142529. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagytisztaságú B12-vitamin tartalmú májkészítmény előállítására

Megjelent: 1954. évi december hó I-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.529. SZÁM. 30. k. 1-8. OSZTÁLY. - R.L-89. ALAPSZÁM. Eljárás nagy tisztaságú Bia-vitamin tartalmú májkészítmény előállítására Bejelentő: Richter Gedeon Vegyészeti Gyár R. T., Budapest. Feltalálók: Dr. Molnár Béla kutatóvegyész, Dr. Udvardy Istvánné orvos, mikrobiológus, Valu József gyógyszerész, mindhárman budapesti lakosok. Bejelentés napja: 1952. december 31. Állati májból Bi2-vitamín tartalmú, gyógyászati hatású kivonatok készítésére az irodalom igen sok módszert ismertet. Az eljárások gyakorlati értékét az szabja meg, hogy minél nagyobb kitermeléssel, maximális tisztaságban nyerjék a kivonatban a Bi2-vitamint. A nagy tisztaság elérése nemcsak azért lényeges, hogy a szennyezések okozta melléktüneteket kiküszöböljék, hanem azért is, mert ismeretessé vált, hogy a nem kellően letisztított májkészítmények hatóképessége, az idő függvényében, fokozatosan lecsökken. A fokozott tisztasági követelmények teljesítésére több lépcsőből álló és költséges tisztítási fokozatokat iktatnak be az eljárásba, melyek a" tiszta végtermékben való nyeredéket is lényegesen lerontják. Az eddig ismeretes eljárások általában a következő lényegesebb műveletekből állanak. Fagyasztott vagy friss marhamájat megdarálva hosszabb ideig — 24—36 órán át — tartó enzimatikus feltárásnak vetik "alá, amikoris a feltárás vagy idegen (pl. pepszin) vagy saját '(pl. katepszin) enzimekkel történik. Evégből az emésztést olyan körülmények között hajtják végre, melyek az alkalmazott enzimek optimális hatáskifejtéséhez szükségesek. Pl. pepszinesetén pH 1.5—2.5-re, papain esetén pH 5-re, katepszin esetén ugyancsak pH 5-re állítják be az emésztendő anyagot ugyancsák a mindenkor optimális emésztési hőmérséklet mellett. Az emésztéssel nyert pépes anyagot esetleg víz, vagy vízzel keveredő szerves oldószer pl. etanol hozzáadása után leszűrik, ill. kisajtolják. A szűrlet, ill. préslé Bi2-vitamín tartalmát az alábbi módszerek valamelyikével nyerik ki. Az egyik módszer szerint az oldat Bi2-vitamín tartalmát aktív szénnel kiadszorbeálják, majd megfelelő oldószerrel pl. hígított etanollal az adszorbensről az adszorbeált anyagot leoldják. Az eluátumból az etanol ledesztillálása után az ú. n. nyers terméket kapják, mely kcm-ként 1—2 gamma Bis-vitamínt tartalmaz. 1—10 % szárazanyag tartalom mellett. A másik módszer vízzel nem elegyedő oldószerekkel, melyek esetleg poláros oldószert is tartalmaznak, igyekszik kinyerni a szűrlet, ill. préslé Bi2-vitamín tartalmát. Az oldószer lepárlása után kapott besűrített kivonat száraz anyag tartalma tekintetében hasonló az előbb említett eljárás nyers kivonatához. A nyers terméket a legkülönbözőbb műveletekkel tisztítják le a mindenkor kívánt tisztasági fokú, injiciálható végtermékké. Ilyen műveletek a különböző oldószerekkel (butilaikohol, fenolkloroform, benzilalkohol, dietilecetsav, stb.) végzett kirázások, anorganikus sókkal végzett kisózások, ill. ilyen sók segítségével megfelelő oldószerekbe való átszorítások, nagyobb • tisztaságú igények teljesítésére pedig az egyszerű oldószeres kromatográfia vagy a megoszlásos kromatográfia. A nyers termékek letisztítására eddig ismeretes eljárások közös jellegzetessége, hogy ph 0.1 mg/l gamma Bt2-vitamin szárazanyag-tartalom eléréséhez legalább 4 tisztítási fokozatot kell beiktatni az eljárásba, ha pedig a szárazanyag-tartalmát még tovább kívánják leszorítani, a tisztítási műveletek közé még a kromatográfiás eljárásokat is be kell iktatni. A letisztítás körülményes volta arra vezethető vissza, hogy az enzimatikus ('általában •pepszines) feltárásnál, de még az autolizisnél is, ahol a szerv saját enzimjeivel (ketepszinnel) történik az emésztés, nagymennyiségű, igen különböző fehérjebomlástermékek kerülnek az oldatba, melyek közül egyesek a tisztítás során igen makacsul kisérik a Bis-vitamínt és kiküszöbölésük csak komoly hatóanyagveszteség árán lehetséges. Nem jobb a helyzet akkor sem, ha a máj kivonatolását alkoholos vizzel vagy homokkal elkeverve hidraulikus préseléssel végzik, mert így költségesebben, rosszabb kitermeléssel, másfelől a sejtnedvek által ugyancsak erősen szennyezett terméket nyernek, melynek megtisztítása az előbb vázolt nehézségekkel jár. ismeretes olyan emésztés nélkül történő vizes kivonatolási módszer is, amely szerint-a darált májat vízzel elegyítve 80h—82 C° hőmérsékletre melegítik, rövid ideig (5 perc—1

/? óra) ezen a hőmérsékleten tartják, majd az elegyet kisaj-