142647. lajstromszámú szabadalom • Folyadékhűtési forgórész, villamos gépekhez
Megjelent: 1955. évi június hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.647. SZÁM. 21 d1 , 45—48. OSZTÁLY. — Ma-56. ALAPSZÁM. Folyadékhűtésű forgórész villamos gépekhez A Magyar Állam, mint a feltaláló Mándi Andor, oki. gépészmérnök, a Ganz Villamossági gyár műszaki igazgatója, Budapesten, jogutódja. A bejelentés napja: 1949. október 1. Ismeretes villamos gépek forgórészhűtésének az a módja, hogy a forgórészbe hűtőfolyadékot szállító csőrendszer van beépítve. E csőrendszer, melyben hűtőfolyadékként célszerűen víz áramlik, az ismert megoldásokban a hűtendő tekercseléssel rendszerint közvetve és többé-kevésbbé lazán érintkezik, minélfogva a hővezetési ellenállás annyira megnövekszik, hogy stacioner hőállapot, nem kielégítő hűtőhatással, a hőforrás és a hűtőcső közti nagy hőfokesés mellett áll be. Az ismert elrendezések további hátránya, hogy a hűtőelemek csak a vezetőknek vasba 'ágyazott része mentén vannak elhelyezve, miáltal a tekercsfejek folyadékkal való hűtése megoldatlan marad. E hátrányok megszüntetésére, első sorban a laza érintkezés által okozott nagy hővezetési ellenállás csökkentésére a találmány, mely főleg szinkron gépek forgórészhűtésére vonatkozik, önmagukban ismert szerkezeti elemek felhasználásával oly megoldást javasol, melyben a hűtőcsövek, általában hűtőcsatornák s a tekercshőt hordozó menetek a választott szerkezeti kiképzés szerint köztük levő egyéb szerkezeti részekkel, pl. a szükséges tekercsszigeteléssel együtt, a hőáramlás irányában egymáshoz vannak szorítva, s a találmány tárgyát az e célra megfelelő szorítószerkezet alkalmazásán kívül a tekercseknek és a hűtőelemeknek a szo-. rítószerkezet alkalmazását lehetővé tevő elrendezése képezi. Szinkron gépek forgórészében a következő háromféle gerjesztőtekercselési megoldás ismeretes: I. kiképzett pólusú tekercselés, II. a forgórész sugárirányú hornyaiba ágyazott tekercselés a vastestből kiálló tekercsfejekkel, III. párhuzamos hornyú, ill. ennek újabb változataként egymást keresztező kettős tekercselés, melynél nemcsak a tekercsoldalak, hanem a homlokoldali tekercsrészek is, ez utóbbiak szabadon kiálló tekercsfejek nélkül, a vastestbe vannak ágyazva. A találmány szerinti megoldás a három említett változat számára példaképem kivitelben sorrend szerint a csatolt rajz 1., 2—3., ill. 4. ábráin van feltüntetve s ezek alapján az alábbiakban ismertetve. • • I. Kiképzett pólusok esetében a legelőnyösebb külön hűtőcsövek alkalmazása célszerűen vörösrézből, esetleg lapított keresztmetszettel, amikor is egy vagy több cső hozzá-, ill. közbeforrasztott Vörösrézsínekkel együtt képez egy-egy hűtőelemet. Ilyen hűtőelemek a tekercselés meneteivel vagy menetcsoportjaival sugárirányban váltakozva töltik ki a pólussaru és a forgórészkoszorú közti teret. A menetek a hűtőelemektől természetesen szigetelve vannak. A jó hőátadáshoz szükséges és a röperő által is fokozott nyomást a pólussaru és forgórészkoszorú és a tekercselés között előfeszültséget létesítő ékes, csavaros vagy rugós szorítószerkezet állítja elő. Az 1. ábra szerinti kiviteli példában e célra a tekercselés és a pólussaru közt egy szétfeszítő ékpár van alkalmazva, míg az említett hűtőelemek egyes menetcsoportok közt, a tekercsgyűrű teljes szélességében foglalnak helyet. Ez ábrán 1 a vastest, 2 a tekercselés vezetői, 3 az egyes tekercscsoportok szigetelése, 4 a tekercscsoportokon belül a menetek saját szigetelése, 5 a hűtőcső, 6 a hűtőelemnek a hűtőcsövekhez forrasztott síndarabjai, végül 7 a szétfeszítő ékpár. Ez a szerkezet a tekercselést menetirányban haladva mindenütt egyenletesen hűti, mert á hűtőelemek a pólusszárat a menetekhez hasonlóan szintén teljesen körülveszik. II. Sugárirányú hornyokba ágyazott tekercselés esetén az elrendezés lényegében ugyanolyan, mint a kiképzett pólusú tekercselés. A hűtőelemek és a tekercselés menetei vagy menetcsoportjai itt is sugárirányban váltakoznak, s a röperő által fokozott tekercsszorítást példaképen szintén szétfeszítő ékpárral állíthatjuk elő. A 2. ábra egy kiviteli példának a hornyokba ágyazott részét, a 3. ábra pedig ugyanezen kivitelnél a tekercsfejeket tünteti fel; ez ábrák jelölései részben az 1. ábra jelöléseivel egyeznek, melyeken felül 8 a horony ék, 9 a vastestnek a tekercsfej alatti része, 10 az ezzel szemközti ismert szorítósapka. Mint az ábrákból látható, a menetcsoportok és hűtőelemek összeszorítása oly 7 ékpárokkal. történik, melyek a hornyokban a tekercsoldal és a horonyzáró ék közé, ill. a forgó homlokoldalán a tekercsfejek és a
