142652. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szolaszodinnak, illetve glükozidjainak nagybani előállítására

<2 Megjelent: 1955. évi június hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.652. SZÁM. 12p, 11-17. OSZTÁLY. - Go—334. ALAPSZÁM. Eljárás szolaszodiniiak illetve glükozidjainak nagybani előállítására A magyar állam, mint a Gyógyszeripari Kutató Intézet (Budapest) jogutóda. Feltalálók: dr. Tuzson Pál tud. osztályvez., Kiss Zoltán kut. vegyész, mindketten budapesti lakosok. Bejelentés napja: 1954. január 15. A szteroidhormonok előállítása szapogoninekből, nevezetesen dioszgeninből (Marker, Tsukamoto, Turner, J. Am. Chem. Soc. 62, 2525 (1940), továbbá Marker, Krueger: u. ott, (3349), minden addig ismert eljárással szemben gazdaságosabbnak bizonyult. Az itt szóbajövő, jórészt meleg égövi' növényfajok meghonosítása azonban a mi viszonyaink között kevés sikerrel kecsegtet. Épp ezért pár éve fokozott érdeklődés mutatkozik egy, az említett szapogeninekhez szerkezetileg közelálló szteroidalkaloid, a tomatidin iránt, amit különböző, nálunk is termeszthető paradicsomfajtákból könynyen lehet, izolálni és amiből a szteránvázas hormonok felépíthetők. Ismeretes, hogy a szteroidhormonok félszintézisére azok a kiindulási anyagok legalkalmasabbak, melyek a szteránvázon Cs

-—P>

között kettőskötést tartalmaznak, mint pl. a dioszgenin. A tomatidin ezzel szemben telített és az allo-sorozathoz tartozik. Ismeretes azonban egy olyan szterénvázas alkaloid, a szolaszodin, amelynek szerkezete messzemenő hasonlóságot mutat a dioszgeninéhez (Brigghs, Harvey, Locker, McGillivray és Seelye: J. Chem. Soc. London, 3013, 2950^ és mint a dioszgenin, zf5=

16

pregnadien—3 R 01—20-onra bontható le, (Sato, Miller, Mosettig: J. Am. Chem. Soc. 73, 5009, (1951), utóbbiból pedig viszonylag egyszerű úton lehet eljutni a szteroid-hormonokhoz. A lebontásnál képződő pregna-dienolon^acetát parciális hidrogénezés, elszappanosítás és ezt követő, célszerűen Oppenauer szerinti oxidáció útján, pl. progeszteronná alakítható át. . Szolaszodint ezideig bizonyos — nálunk nem ismeretes — solanum-fajoknak kizárólag a bogyóterméséből állítottak elő, csupán tudományos célokra, laboratóriumi méretben (S. Sodomaeum, Oddo és Colombano: Gaz. Chim. Ital. 35, 27 (1905); S. aviculare Levi, J. Soc. Chem. Ind. 49, 395 (1930); S. auriculatum: Greshoff, Ber. 23, 3541 (1890); Bell, Briggs, Carro, J. Chem. Soc. London, 12, 1942; S. marginatum: Briggs, Brooker, Harvey és Odell, J. Chem. Soc. London, 3587, 1952; S. xanthocarpum: Saiyed és Kanga, Proc, Indian Acad. Sei. 4A, 255 (1936) és Briggs: J. Am. Chem. Soc- 50, 2467 (1937). Ugy találtuk, hogy ezekben a — tapasztalatunk szerint — nálunk is minden agrotechnikai nehézség nélkül termeszthető Solanum-f aj okban a szolaszodin nemcsak az éretlen bogyókban, hanem a szárban és levelekben is bőségesen előfordul. így pl. a nálunk termesztett S. Sodomaeum lombozatából kg-ként 2—2,5 g, a S. aviculare lombozatából pedig 5—5,5 g szolaszodint tudtunk elkülöníteni tiszta állapotban. Tekintettel arra, hogy ezek a Solanum-fajok a paradicsomnál sokkal dúsabb lombozatú, nagyobb termetű növények, egyik-másik évelőj a szolaszodin ipari méretekben történő kinyerésére alkalmasak. Nincs szükség tehát az összes súlynak lényegesen kisebb hányadát kitevő bogyók munkaigényes begyűjtésére, az egész földfeletti rész minden további szelektálás nélkül alkalmas a feldolgozásra. A találmány értelmében a szolaszodint, illetve glükozidjait ilyet tartalmazó növény levél- és szárrészéből nyerjük ki, mégpedig úgy, hogy ezeket a növényi részeket a szolaszodint, illetve glükozidjait oldó folyadékkal kivonatoljuk, majd a kivonatból ezeket az anyagokat elkülönítjük, Célszerűen úgy járunk el, hogy a learatott növény valamennyi részét vetjük alá a kivonatolásnak. A fenti anyagokat szárított és aprított növényi részekből is kivonatolhatjuk, de a találmány értelmében a kivonatoláshoz a friss zöld növényi részeket használjuk fel. A találmány értelmében eljárhatunk úgy is, hogy a szolaszodint, illetve glükozidjait tartalmazó friss zöld növényi részekből a nedvet kisajtoljuk és az így kapott présléből különítjük el ezen anyagokat. A zöld növény saj tolásánál visszamaradt növényrészeket, a szolaszodint, illetve glükozidjait oldó folyadékkal előnyösen megsavanyítva, vízzel kivo-. natoljuk, majd a kivonatból ezeket az anyagokat elkülönítjük, például a kivonat meglúgosításával kicsapjuk és célszerűen a présléből kapott nyers• termékkel egyesítve tisztítjuk. A lúgos kicsapás helyett a vizes oldatból az alkaloidokat adszorbensekkel vagy ioncserélő' gyantával is elkülöníthetjük. A frissen learatott zöld növény feldolgozásánál a találmány értelmében célszerűen úgy járunk el, hogy a zöld növényt felaprítjuk, pl. szecskáz-