142547. lajstromszámú szabadalom • Eljárás must és bor javítására, illetőleg kénessav-mentesítésére

Megjelent 1955. évi március hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.547. SZÁM. 6 á. OSZTÁLY. — KE-321. ALAPSZÁM. Eljárás must és bor javítására, illetőleg kénessav-mentesítésére A Magyar Állam, mint a feltaláló Késmárky László borászati műszaki előadó, budapesti lakos jogutóda A bejelentés napja: 1952. november 14. A bor előállítása céljából erjesztésre kerülő mustok •— különösen a kistermelő gazdaságokból származó mustok — sók esetben fehér és színes szőlők keverten történő kisajtolásával készülnek, ami nagymértékben korlátozza használhatóságukat, mert az ilyen mustokból készült borok vörhenyes, ú. n. ,,fuxos" színűek, az ilyen borokat pedig a kereskedelem és a fogyasztóközönség nem szívesen fogadja. A vörhenyes színű borokból csak mesterséges színtelenítés vagy festés útján lehet kereskedelmi minőségű bort készíteni, mindkét eljárás azonban különféle ismert hátrányokkal rendelkezik és ezért csak korlátozottan alkalmazható. A must borrá való erjesztése során a must egy másik hátrányos .tulajdonsága lehet a must erősen kénezett volta, illetőleg az ebből eredő túl nagy kéndioxidtartalma. Ez különösen olyan mustoknál áll fenn, amelyeket eredetileg besűrítési célra erős kénezéssel tartósítottak, de ezután valamilyen okból később mégis erjedés útján kívánnak feldolgozni. Az ilyen, ú. n. túlkénezett mustok igen nehezen erjeszthetők, kénessavtartalmuk szellőztetés útján sem csökkenthető a kívánatos mértékben. Konzervipari feldolgozás — besűrités — esetén is hátrányos a túlkénezett mustok nagy kénessavtartalma, mert a kénessav korrodáló hatással van a besűrítő üstökre. Ugyancsak hátrányt jelent a besűrített must készítése során a must fentebb már említett vörhenyes színe is, mert ez a mustsűrítmény alkalmazási lehetőségeit is korlátozza. Lehet végül a borrá erjesztendő vagy besűrítendő mustoknak még egy hátrányos tulajdonságuk, amelyet az ú. n. direkttermő szőlőkből készült mustok mutatnak. Az egészen vagy részben ilyen szőlőkből sajtolt mustok sajátságos ízét és szagát általában nem tekintik előnyösnek és ezért az ilyen mustból készített borokat is csekélyebb értékűnek tartják. A mustok e három sokszor előforduló hátrányos tulajdonsága — yörhenyes szín, a direkttermő szőlőkből származó jellegzetes íz és szag, valamint a túlságosan nagy kéntartalom —• sok esetben gátolja a must értékesítését és ezért nagy jelentőséggel bírna a szőlő- és borgazdaság szempontjából egy olyan eljárás, mellyel a must vagy az abból készült bor e hátrányai megszüntethetek. Ezt a problémát kívánja megoldani a találmány szerinti eljárás. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a must mindhárom említett hátrányos tulajdonsága megszüntethető, ha a mustot ózonnal, illetőleg mesterségesen feldúsított ózontartalmú levegővel kezeljük. Az.ózon ugyanis oxidálja a vörhenyes színt okozó festőanyagokat, így az ózonos kezelés útján az eredetileg vörhenyes must fehér színűvé változik és ezt a fehér színt a kezelés után is állandóan megtartja. Ugyancsak oxidálja az ózon a direkttermő szőlők sajátságos ízét és szagát okozó anyagokat is, aminek folytán e mustok jellegzetes ize és szaga a találmány szerinti kezeléssel megszüntethető. Végül érvényesül az ózon oxidáló hatása a must kéndioxid tartalmával szemben is; a találmány szerinti kezelés a mustban lévő szabad kénessavat és így közvetve a kötött kénessavai is oxidálja, aminek folytán a kezelt must jól erjeszthefővé és a kénes íztől, valamint a kénessavtartalom által okozott egyéb hátrányoktól teljesen mentessé válik. A találmány szerinti ózonos kezelés előnyös hatása nemcsak a mustban érvényesülhet, hanem az ilyen hátrányokat mutató mustokból készített bor kezelése esetén is. Ezért az eljárás a találmány értelmében aikalmas borok ugyané hibáinak -- vörhenyes szín, „direkttermő" íz, ill. szag és nagy kénessavtartalom —- megszüntetésére is. A szőlőből sajtolt musthoz hasonló módon és hasonló eredménnyel alkalmazható emellett a találmányi eljárás egyéb mustokból sajtolt gyümölcslevek, valamint egyéb erjesztésre kerülő folyadékok (cefrék) színét vagy zamatát javító vagy kénessavtartalmát csökkentő kezelésére is. Felmerült már a múltban is javaslat az ózon oxidáló hatásának a szeszesitalok technológiájában való hasznosítására. Az eddigi ilyen tárgyú kísérletek azonban kivétel nélkül a szeszesitalok —• és pedig főként a likőrök és pálinkafélék — érlelésének meggyorsítására irányultak és e célra javasolták az ózonnal való kezelést. Ilyen eljárásokat például a 369.884, 479.728, 500.708 és 543.101 sz. német szabadalmi leírások ismertetnek. Bár ezekkel az eljárásokkal sikerült bizonyos mértékű eredményeket **