142516. lajstromszámú szabadalom • Nem kerül hirdetésre
Megjelent: 1959. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.516. SZÁM *21. b. 6—14. OSZTÁLY — CA—76. ALAPSZÁM Száraz galvánelem, illetve telep A Magyar Állam, mint a feltalálók: Cságoly Endre és Vincze András budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1953. november 6. Száraz galvántelepeket, nevezetesen Zambonioszlopokat eddig olyan cellákból állítottak össze, amelyek elektrolittal itatott szűrőpapirosból és ennek két oldalára porlasztással, hengerléssel vagy más,módon felvitt elektródákból állottak. A belső ellenállás fokozására az elektrolithez ellenállásnövelő anyagokat (pl. glicerin, hidrazim-szulfát) adagoltak. Elektródákként barnakő-cinik, barnakőón, alumínium-ezüst stb kombinációkat alkalmaztak. Külön feladat volt az elektrolit kifolyásának és a stancolásnál a sorjásodásnak megakadályozása. Az így előállított galvánelemeknél (celláknál) mutatkozó hibák ki vannak küszöbölve a találmány szerinti megoldásnál, amelynek lényege a következő : Az elektrolit kénsav, az egyik elektróda 0,1 mm vastag cinklemez, a másik pedig 0,1 mm vastag nagy széntartalmú kilágyított acéllemezből való elektródatestre felvitt 20—30 mikron vastagságú ólomperoxid réteg. Az ólomperoxid réteget galvanikus úton, pl. a következőképpen lehet előállítani: A bevonandó lemezt híg salétromsavval — esetleg anodikusan — előmaratjük. Lemosás után alkohol-éterrel zsírtalanítjuk, ill. vízmentesítjük. Az anodikus felvitelt ólamnitrát-réznitrát kb. 10%-os neutrális vizes oldatából végezzük, az elektrolithez pontszerűen érintkező katóddal, amely pl. rézből lehet. Az egyenletes bevonást 9 volt feszültséggel, a réteg vastagítását 4 volt feszültséggel végezzük. Az ' áramsűrűség legfeljebb 100—150 amp/dm2. Ezután az elektródát lemossuk, majd alkohollal, éterrel víztelenítjük. Az így kapott bevonat kitűnően tapad, le nem dörzsölhető, finom pórusú, tehát nagy felületi aktivitású. Az elemi cellának így elérhető legnagyobb elektromos ereje 2,4 volt. Ha a cellának megohm nagyságrendű belső ellenállást adunk, akkor rövidrezárva 2—3 mikroamper erősségű áramot ad, ha pedig 10"7 amper nagyságrendű árammal terheljük, kapocsfeszültsége 1,6—2 volt. Ezek az üzemviszonyok a gyakorlatban elérhetők és a követelményeknek megfelelnek. A találmány szerint az elektrolitét egy térhálós szerkezetű kopolimer műanyagba keverjük bele és a molekula nagyságot úgy állítjuk be, hogy az felvíve egy sűrűszövésű pamutszövetre, a gyakorlatban legjobban bevált 0,3 megohm belső ellenállást biztosítsa 0,15—0,20 mm összrétegvastagság esetén. Kényelmes a beállítás, ha pl. egy telítetlen poliészter lánc hosszúságot a savszámmal karakterizálunk és az így kapott láncmolekulákat szférikusán polimerizáljuk, pl. stirollal. Ha emellett még arra is gondolunk, hogy az eszterkondenzáció egyik alapterméke egy hidrogén akceptor is legyen — egy ideális depolarizátort is vittünk be a rendszerünkbe. Az elektrolitot számítás és kísérletek alapján megfelelő mennyiségben bevihetjük, számítva arra, hogy egy része a polimerizációs folyamatnál kigyöngyözik és ezt a felesleges összeépítés előtt ki kell mosnunk. A visszatartott kénsav oly finom elosztásban marad a kondenzátumban, hogy a kész elektrolit lapot báriumklorid oldatba téve, a lap körül a báriumszulfát képződés alig láthatóan kismérvű és hosszú időn keresztül egyenletesen észlelhető. Egy ilyen kész elektrolit műanyag lap tapintásra teljesen száraz és belső ellenállása a fentiek alapján tetszőlegesen állítható be. Dezeszterifikáeióval és ezen keresztül belső ellenálláscsökkenéssel kísérleteinik szerint számolni nem kell. A találmány szerint tehát a gyártásnál nem kész cellákat, hanem lemezből, stancolással kerek elektróda — illetve elektrolit — elemeket állítunk elő és az oszlopot úgy építjük össze, hogy ezeket az elemeiket műanyagból, pl. keménygumiból való • hengeralakú tokban a kellő sorrendben egymás mellé sorakoztatjuk. Egy-egy cella vastagsága átlag 0,4 mm, a feszültsége pedig használatban 1,4—1,9 volt, vagyis kb. kétszer akkora, mint a korábban ismert celláké. Az oszlopot súllyal vagy 'más mechanikai erővel terhelt szorítókészülékkel építhetjük össze, amellyel az oszlopot összenyomhatjuk, vagy pedig a cellákat meglazíthatjuk. Használaton kívül, különösen pedig tárolásnál, a szorító készüléket meglazítjuk. Ezzel a telep belső kisülése csökken, élettartama nő. A szorító készülékkel bizonyos mértékben az oszlop feszültsége, is szabályozható.
