142643. lajstromszámú szabadalom • Eljárás Kobalamin tartalmú oldatok előállítására

Megjelent: 1955. augusztus 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.643. SZÁM. 30. h 1-8 OSZTÁLY. - GO—328, ALAPSZÁM. Eljárás kobalamiii tartalmú oldatok előállítására A magyar állam, mint a Gyógyszeripari Kutató Intézet (Buda pest) jogutóda. Feltalálók: dr. Molnár István, Budapest és Mertha Gusztávné, Budapest. Bejelentés napja: 1953. december 22. A B12

-vitamin és rokonvegyületei — gyűjtőnevükön kobalaminok — tisztítása legnagyobbrészt fizikai-kémiai módszerékkel történik, folyadókfázisok közti megoszlatással és adszorpciós módszerekkel. Az adszorpciós tisztítási módszereket a kobalaminek különböző tisztasági fokánál is előnyösen alkalmazhatjuk. így pl. nyers fermentlevekből aktív szénre, fullerföldre, vagy ioncserélő műgyantákra adszorbeáltathatjuk az igen nagy hígításban jelenlevő aránylag igen kismennyiségű anyagot, majd az adszorbensről ismét eluáljuk azt és az eluátumot kis térfogatra bepárolva már jóval (pl. százszorosan) töményebb formában nyerjük a kobalamineket vissza. Különböző műveletek, pl. szerves oldószerrel való extrakció után az anyagot már néhány százalékos tisztaságban nyerjük ki. A nyert anyagok továbbtisztítását ugyancsak elvégezhetjük adszorpciós módszerekkel. Éspedig akár úgy, hogy az oldatba adszorberíst keverünk és a kapott adszorbeátot az oldatból kiszűrjük, végül eluáljuk, akár pedig oszloptechnika alkalmazásával, tehát olymódon, hogy az adszorbensből előzetesen vastag réteget készítünk, a kobalamin tartalmú oldatot átszivatjuk, vagy átnyomatjuk rajta, majd az eluenst visszük az oszlopra és a feladszorbeált anyagot ismét leoldjuk. Utóbbi (perkolációs) módszer előnyei ismeretesek: kevesebb adszorbenssel és kevesebb eluenssel végezhetjük el a műveletét, mint a bekeveréses technikánál, ezenfelül módunkban áll a perkolálási módszernél szelektív oldószerek alkalmazása útján, vagy különböző oldószereket megfelelő sorrendben alkalmazva tetszőleges számú frakciót felfogni és csupán a céljainknak megfelelő tisztaságú részleteket feldolgozásra kiválasztani. Az aktív szenet a kobalamin felfedezése óta (1948) használják adszorpciós tisztítás céljára, vizsgálataink szerint azonban az eddig alkalmazott szenes adszorpciós módszerek nem adtak minden tekintetben kielégítő eredményeket, különösen azért nem, mert a kobalamin leoldására alkalmazott eluensek nem nyújtottak módot arra, hogy az oszloptechnikát csekély Veszteséggel alkalmazzuk ennek áz adszorbensnek igénybevételével. Találmányunk szerint dolgozva eluensnek olyan oldószerelegyeket használunk aktív szenes kobalamin adszorbeátok leoldására, amelyek egyaránt alkalmazhatók a bekeveréses és az oszloptechnikánál. Ezen oldószerelegyek egyik komponense hígított, vízzel keverendő 1—3 szénatomú alkohol vagy aceton, másik komponense pedig olyan szerves vegyület, amely erősen adszorbeálódik aktív szénre. Ezen utóbbi vegyületek vizsgálataink szerint igen különböző kémiai szerkezettel rendelkezhetnek, mégis leggyakrabban azzal a közös tulajdonsággal bírnak, hogy dielektromos állandójúk alacsony. Az aromás és kondenzált gyűrűs vegyületek sorában azonban több olyan vegyületre is találtunk, amelyek céljainkra alkalmasnak bizonyultak, annak ellenére, hogy dielektromos állandójuk magas, pl. ilyen a nitroberizol (e = 36,0). Az általunk alkalmazott oldószerelegyek vagy oldatok jó elúáló tulajdonságukat nyilvánvalóan annak köszönhetik, hogy a szénnel szemben nagyobb affinitással ren^ delkező komponens az adszorbens felületén és hézagain helyetfoglaló aktív pontokról a megelőzőleg adszorbeálódott, de a szénnel szemben kisebb, affinitású anyagokat — ezesetben kobalamineket — kiszorítja. A kiszorított anyag ezután a hígított alkoholokban vagy acetonban, mint számára jó oldószerben, feloldódik. E célnak megfelelően a leszorítás céljából az alkoholokban vagy acetonban oldott szerves anyagot olyan koncentrációban alkalmazzuk és az oldószerelegy hőmérsékletét úgy szabályozzuk, hogy a keletkezett oldószerelegy (oldat) még a kobalamineket oldatban tartsa. Előnyös az eluens Összetételét, úgy megválasztani, hogy az elegy az eluciónál alkalmazott hőmérsékleten egyetlen oldószerfázist alkosson, tehát ne váljék szét komponenseire. Ezen utóbbi követelménynek elsősorban az oszloptechnikával történő alkalmazásnál van jelen-, tősége (kromatográfia), mert egységes, éles frakciókat felfogni az oszlopról lecsöpögő eluensből csak egyetlen fázist képező oldószer alkalmazása esetén lehetséges. Találmányunkat az alábbi néhány példában ismertetjük:'