142698. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és tekercselőgép elektroncsövek rácsainak készítésére

Megjelent: 1956. április hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.698. SZÁM. 21, g. 1-16. OSZTÁLY. — FI-68. ALAPSZÁM. Eljárás és tekercselőgép elektroncsövek rácsainak készítésére A magyar állam mint a feltaláló, Fried Henrik budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1952. november 29. Elektroncsövek rácsának sorozatgyártása eddig úgy történt, hogy a rácsbordákat a rács profiljának megfelelő profilú mag mentén elhúzták és a magon való elhaladáskor tekercselték rájuk a rácshuzalt. Ez utóbbit a bordákhoz vagy úgy erősítették, hogy a bordákba kis hornyokat sajtoltak, vagy vágtak és á rácshuzalt ezekbe zömítették, vagy úgy, hogy villamosan a bordákhoz hegesztették. Ezután a hosszú rácstekercset a rácsméretre darabolták. A darabolásnál a rácsok elgörbültek, profiljuk megváltozott és meneteik gyűrődtek, úgyhogy utolsó műveletként több részből álló feszítőszerkezettel kellett azokat visszaalakítani. Kisméretű rácsoknál (főként az első és a második rácsnál) ez a művelet sok töréssel járt és a minőség rovására volt. Az eddig használatos, folytonosan működő rácskészítő automaták munkájában is mutatkozott hiba, amely szintén a minőség hátrányára volt. Ezeknek a gépeknek az a hibája, hogy nem tekercselnek eléggé egyenletesen. További hibájuk, hogy nehézkes a tekercsben az egyes rácsdarabok közt szükséges kihagyások (intervallumok) készítése. A találmány egyrészt oly rácskészítő eljárás, amellyel a kisméretű rácsok az eddiginél sokkal kisebb profiltoleranciával (* 0.03 helyett — 0.01) gyárthatók és amelynél a fentebb említett utolsó művelet, az egyengetés elmaradhat, — másrészt oly folytonosan működő rácskészítő automata, amelylyel kisméretű rácsot is — 0.01 mm-nél nem nagyobb menetszórással állíthatunk elő, és amellyel äz egyes rácsdarabok közti szükséges kihagyások önműködően készülnek anélkül, hogy a rácsok menetemelkedésében a már előbb említetteken kívül további pontatlanságot okoznának. A találmány szerinti rácskészítő eljárásnak lényege abban van, hogy a rácshuzalt a rács profiljának megfelelő keresztmetszetű, a rácstekerccsel együtt haladó huzalalakú magra tekercseljük, amely a rács elkészülte után a rácsból vegyileg kioldható. A találmány tárgyát képező tekercsélőgépet pedig az jellemzi, hogy forgó tekercselőfejjel nem forgó tekercselőmag körül tekerccsel rácsot, és ezt egyegy csavarorsóval ellentétes irányban ide-oda mozgatott, felváltva működő két húzópofával folyamatosan húzza előre. Az ábrák a találmány szerinti eljárással készülő rácsot és a találmány szerinti tekercselőgép egy kiviteli példáját tüntetik fel. Az 1. ábra a kioldható mag és a rácsbordák metszete, a köréjük tekercselt rácshuzallal, a 2. ábra ugyanannak távlati képe, a 3. ábra a példakép ismertetett tekercselőgép felülnézete, a 4. ábra a tekercselőgép húzópofáinak nézete a csavarorsók irányából és az 5. ábra a húzópofák felülnézete. A találmány szerinti rácskészítő eljárás részletei a következők. A rácsprofilnak megfelelő 1 magot készítünk hengerléssel vagy húzással. Célszerű a mag felületén, a rácsbordák helyén, alkotó irányú hornyokat kiképezni, amelyekbe a 2 bordákat fektetjük. A magot a bordákkal együtt húzatjuk át tekercselőgépen, miközben azokra a gép a 3 rácshuzalt tekercseli és a bordákhoz a rajtuk készített bevágásokba való zömítéssel vagy hegesztéssel rögzíti. A mag a tekercs feldarabolása után is bennmarad a rácsban és azt csak a felesleges huzalrészek eltávolítása és az egyéb műveletek elvégzése után vegyi úton oldjuk ki. Nikkel borda és molibdén vagy wolfram rácshuzal alkalmazása esetén rácsmag anyagul pl. vörösréz vagy alumínium-magot használhatunk. A találmány tárgyát képező önműködő rácskészítőgép szerkezeti részletei pedig a következők. A gépben a tekercselés úgy történik, hogy a 11 tekercselőfej forog. A találmány szerinti gép megoldható úgy, hogy a 11 tekercselőfej álló magra tekercseli a rácshuzalt és a 6 húzópofák bordából és a hozzájuk erősített huzaltekercsből álló rácssorozatot lehúzzák a magról, vagy pedig úgy oldható meg, hogy a fentebb ismertetett eljárásnak megfelelően a 2 bordákkal együtt, amelyek a 10 dobokon vannak felcsévélve, a 10' dobon felcsévélt 1 magot húzatjuk át a tekercselőfejen a 6 húzópófákkal. Az egymással szemben ide-oda mozgó 6 húzópofákat az 5 csavarorsók mozgatják. Míg az egyik húzópofa csukott állapotban húzza a 14 tekercset, addig a másik vele szemben mozog nyitott állapotban, úgyhogy fogórészük nem ütközik egymásba. Véghelyzetbe érve a nyitott pofa záródik és megfogja a tekercset, miközben egy rászerelt késsel a