142654. lajstromszámú szabadalom • Földcsatornák gépi létesítése anyagárok nélkül

Megjelent: 1955. évi június hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.654. SZÁM. 45a-55 OSZTÁLY. — Fu—81. ALAPSZÁM. Földcsatornák gépi létesítése anyagárok nélkül Füszter István mérnök, Budapest. Bejelentés napja: 1951. szeptember 24. Hazánkban a szántóföldi öntözéseket egymástól 80—120 fm. távolságra húzódó földből készült állandó jelle.gű öntözőcsatornák és az ezeket öntözővízzel ellátó főcsatornák segítségével végzik. A csatornák építéséhez szükséges földet általában a csatorna két oldalán nyitott anyagárokból nyerik. Ez a módszer az öntözendő területet kicsiny, 5—6—8 kh. kiterjedésű táblákra osztja, ami a nagyüzemi gépi művelést tehetetlenné teszi. A növénytermelés 1951—52. évi tervéről szóló 1027/1951. (VIII. 26.) minisztertanácsi határozat szovjet példára támaszkodva, elrendelte, hogy az öntözéses területek tervezésénél és építésénél meg kell kezdeni a ideiglenes öntözőcsatorna hálózat segítségével történő öntözési rendszer bevezetését, amely abban áll, hogy az állandó jellegű öntözőcsatornák már több 100 méterre kerülnek egymástól és a köztük lévő területek minden esztendőben újonnan létesítendő ideiglenes csatornák látják el vízzel. Az így keletkező 20—40—60 holdas táblákon már biztosítható volna a nagyüzemi gazdálkodás. Gyakorlatban ez a rendszer azonban mindmáig. nem valósult meg az alkalmazott építési módszerek nem kielégítő volta miatt. A nagyüzemi öntözéses gazdálkodás döntő problémáinak megoldására 1951. szeptember 4-én javaslatot nyújtottam be, melynek átdolgozott találmányi leírását alábbiakban közlöm: Az öntözendő terület ideiglenes csatornahálózatának, — melynek évenként (évközben esetleg többször is) meg kell szüntetni és újra megépíteni, — építését 100%-os gépi munkával kell elvégezni a rendelkezésre álló rövid munkaidő és az egyébként jelentkező túlzott kézi munkaerőigény miatt. A különböző csatornakészítő gépek, illetve ekékkel létesíthető csatornák feneke azonban mindenkor a teleppel párhuzamos, így annak ellenesései folytán az öntözővizet nem tudják 'rendeltetési helyére elvezetni. A géppel (Kund-eke) történő csatornakészítés mostani gyakorlatunkban úgy történik, hogy a gép a csatorna mentén kétoldalt nyitott sekély széles anyagárokból kitermelt földből készíti el'a csatornát, amelyet az ellenesések közötti mélyebb szakaszokon kézi munkaerővel felmagasbítanak külön e célra nyitott további csatornamenti anyagárkokból. A találmány szerint a csatornák nyomvonala mentén a terepet a csatorna talpszélességénsk megfelelő sávon tervszerinti magasságban alábbiakban leírt gépi munkával fel kell tölteni, illetve helyenként a magasabb részeken lemetszeni. A feltöltés a mellékelt rajz szerint hajtandó végre oly módon, hogy a kétoldali töltéseknek a kiegyenlítő vonal feletti földmennyiséget pontosan a szelvény belső részétől legyen fedezhető. Á-f-É+B. Ezáltal a csatornakészítő gépek a csatornákat utólagos munkavégzés szükséegssége nélkül azonnal a tervezett és szükséges fenékeséssel tudják előállítani. A mellékelt rajzon feltüntetett kiegyenlítő vonal felhasználása a további tervezésnél úgy történik, hogy az egyes csatornák nyomvonaláról felrakott terep hossz-szelvényben betervezzük az üzemi vízszintet, szem előtt tartva, hogy az Öntözővíz a környező terepet általában a szükséghez mérten uralja. Majd a rajzban szereplő „á" értéket a hossz-szelvényben betervezett üzemi vízszinthez felrakva, megkapjuk a rajzban piros színnel feltüntetett töltés kiviteli hossz-szelvényét. A töltések képzéséhez szükséges földmennyiséget a berendezendő öntözőtelep egyes magasabban fekvő részeiről termeljük ki, szkréperek segítségével, melyek a kitermelt földet távszállítással a termelő helyről mindjárt fentemlített töltésekbe szállítják és be is építik. A beépítés rétegekben történik a töltések teljes szélességében, miáltal azok a vízvonal alatt külön munkaráfordítás nélkül is kellő tömörségűekké válnak. A leírt módszer valamennyi alkalmazásra kerülő gép munkavégzésére igen kedvező feltételeket biztosít. A földnyerés céljára kijelölt magasabb területrészek leásása tervszerűen úgy kell történjen, hogy ezen munka azokon a helyeken egyben tervszerű magasságokban történő tereprendezést is eredményezzen. Következésképpen ezen magasabb részek, melyeket a mostani gyakorlatban sok esetben az öntözésből ki is kell hagyni, — teljes terjedelmükben öntözhetővé válnak, — másrészt lehetőség nyílik az üzemi vízszintnek alacsonyabb