N sávszélességétől függ. Mint említettük, kis zavarási sávszélesség aránylag nagy sztabilitású szinkronizmust eredményez és kívánatos, hogy a fázisszabályozó evvel a tulajdonsággal rendelkezzék. Ilyen kis zavarási sávszélesség csökkenti azonban a fázisszabályozó hatáskörzetét és megnöveli a szinkronizáláshoz szükséges időt. Ha szinkronizáló berendezés zavarási sávszélessége például 100 herz és hatáskörzete kb. 300 herz, akkor a berendezés szinkron állapotában aránylag érzéketlen ugyan zavaró impulzusok iránt, amint azonban a szinkronizmus mégis elvész és a frekvenciaeltérés 300 herznél nagyobbá válik, mint pl. a vevőkészülék bekapcsolásakor, vagy pedig egy adóról a másikra való áthangolásakor, akkor a 34 generátort kézzel kell szinkronizálni, pl. a 46 kondenzátor kapacitásának, vagy , a 42 ellenállás nagyságának megváltoztatásával, minek folytán a berendezés időállandója és zavarási sávszélessége is megvál-