142639. lajstromszámú szabadalom • Kapilláris folyadékadagoló

a Megjelent: 1955. évi június hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.639. SZÁM 12 f OSZTÁLY. — SO-313. ALAPSZÁM. Kapilláris folyadékadagoló A Magyar Állam mint a feltaláló, Soltész László füzfőgyártelepi lakos jogutóda A bejelentés napja: 1952. november 26. A találmány olyan folytonosan működő folya­dékadagoló, amelynél az adagolt mennyiség beállí­tása kapilláris áramlási ellenállásának változtatá­sával történik. Lényege abban .van, hogy kapilláris Csőbe a cső belső átmérőjénél kisebb átmérőjű hu­zalt vagy pálcikát különböző mélységre betolunk az adagolni kívánt folyadékmennyiségnek megfe­lelően.' A készülék órákon át nagy pontossággal adagol, ha a folyadék vizkozítása tehát a hőmér­séklete nem változik. Jól használható laborató­riumokban. Az ábrák a találmány szerinti folyadékadagoló egyik kiviteli példáját tüntetik fel. Az 1. ábrán az adagoló keresztmetszete látható, a 2. ábra pedig az adagolót kalibrálásakor hasz­nált edényekhez kapcsolva mutatja. A szóbanforgó kivitelnél a D kapilláris felső vé­gén a bővebb Di csőrész van. Ebbe torkollik alul" az A' folyadékbevezető cső és ez utóbbi torkolata fölött indul ki a C túlfolyó cső. A Dx csőrész a C túlfolyó cső kiindulásával szemben, a B helyen ki van öblösítve, felül pedig az E huzal bevezetési helyén tömszelencével lezárva. A tömszelenee H hollandi anyából és az abba csavarható G sapká­ból áll. A benne elhelyezett F gumidugó a tömítés. Az ADDiC csőrendszer üvegből készülhet, míg az E szabályzó huzal és a tömszelenee fémből. Hogy a Dj üvegcső felső végén kialakított perem meg ne repedjen, a fém tömszelenee alsó pereme és az üvegperem közé az J gumigyűrű van he­lyezve. Az adagolón a folyadékmennyiséget, mint már fentebb említettük, az E huzal betolásávál vagy kihúzásával állítjuk be. Ebből a célból célszerű a D csövet N beosztással ellátni, amelyhez igazítjuk a huzal alsó végét. Minden beosztásvonalnak más­más folyadékmennyiség felel meg. Pontos adago­láshoz azonban még kalibrálásra is szükség van, mert ugyanannál a beállításnál is különböző hő­mérsékleten az adagolt mennyiség különböző és a huzalnak ugyanarra a helyre való újbóli beállítása is az adagolásban kisebb eltéréseket okozhat. A kalibrálás a 2. ábrán feltüntetett módon tör­ténhet. A folyadékot az adagolóhoz az M Dewille­palackból bocsátjuk, és az adagolóból kifolyó mennyiséget az adagoló alá helyezett kalibráló edénnyel mérjük. Az adagolóhoz való hozzáf olyast a K csappal úgy szabályozzuk, hogy a C túlfolyó-' csövön csak csepegve follyék el a folyadék, mert különben a Dx bővített csőrészben a folyadékszint ingadozna, ennek pedig a kapillárisra működő fo­lyadék-nyomás ingadozása lenne a következménye és az adagolt mennyiségé is. Egyébként ezt a sza­bályt be kell tartani az üzemszerű adagolásnál is. Igénypontok: 1. Folyadékadagoló, azzal jellemezve, hogy ada­goló szerve kapilláris cső (D) és ebben eltolható, a cső belső átmérőjénél kisebb átmérőjű pálcika. (E) 2. Az 1. igénypont szerinti folyadékadagoló ki­viteli alakja, azzal jellemezve, hogy kapilláris csöve •(D) túlfolyóedény (D x) lefolyató csöve. 2 rajz A kiadásért felel a Nyomtatványellátó Vállalat igazgatója 527. Terv Nyomda, 1955. — Felelős vezető: Bolgár Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom