142685. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék mozgó besugárzáshoz

Megjelent: 1955. évi június hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142:685. SZÁM. 30. a. 1-7. OSZTÁLY-Bi-70. ALAPSZÁM. Eljárás és készülék mozgó besugárzáshoz. A magyar állam, mint a feltaláló Bisztray—Balku Sándor gépészmérnök budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1953. augusztus 25. Ismeretes, hogy a röntgensugárnak és a terápiai célra használatos többi sugárnak, amely kellő ada­golásban a. beteg szövetekre gyógyító hatást fejt ki, túlságos adagolásban az egészséges szövetekre is káros hatása van. Innen van, hogy ha a röntgen­cső fókuszából kiinduló sugarak erősségét úgy ál­lítjuk be, hogy a levegőben és a beteg testében a beteg gócig megteendő úton bekövetkező gyengü­lés után a gócban kellő gyógyhatást fejthessen ki, a sugárzás a beteg bőrén esetleg életveszélyes sé­rülést okoz. Ezt a veszélyt az ún. mozgó röntgenbesugárzási eljárásokkal igyekeznek kikerülni, amelynek lénye­ge az, hogy a kezelés közben ä röntgencsövet a be­teg testéhez képest -— vagy fordítva — úgy elmoz­gatják, hogy a röntgensugár a góchoz vivő útjában mindig más-más bőrfelületen haladjon át. Így a károkozó hatás olyan nagy bőrfelületen oszlik el, hogy mindenütt a veszélyes mérték alatt marad. A mozgó besugárzásnak három módja ismeretes: 1. Forgó (rotációs) besugárzás. A beteget ülő, vagy álló helyzetben a beteg gócon átmenő függő­leges tengely körül forgatják. A röntgensugár víz­szintes helyzetű, a térben helytálló', a beteg gócon áthalad és ennélfogva a bőrfelületen a röntgen­sugárnyalábbal egyező szélességű vonalat ír le. 2. Inga besugárzás. A beteg mozdulatlan, a rönt­gencső a beteg gócon átmenő vízszintes tengely körül lengő mozgást végez, miközben a röntgen­sugár állandóan a kezelendő gócon halad át. A röntgensugár a bőrfelületen kívánt hosszúságú, a röntgensugárnyalábbal egyező szélességű vonalat ír • le. 3. Konvergens besugárzás. A beteg mozdulatlan, a röntgensugár a kezelendő gócon áthalad és a góc, mint középpont körül képzelt gömbsüveg felüle­tére írt spirálvonal mentén mozogva egymás után e gömbsüveghez tartozó összes gömbsugarak hely­zetét elfoglalja, tehát a bőrfelületen a röntgensugár keresztmetszeténél nagyobb kerekded felületet ta­pint le. A röntgensugár által érintett bőrfelület megnö­velését és ezáltal a bőr felületegységére eső su­gáradag csökkentését célzó eljárások kivitelére kü­lönféle készülékeket szerkesztettek. A sugárzás ál­tal érintett bőrfelület szalagalakú megnövelése cél­jából például a röntgencsövet a nyugvó beteg tes­tét körülvevő körpályán mozgatták (főmozgás) és amellett a röntgencsőnek a körpálya síkjára merő­leges mozgást is adtak (mellékmozgás.) A fenti eljárások és berendezések hátrányai fő­ként abból származnak, hogy a terápiai kezeléshez használatos röntgencsövek és más sugárforrások a káros, sugárzás visszatartása végett alkalmazott ólomburkolat miatt igen súlyosak, tehát mozgatá­suk komplikált és robusztus, drága szerkezetet kí­ván. Ezek kezelése is nehézkes, üzemük drágább, üzembiztonságuk kisebb, részben a nagyfeszültségű villamosvezetékek miatt, amelyek gondos szigete­lést igényelnek és a mozgó, pl. keringő mozgást végző röntgencsővel való kapcsolat miatt ronr gálódásnak vannak kitéve. Emellett az eddigi röntgenberendezések nem vol­tak egyetemes használhatóságúak. A rotációs be­sugárzók álló, vagy ülő helyzetben kezelhető be­tegeknél a test közepe táján lévő keskeny hosz­szúkás daganatok kezelésére, a konvengens besu­gárzók kerekded gócok kezelésére alkalmasak. Az eddigi berendezésekből tehát a különböző kezelések céljára több berendezést kellett beszerezni külön­külön villamos felszereléssel (nagyfeszültségű ge­nerátor, kapcsolóasztal, röntgencső, hűtőberende­zés, stb.). Az eddigi készülékek beigazíthatósága sem volt tökéletes, különösen az ingabesugárzó rendszerűeké, ami miatt óvatosságból mindig ki­sebb sugáradagokat alkalmaztak. Az ismerteknél előnyösebb a mozgóbesugárzás találmány szerinti kivitele. Ennek lényege az, hogy azok a viszonylagos mozgások, amelyek a mozgó besugárzás végrehajtásához szükségesek, a rönt­gencső, illetve más sugárforrás és a besugárzahdó személy között úgy vannak megosztva, hogy egy­részt a készülék költsége, munkaszükséglete és el­használódása, másrészt a besugárzandó személyre nézve a kezelésből adódó kényelmetlenség és or­vosi hátrány sokkal kisebb, mint az ismert meg­oldásoknál. További előnye a találmány szerinti megoldásnak, hogy a kezelendő góc alakjának, helyzetének, a beteg állapotának megfelelően meg­választandó legkedvezőbb, bármilyen fajta besu­gárzás elvégzésére egyaránt alkalmas. A találmány szerinti készülék fontos előnyei közé tartózik, hogy az ismert módon állványozott röntgencsövekkel és más sugárforrásokkal, pl. már meglévő röntgenterápiás készülékekkel együtt is alkalmazható, mint azok kiegészítő része.

Next

/
Oldalképek
Tartalom