142612. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék textiliák többszínű mintázására

Megjelent: 1955. évi június hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.612. SZÁM. 8 n. OSZTÁLY. - K-17.694. ALAPSZÁM. Eljárás és készülék textiliák többszínű mintázására A magyar állam, mint a feltalálók, Kovács Imre és Maschek József textiltervezők, budapesti lakosok jogutóda, Budapest. A bejelentés napja: 1949. április hó 9. A textilnyomási eljárások két legelterjedtebb formája a henger- és a filmnyomás. Ezek az eljárások már hosszú évtizedek óta ismertek; tulajdonképpeni lényegük az, hogy a nyomóeszközökön zárt nyomófelületet alakítanak ki, mely a festékmasszát magában tartja, illetve átpréselését lehetővé teszi. Ilyen módon azonban csak , bizonyos zárt, szigorúan meghatározott formák szerint készült minták adhatók vissza, s a minták tervezése is a korlátolt technikának megfelelően történhet. A textiltervezést nem lehet igazán művészi fokra emelni, mivel egy lágyabban árnyalt és finomabban színezett rajznak textiliára való átvitele a nyomóhengeres eljárással úgyszólván lehetetlen; még az úgynevezett „raszter" pontozással felbontott mintákkal is csak hiányos képet kapunk, mivel a hosszadalmas_és költséges kidolgozással készült hengerek kis raszterpontjai eltömődnek, a nyomófestékkel vagy az áru szálaival, a finom véseteket a kemény acél nyomókés könnyen elkoptatja. A filmnyomás lehetőségei még korlátozottabbak, minthogy sablonnal csak egyszerű, árnyalhatatlan foltok kaphatók. Az eddigi nyomási eljárások technikai körülményei tehát megkötötték a textíliák díszítési formáját és módját, a minták állandó stilizálását követelték meg. Az utóbbi időkben ezen a téren úgyszólván már semmi fejlődési lehetőség nem mutatkozott, a döntő szempont a nyomégépek kapacitása volt. A minták különböző színei külön nyomőeszközt igényeltek, vagjás pl. egy 10 szines minta 10 nyomóhenger, illetve 10 nyomó sablon alkalmazását tette szükségessé, ama ritka esetek kivételével, mikor 2 szín egymásraesésével ki lehetett hozni egy harmadik színt. A fentiekben vázolt nehézségek kiküszöbölésére megkísérelték a textilnyomást új alapokra helyezni, s a szines fényképezés alapelvét követve, fotografikus úton állítottak elő mintákat textilián. Ilyen módon a három alapszínből a szinek, színkeveredések megszámlálhatatlan tömegét hozták létre, tág lehetőséget teremtve a mintatervezés területén. Ennek az eljárásnak gyakorlati kivitelezését az az általánosan ismert tény teszi lehetővé, hogy bizonyos festékek színtelen módosulatai fény hatására szines vegyületekké alakulnak. Ismeretes pl., hogy diazovegyületek előállíthatók szín- és antidiazotát módosulatban, melyek közül csupán a színdiazotát; reakcióképes, azaz csak a szín-módosulatból tudunk alkalmas fenolos komponenssel festéket előállítani. Ha viszont egy antidiazotátot hozunk össze egy kapcsolókomponenssel, csak abban az esetben jön létre a reakció, ha a diazovegyületet valamilyen módon aktiváljuk. A szines fényképezésnél a fény energiáját használják fel erre a célra. Ugyancsák hasonló módon viselkednek a csávafestékek leukovegyületei, melyek fény behatásra szines vegyületekké alakulnak. Egyik ilyen ismert eljárásnál az anyagot fényérzékeny diázooldattal itatják át, s miután fényhatásnak tették ki, egy kapcsolókomponens oldatával kezelik. Másik eljárás szerint az anyagot stabil diazovegyület és egy kapcsolókomponens oldatával itatják át, majd szárítás után fényhatásnak kitéve, a szín a fénymennyiséggel arányos módon kifejlődik. Ezen eljárások mindegyikénél külön érzékenyítő és érzéketlenítő vegyszeréket alkalmaznak, s az egyes expozíciók közé minden esetben szárítást iktatnak be, ezáltal költségessé és hosszadalmassá téve a műveletet. A szélesebbkörű gyakorlatbavételnek egyik fő hátránya az volt, hogy a fényérzékeny anyag felhordása kezdetleges módon — pl. ráfújással, permetezéssel — történt. Gyakran alkalmaztak feleslegesen egyidejűleg többféle festékcsoportot, így krómpác festékeket is, melyek külön festési és pácolási műveletet igényeltek. A találmány szerinti eljárás kiküszöböli a felsorolt hátrányokat és ezáltal műszaki és gazdasági szempontból egyaránt az eddiginél sokkal előnyösebb módon teszi lehetővé a textiliákra való szines fényképezést. Eljárásunk szerint a textília színezése a következő módon történik: Az eddig ismert módszerek szerint a mintáról három negatívot készítünk. Az árut két oldalon kifeszítjük, majd átitatjuk egy piros szint két