142516. lajstromszámú szabadalom • Nem kerül hirdetésre

Megjelent: 1959. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.516. SZÁM *21. b. 6—14. OSZTÁLY — CA—76. ALAPSZÁM Száraz galvánelem, illetve telep A Magyar Állam, mint a feltalálók: Cságoly Endre és Vincze András budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1953. november 6. Száraz galvántelepeket, nevezetesen Zamboni­oszlopokat eddig olyan cellákból állítottak össze, amelyek elektrolittal itatott szűrőpapirosból és en­nek két oldalára porlasztással, hengerléssel vagy más,módon felvitt elektródákból állottak. A belső ellenállás fokozására az elektrolithez ellenállás­növelő anyagokat (pl. glicerin, hidrazim-szulfát) adagoltak. Elektródákként barnakő-cinik, barnakő­ón, alumínium-ezüst stb kombinációkat alkalmaz­tak. Külön feladat volt az elektrolit kifolyásának és a stancolásnál a sorjásodásnak megakadályo­zása. Az így előállított galvánelemeknél (celláknál) mutatkozó hibák ki vannak küszöbölve a találmány szerinti megoldásnál, amelynek lényege a követ­kező : Az elektrolit kénsav, az egyik elektróda 0,1 mm vastag cinklemez, a másik pedig 0,1 mm vastag nagy széntartalmú kilágyított acéllemezből való elektródatestre felvitt 20—30 mikron vastagságú ólomperoxid réteg. Az ólomperoxid réteget galvanikus úton, pl. a következőképpen lehet előállítani: A bevonandó lemezt híg salétromsavval — eset­leg anodikusan — előmaratjük. Lemosás után al­kohol-éterrel zsírtalanítjuk, ill. vízmentesítjük. Az anodikus felvitelt ólamnitrát-réznitrát kb. 10%-os neutrális vizes oldatából végezzük, az elektrolit­hez pontszerűen érintkező katóddal, amely pl. réz­ből lehet. Az egyenletes bevonást 9 volt feszült­séggel, a réteg vastagítását 4 volt feszültséggel vé­gezzük. Az ' áramsűrűség legfeljebb 100—150 amp/dm2. Ezután az elektródát lemossuk, majd alkohollal, éterrel víztelenítjük. Az így kapott bevonat kitűnően tapad, le nem dörzsölhető, finom pórusú, tehát nagy felületi aktivitású. Az elemi cellának így elérhető legnagyobb elekt­romos ereje 2,4 volt. Ha a cellának megohm nagy­ságrendű belső ellenállást adunk, akkor rövidre­zárva 2—3 mikroamper erősségű áramot ad, ha pedig 10"7 amper nagyságrendű árammal terhel­jük, kapocsfeszültsége 1,6—2 volt. Ezek az üzem­viszonyok a gyakorlatban elérhetők és a követel­ményeknek megfelelnek. A találmány szerint az elektrolitét egy térhálós szerkezetű kopolimer műanyagba keverjük bele és a molekula nagyságot úgy állítjuk be, hogy az felvíve egy sűrűszövésű pamutszövetre, a gyakor­latban legjobban bevált 0,3 megohm belső ellen­állást biztosítsa 0,15—0,20 mm összrétegvastagság esetén. Kényelmes a beállítás, ha pl. egy telítetlen poliészter lánc hosszúságot a savszámmal karakte­rizálunk és az így kapott láncmolekulákat szféri­kusán polimerizáljuk, pl. stirollal. Ha emellett még arra is gondolunk, hogy az eszterkondenzáció egyik alapterméke egy hidrogén akceptor is le­gyen — egy ideális depolarizátort is vittünk be a rendszerünkbe. Az elektrolitot számítás és kísér­letek alapján megfelelő mennyiségben bevihetjük, számítva arra, hogy egy része a polimerizációs folyamatnál kigyöngyözik és ezt a felesleges össze­építés előtt ki kell mosnunk. A visszatartott kén­sav oly finom elosztásban marad a kondenzátum­ban, hogy a kész elektrolit lapot báriumklorid oldatba téve, a lap körül a báriumszulfát képző­dés alig láthatóan kismérvű és hosszú időn keresz­tül egyenletesen észlelhető. Egy ilyen kész elektro­lit műanyag lap tapintásra teljesen száraz és belső ellenállása a fentiek alapján tetszőlegesen állítható be. Dezeszterifikáeióval és ezen keresztül belső ellenálláscsökkenéssel kísérleteinik szerint számolni nem kell. A találmány szerint tehát a gyártásnál nem kész cellákat, hanem lemezből, stancolással kerek elektróda — illetve elektrolit — elemeket állítunk elő és az oszlopot úgy építjük össze, hogy ezeket az elemeiket műanyagból, pl. keménygumiból való • hengeralakú tokban a kellő sorrendben egymás mellé sorakoztatjuk. Egy-egy cella vastagsága átlag 0,4 mm, a fe­szültsége pedig használatban 1,4—1,9 volt, vagyis kb. kétszer akkora, mint a korábban ismert cel­láké. Az oszlopot súllyal vagy 'más mechanikai erő­vel terhelt szorítókészülékkel építhetjük össze, amellyel az oszlopot összenyomhatjuk, vagy pedig a cellákat meglazíthatjuk. Használaton kívül, kü­lönösen pedig tárolásnál, a szorító készüléket meg­lazítjuk. Ezzel a telep belső kisülése csökken, élettartama nő. A szorító készülékkel bizonyos mértékben az oszlop feszültsége, is szabályozható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom