142615. lajstromszámú szabadalom • Üzemeljárás kondenzációs gőzerőgépekhez és hozzávaló berendezés

Megjelent: 1955. évi június hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.615, SZÁM. 14. .c. OSZTÁLY. — E-4307 ALAPSZÁM. . Üzemeljárás kondenzációs gőzerőgépekhez és hozzávaló berendezés Dr. Heller László oki. gépészmérnök, Budapest, mint az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság újpesti cég jogutóda A bejelentés napja: 1940. november 20. Gőzüzemű kondenzációs erőgépeknél tudvalevőleg a kondenzátorba kerülő gőzt vízzé kell kondenzálni és az eközben felszabaduló meleget hűtéssel elvezetni. Aszerint, hogy felületi hűtésű kondenzátort vagy keverőkondenzátort használunk és a hűtést vízzel vagy levegővel végezzük, számos üzemeljárás ismeretes, melyeknek üzemi és egyéb tulajdonságai igen különbözők. A találmány célja olyan eljárás létrehozása, melynél léghűtést alkalmazunk és amely üzembiztos és gazdaságos. Az eddig ismeretes léghűtésű kondenzátorok ugyanis lényegileg felületi kondenzátorok voltak, melyeknél a kondenzálandó fáradt gőzt magába a levegővél hűtött falú kondenzátortérbe vezették, ahol az melegtartalmát a kondenzátorfalaknak adva át, lecsapódott és vízszivattyúval volt a kondenzátorból eltávolítható. A kondenzátor ezenkívül a belékerült levegő eltávolítására való vákuumszivattyúval (légszivattyúval) is össze volt kötve. Ennek a rendszernek hátránya az igen költséges nagyméretű fáradtgőzvezetéken kívül elsősorban az, hogy a szükségszerűen igen nagy felületű léghűtéses kondenzátor bármely pontjának meghibásodása vagy tömítetlensége esetén a külső levegő az annál alacsonyabb belső nyomás alatt álló kondenzátortérbe azonnal behatol és a vákuumot lerontja. A hiba helyének felkutatása üzem közben a dolog természeténél fogva gyakorlatilag lehetetlen, üzemen kívüli állapotban pedig rendkívül körülményes és időtrabló. További hátrány, hogy az aránylag nagy kilépési gőzsebességek folytán és az ezen rendszernél szükséges hosszú gőzvezetékek miatt, a kondenzálandó gőzt adó gőzturbina kilépési vesztesége erősen megnövekszik. Ismeretes továbbá egy olyan üzemeljárás, melynél keverőkondenzátort használnak, amelynek befecskendezett vizét felületi hűtőben vízzel hűtik vissza. Ennél az eljárásnál a kondenzátorba olyan vizet fecskendeznek be, melynek összetétele a kazántápvizével teljesen megegyezik. A kondenzátorból távozó vizet két részre osztják, melyek egyike tápvízként a kazánba kerül vissza, másikát pedig a tetszésszerinti összetételű vízzel hűtött felületi hűtőn váló átáramlása közbeni lehűtése után újból a kondenzátorba fecskendezik be. Ennél az eljárásnál tehát a keverőkondenzátorba befecskendezett víz zárt körfolyamban keringvén, nem szennyeződik és így külön tisztításra nem szorul, az esetleges veszteségek pótlására pedig a kazánvízveszteségek pótlására bevezetett víz használható, melyet e célra csak kissé megnövelt mennyiségben kell a rendszerbe bevinni. E rendszer előnye, hogy az aránylag kis felületű keverőkondenzátor tömítetlenségétől nem igen kell tartani, a nagyobb felületű vízhűtők esetleges meghibásodása esetén azonban tisztítatlan hűtővíz kerül a kazánba. Ez a kondenzálási eljárás, vízhűtéses lévén, csak ott alkalmazható, ahol hűtővíz kellő mennyiségben áll rendelkezésre. Azt találtuk, hogy a fentismertetett két eljárás megfelelő kombinálásával olyan üzemeljáráshoz jutunk, mely a léghűtéses eljárásoknak a hűtővízhez való kötöttsége nélkül a vízhűtéses eljárások gazdasági és üzemi előnyeivel rendelkezik, sőt bizonyos foganatosítási alakjaiban erősen fokozott üzembiztonságú. A találmány szerinti üezmeljárás szerint az erőgépet, főleg gőzturbinát, elhagyó fáradt gőzt keverőkondenzátorba vezetjük, melybe a kazán tápvizével azonos vagy gyakorlatilag azonos összetételű, levegővel hűtött vizet fecskendezünk be. A keverőkondenzátorban lecsapódott gőz alkotta víz és a befecskendezett víz elegyét szivattyúval szívjuk ki a kondenzátorból és egy részét kazántápvízként a kazánba vezetjük vissza, másik részét pedig levegővel hűtött felületi hűtőn áramoltatjuk át oly módon, hogy a víz teljesen zárt körfolyamban keringjen. A találmány szerinti eljárás egy igen célszerű foganatosítási módjánál a befecskendező vizet szállító vízszivattyút úgy állítjuk be, hogy a levegőhűtőkben keringő víz nyomása az atmoszférikusnál a legkisebbnyomású helyen is magasabb, például kb. 0,05 atmosztférával magasabb legyen. Ebben az esetben a nagyfelületű levegőhűtők esetleges meghibásodási helyét az itt kiáramló víz azonnal jelzi és ezenkívül ilyen meghibásodás esetén a kondenzátorba levegő nem kerülhet, az esetleges hiba tehát a vákuum leromlását nem idézi elő,-hanem csak némi kazántápvízveszteséget okoz,