142594. lajstromszámú szabadalom • Eljárás wolframkarbid alapú keményfémötvözetek előállítására

Megjelent iööö. évi április hó lö-én. SZABADALMI LEÍRÁS 142.594. SZÁM. 40 b 4—21. OSZTÁLY. ME 203. ALAPSZÁM. Eljárás wolframkarbid alapú keményfémötvözetek előállítására Dr. Merz Alfred, Bad-Salzungen, Wehner Robert, Bad-Salzungen, Kohlermann Rudolf, Im melborn (Kelet-Németország). A bejelentés napja: 1953. október 1. Wolframkarbid alapú keményfémötvözeteket, mint ismeretes, gázatmoszí'érában, rendszerint H2 atmoszférában közelítően atmoszférikus nyomás alatt szoktak zsugorítani. Az is ismeretes, hogy az oly keményfémeke t. amelyek a wolframkarbid mellett legalább 10% titánkarbidot tartalmaznak, vákuumban zsugorítani lehet. A vákuumban való zsugorítás előnye mindenek előtt abban van, hogy az energia kihasználása gazdaságosabb, amellett a keményfém könnyebben állítható elő kifogástalan minőségben, mert a gázatmoszféra károsabb hatásai elmaradnak. Nem sikerült eddig oly keményfémek vákuumban való zsugorítása, amelyek csak wolframkarbidból és kötőfémből állanak, vagy amelyeknél a titánkarbidtartalom kisebb, mint 10%. A találmány értelmében a nevezett fémek vákuumban való zsugorításának előnyeit az alábbi módon biztosítjuk. Mint beható kísérletekből kitűnt, keményfémek vákuumban váló zsugorításának lehetősége az alkalmazott karbidok széntartalmától függ, és pedig kitűnt, hogy az alkalmazott wolframkarbidnak több szenet kell tartalmaznia, mint amennyire sztöhiometrikus számítások szerint szükség volna, vagyis szénben túltelítettnek kell lennie. Ez a szabad grafit alakjában jelen lévő szén a vákuumban való zsugorítás alkalmával a sajtolt testben még elkerülhetetlenül jelen lévő oxigénmaradékokat leköti. Gázatmoszférában való zsugorítás alkalmával ezt a szükséges redukáló hatást a védőgáz fejti ki. Keményfém előállításakor sok esetben szükséges, hogy a fémporból sajtolt testeket védőgázatmoszférában előzetesen zsugorítsuk, hogy azok tökéletes formálása lehetséges legyen. Ebben az esetben a redukáló hatás egy részét az előzsugorítást végző kemence védőgáza fejti ki. Szükséges azonban, hogy ezek az ötvözetek is szénfelesleget tartalmazzanak, bár e szénfeleslegnek már nem kell akkorának lennie, mint az oly ötvözeteknél, amelyeket nem zsugorítunk előzetesen. Kísérleteink azt mutatták, hogy az alkalmazott wolframkarbidok összszentartalmát célszerűen 6,20—7,20%-os értékek által megállapított határok között tartjuk. Emellett szükséges, hogy a karbidok legalább 6,10% kötött szenet tartalmazzanak, míg a maradék mint szabad szén Van jelen. Eljárhatunk úgy is, hogy 6,10% kötött szenet tartalmazó karbidhoz utólagosan alkalmas módon még annyi szabad szenet vezetünk, hogy az összszénmennyiség a fent megadott határok között feküdjék. A találmánnyal elért előny abban van, hogy vákuumban való zsugorítással először is könynyebben állítható elő kiváló tulajdonságú keményfém, mert zavaró gázbehatásokat elkerülünk, és hogy ezenkívül a rendes körülmények között az eljárásnál alkalmazott villamos indukciós hevítés az energiafogyasztás szempontjából gazdaságosabb, mint a gázatmoszférával dolgozó kemencékben rendszerint alkalmazott, széncsövekből álló fűtőellenállások fogyasztása. Kitűnt, hogy zsugorításkor az uralkodó nyomásnak kisebbnek kell lennie, mint 1 Torr. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás keményfémötvözetek előállítására, amelyek wolframkarbidot és a vascsoport egy kötőfémjét és/vagy 10%-nál nem több titánkarbidot tartalmaznak, melyre jellemző, hogy a zsugorítást vákuumban 1 Torr, nyomásnál kisebb nyomás mellett foganatosítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy az alkalmazott wolframkarbidok szénben túltelítettek és a karbidok széntartalma 6,20 és 7,20% között van. .. A kiadásért felel a Tervgazdasági Könyvkiadó igazgatója. 3294. Terv Nyomda. 1954. — Felelős vezető: Bolgár Imre.