142678. lajstromszámú szabadalom • Villamos mérőberendezés keretszerkezet statikai értékeinek meghatározására

Megjelent: 1955. évi június hó 30-án. . ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.678 SZÁM. 42. m 33-37 OSZTÁLY. - A—5121 ALAPSZÁM. Villamos mérőberendezés keretszerkezet statikai értékeinek meghatározására A magyar állam, mint a feltaláló Rózsa Mihály gépészmérnök, budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1948. július 29. A találmány keretszerkezetek statikai értékei­nek meghatározására való villamos mérőberende­zés, amely a ikerét csomópontjainak megfelelő vil­lamos áramkörök rendszeréből áll. A tobbtámaszú tartók és. keretek statikai mére­tezésénél a támaszponti nyomatékok meghatározá­sára rendszerint igen hosszadalmas számításokat kell elvégezni. A megadott, vagy előzetesen felvett rúdméretekből kiadódó merevségi tényezőkből, to­vábbá az adott terhelésekből kiszámítható kezdeti befogási nyomatékokból kapjuk az ismeretlen cso­móponti nyomatékokat meghatározó lineáris egyenletrendszer állandóit. Minthogy az egyenlet­rendszerben szereplő ismeretlenek száma a legtöbb esetben akkora, hogy az egyenletrendszer megol­dása igen időrabló, azért általában csak a legegy­szerűbb esetekben szokták az egyenletrendszert megoldani; komplikáltabb esetekben rendszerint a Cross-féle módszert alkalmazzák és az ismeretle­nek közelítő értékeit ennek segítségével számítják ki. Azonban, ha sok ismeretlennel van dolgunk, a számítások még a Cross-módszer alkalmazása ese­tén is rendkívül hosszadalmasakká válhatnak, úgy­hogy az ismeretlenek kiszámítására sok esetben durva közelítő módszereket alkalmaznak. A találmány szerinti villamos mérőberendezés lényege az elektromos áramkörök olyan rendszere, amelynek elektromos állandói (ellenállás, áram­erősség, feszültség) a számítandó keret mechani­kai állandóinak (rúdmerevség, terhelések) megfe­lelnek, olyan értelemben, hogy az elektromos mennyiségek közötti matematikai Összefüggés azonos a statikai mennyiségek közötti matemati­kai összefüggéssel és ennek folytán a keretszerke­zet bizonyos pontján, pl. egy csomópontban mutat­kozó valamely statikai mennyiség az elektromos séma, illetve modell analog helyén mérhető elek­tromos mennyiség értékében mutatkozik. A keretrudak merevségi tényezőinek a kapcso­lásban e merevségi tényezőkkel arányos villamos ellenállások, a kéttámaszú befogási nyomatékok­nak velük arányos elektromotoros erők, a kiszá­mítandó csomóponti nyomatékoknak pedig ezekkel arányos, meghatározott pontok' között mérhető fe­szültségek felelnek meg. A berendezés használata oly módon történik, hogy az elektromotoros erőket, ill. ellenállásokat beállítjuk a számítandó keret ismert kezdeti befo­gási nyomatékainak-, ill. merevségi tényezőinek megfelelő értékekre, ezután pedig a keresett cso­móponti nyomatékokat feszültségmérő műszerrel leolvashatjuk. Így nincs szükség sem hosszadalmas számításokra, sem pedig nagy anyagpocsékolást okozó közelítő eljárások alkalmazására. A berendezés áramköreit a következő szempon­cok szemmeltartásával kell elkészíteni: 1. A keret minden egyes csomópontjának egy áramkör felel meg, amelyet a csomópont analóg áramkörének ^nevezhetünk. 2. Minden áramkörben felveszünk egy pozitív körüljárási irányt, úgy hogy valamely rúd két vé­gén lévő csomópontok analóg áramköreiben a kö­rüljárási irányok ellentétes értelműek legyenek. 3. Valamely csomópontnál fellépő minden egyes kezdeti befogási nyomatéknak az analóg áramkör­ben egy, ezzel arányos elektromotoros erő felel meg, amelyet az előző pontban alkalmazott szó­használatnak megfelelően analóg elektromotoros erőnek nevezünk. Pozitív, vagyis a csomópontot az óramutató járásával megegyező irányban elforgat­ni igyekvő kezdeti befogási nyomatéknak pozitív körüljárási értelmű elektromotoros erő felel meg. Éppen így, negatív, azaz a csomópontot az óramu­tató járásával ellenkező irányban elforgatni igye­kező kezdeti befogási nyomatéknak negatív körül­járási értelmű elektromotoros erő felel meg. 4. Minden csomópont analóg áramkörébe a cso­móponthoz csatlakozó rudak merevségi tényezői­vel arányos — ohmikus, induktív vagy kapacitív — ellenállásokat kapcsolunk be, ezeket a fentiek értelmében a rudak analóg ellenállásának nevez­zük. / 5. Minden rúdnak megfelel a rúd két végén lévő csomópont analóg áramköreinek ohmikus, induk­tív, vagy kapacitív csatolása. A csatoló ellenállás a rúd analóg ellenállásának egy részét képezi. Ha a rúd átviteli tényezője = a, akkor a csatoló el­lenállás és az egész analóg ellenállás hányadosa szintén a-val egyenlő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom