142667. lajstromszámú szabadalom • Eljárás talpbőr előállítására és így előállított talpbőr

Megjelent: 1955. évi június hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.667. SZÁM. 71 a. 18-28 OSZTÁLY. - Ko-656. ALAPSZÁM. Eljárás talpbőr előállítására Kőszegi Mihály, tanácsvállalati szövetkezet alkalmazottja, Budapesten. . A bejelentés napja: 1953. augusztus 8. Talpbőrhulladékot régóta úgy kívánnak hasznosítani, hogy egyenes érintkezővonalak mentén egymáshoz zárkózó darabokat segédrétegen vagy akár magukban is összeragasztanak és sajtolnak vagy másként erősítenek egybe olcsó lábbelitalpakká. A darabok húsvastagságukra merőleges szelvényükhöz képest növelt felületen, akár ék és horony segélyével kulcsolódhatnak egymásba. Ilyféle eljárásokat ismertet pl. a 74.638., 129.142., 129.276. és 129.312. sz. magyar szabadalmi leírás. E javaslatok nyomán kézi munkával kellett terjedelmes nagyságú, különös alakú, sőt ritkán előforduló idomokká kiszabnunk a darabokat, — miközben rendszerint számottevő további új, formált hulladékok keletkeztek — és az így kapott idomokból kellett azután, külön-külön hulladékdarabonkénti beillesztéssel és felszegezéssel egyenként megépítenünk a sávokkal vagy egyébként eleve elhatárolt lábbeli talpakat, noha ezek alakja és nagysága tudvalevően szerfölött változatos és mindjárt páronként a jobb más, mint a bal. Ezenfelül az illesztőélek járás közben szétváltak, ha pedig ez ellen a járófelületet keresztül-kasul szántó, tűzésig és szegesig menő varratokkal erősítették a kötéseket, akkor a varratvonulatok merevítették, a lábbelitalpat és felsértették az ember talpát. A kérdéses fajtájú lábbelitalpak e hátrányok miatt elviselhetetleneknek bizonyultak és nem terjedtek el. Más részről ismeretes, hogy bőrhulladékokat csaknem rostokig foszlattak és a számos célra hasznosítható foszladékot az eredeti talpbőr alkatszerkezetének minél jobb megközelítése végett valamely alapanyagba ágyazták. Ez a megoldás sem vált be, mert az így készült lábbelitalpak nem voltak elég erősek és mert a tekintetbeeső alapanyagok csakhamar merőben rugalmatlanokká merevedtek. A találmány a jelzett hátrányok nélkül éri el a keresett előnyöket. Ugyancsak hulladékdarabok összeragasztásából és sajtolásából indul ki és szintén egyenes érintkezővonalak mentén zárkóztatja egymáshoz a hőrdarabokat, amelyek illeszkedőélei köröskörül a húsvastagságban — célszerűen ék és horony segélyével — egymásbahatolnak és új jellegzetessége, hogy az egybeillesztendő bőrdarabokat, kapaszkodóéleiknek szokásos használat közben való szétválását gyakorlatilag elhárító méretű, egyforma pikkelyekké aprózzuk, ill. alakítjuk. Az új eljárás további jellegzetessége, hogy a pikkelyeket táblákká, haj tószíj sávokká vagy más, folyamatosan átmenő lapokká állítjuk egybe. Az új eljárás előnye mindenekelőtt, hogy igen kis bőrdarabkákat is felhasználhatunk anélkül, hogy szükségképpen újabb hulladékot kellene veszítenünk, azután hogy a teljes előkészítést, beleértve az egyengetést, valamint az egyforma pikkelyekké való elaprózást, úgyszintén a körülvésést, egyenkénti kézi kiszabás nélkül, tisztára sablonos gépi tömegmunkaként végezhetjük. További előny, hogy a pikkelyekből magukból erős, tartós, rugalmas talpbőrt kapunk, amely nem szorul feleslegesen is vastagító, külön hordozörétegre, ámbár annak sincsen akadálya, hogy szükség esetén, pl. túlságos kopás esetére szóló védelmül, önmagában ismeretes módon, szövet, hasított bőr vagy más borítást is alkalmazzunk, vagy hogy két, esetleg több talpbőrlapot rétegezzünk egymásra, amelyeknek egymásranéző oldalát ilyenkor összeragasztáshoz előnyösen felborzoljuk. Az új eljárás fontos előnye, hogy a gyakorlatban előforduló erőket egyenletesen osztja el a pikkelysorozatokra és ezek sejtszerű alhálózatára úgy, hogy az egyes pikkelyekre eső igénybevételek is elaprózódnak. Ehhez járul, hogy a' pikkelyrendszer minden egyes bőrdarabkának aránylag nagy kerületen biztosít kapaszkodófelületet, mimellett a zegzugos csatlakozással elfutó, illeszkedő-, ill. kapaszkodó élekre a rendes használatban fellépő erőknek csak komponensei, jobban mondva komponensrészecskéi jutnak. Ebből megérthető, hogy az egyes pikkelyek csupán messzemenöleg . tagolt erőket vesznek fel és ezeket is tovább bontják kapaszkodóéleiken úgy, hogy a pikkelyek végeredményben rugalmasan, lágyan és említésre sem méltó, észlelhetetlen parányiságú helyi mellékmozgásokkal alkalmazkodnak mindenféle deformációhoz, tehát nem válnak szét és nem töredeznek fel, hanem nagy igénybevételeket is kibírnak.