142541. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyers kotarnin és hidrasztinin tisztítására
J^ Megjelent: 1955. évi június hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.541. SZÁM. 12 p. 11—17. OSZTÁLY — GO—270. ALAPSZÁM. Eljárás nyers kotarnin és hidräsztinin tisztítására Pótszabadalom a 142.432 sz. szabadalomhoz. A magyar állam, mint a feltalálók, dr. Zemplén Géza, akadémikus, műegy. ny. r. tanár, Budapest, és Beké Dénes, a kém. tud. kand., műegy. docens, Budapest, jogutóda. A bejelentés napja: 1955. március 6. . A 142.4311 sz. szabadalom egyszerű és üzemi méretekben is kényelmesen kivitelezhető eljárást ismertet nyers kotarnin tisztítására; az eljárás azon a felismerésen alapszik, hogy a kotarnin nátriumbiszulfittal vizes oldatban, felesleges nátriumbiszulfit jelenlétében vízben nehezen oldható, jól kristályosítható vegyületté alakítható át, mely valószínűleg a hidrokotarnin-1-szulfonvasas nátrium szerkezetnek felel meg, s melyből vizes oldatban lúg hatására a kotarnin ismét visszanyerhető. Későbbi vizsgálataink szerint az eljárás nyers hidräsztinin tisztítására is alkalmasnak bizonyult. A fent említett találmányi bejelentésben foglalt eljárás továbbfejlesztése során azt találtuk, hogy a kotarnin és a hidräsztinin nemcsak nátriumbiszulfít, hanem szabad kénessav hatásáfa is vízben nehezen oldódó, jól kristályosítható, az irodalomban eddig le nem írt vegyületté alakul át; e vegyületek szerkezetét az alábbi képletekkel tüntethetjük fel: CH2 0 /V'>. CH2 *\ CH2 .0 CH AÁ :/ j QTT NM—CH, 'V CH,0 CH CH CH, NM-CH3 S(V S03 " E vegyületek ugyanúgy, mint az alapbejelentésben leírt nátriumsó, vizes oldatban lúg hatására igen könnyen elbonthatok kotarnin, ill. hidräsztinin és alkáliszulfit keletkezése közben előállításuk azonban még egyszerűbb és gazdaságosabb, mint a megfelelő nátriumsóké: a nyers kotarnint, vagy hidrasztinint vízben szuszpendálva és a szuszpenzióba kéndioxidot bevezetve (esetleges átmeneti oldódás után), a kéndioxid hatására elhalványodott oldatból kristályos állapotban, közvetlenül kiváló tisztaságban nyerhetők. Az új vegyületek a kotarnin és a hidräsztinin hosszabb ideig való raktározására is kiválóan alkalmasak, minthogy belőlük a könnyen oxidálódó szabad bázisok bármikor könynyűszerrel visszanyerhetők. Az eljárás részletei az alábbi példából láthatók, anélkül azonban, hogy találmányunk a példában megadott kísérleti körülményekre korlátozódnék. Példa: 120 g nyers kotarnint 500 ml vízben szuszpendálva, keverés közben erőteljes áramban kéndioxidot vezetünk be. A kotarnin fokozatosan oldatba megy, az eredetileg narancsvörösszínű oldat színe elhalványodik, majd halvány krém. színű kristályok kiválása indul meg. A kristályokat leszívatjuk, vagy lecentrifugáljuk, kevés jeges kénessav-oldattal kimossuk és levegőn szárítjuk; termelés 145 g (az elméletinek 95%-a). A fentebb leírt módon nyert hidrokotarnin-1-szulfonsavat 2200 ml vízben oldjuk keverés és enyhe melegítés (30 C°) közben; az oldathoz (esetleges szűrés után) 80 g vegytiszta nátriumhidroxid 200 ml vízben való oldatát adjuk keverés és az edény falának kapargatása közben. A levált porszerű csapadékot másnapig —5 C°-on állni hagyjuk, majd leszívatjuk és kevés jeges desztillált vízzel alaposan kimossuk. A leszívatott anyagot szobahőfokon, levegőn vagy vákuumszárítóban szárítjuk. Termelés 111 g (az eredeti nyers kotarnin 92%-a), halvány krémszínű, 132 C°-on bomlás közben olvadó kotarninbázis. !
