142701. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminoalkoholok gyógyászatilag hatásos aromás észtereinek előállítására

o Megjelent: 1955. évi június hó áÖ-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.701. SZÁM; ' •/ l

j2: . -I 12. q 32-34. - OSZTÁLY. — FO-179. ALAPSZÁM. Eljárás aminoalkoholok gyógyászatilag hatásos aromás észtereinek előállítására A magyar állam, mint a feltalálók, Fodor Imre vegyészmérnök, Tokár Géza vegyész és Vankó Árpád vegyész, budapesti lakosok jogutóda. A bejelentés napja: 1953. október 10. Az aminoalkoholok aromás észtereinek — amelyek gyógyászati szempontból értékes vegyületek — előállítására vonatkozólag az irodalomban közölt eljárások általában a megfelelő aromás- sav kloridjának az aminpalkohollal benzolos vagy más szerves oldószeres közegben lefolytatott kondenzációján alapulnak. Üzemi kivitel szempontjából hátrányuk ezeknek az eljárásoknak, hogy a savkloridok tiszta állapotban való előállítása üzemi körülmények között sok esetben nehézségeket okoz, így például a p-nitrobenzoilklorid esetében a nyers savklorid vákuumban való desztillálása robbanásveszéllyel jár, míg ha az észtert a nyers savkloridból készítjük el, akkor a jelenlevő kénszennyezések a katalitikus redukció során mérgezik a katalizátort, ami az eljárás gazdaságossága szempontjából igen hátrányos. Ipari szempontból igen előnyös lenne tehát, ha az ilyen termékeket a savklorid elkerülésével, közvetlen észterezés utján lehetne iparilag egyszerű módon és jó termelési hányaddal előállítani. Találmányunk ennek a problémának a megoldását teszi lehetővé és azon a felismerésünkön alapul, hogy ezek az észterek nagy tisztasági fokban és igen egyszerű módon állíthatók .elő a megfelelő aromás sac és aminoalkohol xilolos oldatban való forralása útján. A xilolos közegből az észterezés folyamán képződő víz a forralás hatására azeotróposan eldesztillál és így az észterezés simán és jó termelési hányaddal megy végbe. A találmány szerinti eljárás számos gyógyászatilag hatásos "aminöalkohol-észter előállítása során alkalmazható. így előnyösen állíthatjuk elő ezzel az eljárással a difenüecetsav és fenilpropilecetsav aminoalkoholos észtereit, valamint a p-aminobenzoesav dietüaminoészterét, valamint sok más, a gyógyszeripar szempontjából értékes hasonló szerkezetű terméket is. Az eljárás előnye a reakció sima lefolyásán és a termék tisztaságán kívül, hogy semilyen katalizátort nem igényel, továbbá, hogy a reakció lefolytatása nem igényel különleges berendezést» Az ész-, terezés egyszerű vaskészülékben lefolytatható. Ä kapott észter a xilolos közegből önmagában ismert módszerekkel preparálható ki. A legtöbb esetben célszerű a xilolos oldatot ásványi sav vizes oldatával kirázni, amikor az észter ásványi savas sója a vizes fázisba megy át, amelyből ismert módon kinyerhető, vagy adott esetben ez az oldat a termék kinyerése nélkül a kívánt módon továbbfeldolgozható. Olyan termékek esetében, amelyek a vizes oldatból lúgosítás hatására szilárd vagy vízzel nem keveredő folyékony anyag alakjában kiválnak, a műveletek során esetleg bekerült csekély mennyiségű vas-szennyezés célszerűen olymódon távolítható el, hogy a reakcióelegyhez a lúgosítás előtt borkősavat vagy más, a vassal oldható komplex-vegyületet képező szerves savat adunk. Ebben az esetben a lúgosítás után a vas komplex-kötésben a vizes oldatban marad, míg a termék vasmentes állapotban válik ki az oldatból. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitelét az alábbi példák szemléltetik: 1. példa: 21,2 g difenileeetsavat .11,7 g dietilaminoetanolt és 50 g xilolt visszacsepegő hűtővel forralunk. A reakcióelegyről az észterezés következtében keletkező 1,8 ml vizet azeotroposan ledesztilláljuk. Az így kapott xilolos oldatot lehűtjük, s a le nem reagált difenilecetsavról leszűrjük. A leszűrt xilolos difenilecetsavas dietilaminoetanolészter oldatot hidegen 10%-os kénsavval rázzuk ki. A kénsavat szénnel derítjük és leszűrjük. Hűtés közbén lúgosítjuk 8 pH-ig. Olaj válik le, amit szétválasztunk. 31 g difenüecetsav dietilaminoetanolésztert kapunk. Nyeredék az elméleti menynyiség 76%-a. Az így nyert bázist ismert módon alakítjuk át a bázis gyógyászatilag hatásos hidrokloridjává. 2. példa: 167 g nitrobenzoesavat és 117 g dietilaminoetanolt 2500 ml xilollal öntünk le. A reakcióelegyet forraljuk és a reakció folyamán keletkezett 18 g vizet azeotroposan a reakcióelegyről ledesztilláljuk. Az így kapott citromsárga oldatot lehűtjük és a kivált, nem reagált nitrobenzoesavról leszűr-' • jük. A, maradék, xylölos nitroésztert és dietilaminoetanolt tartalmazó oldatot, szétfrakcionáljuk és legvégül 5 mirí-és"vákuumban 130—135° C-on a nit-