142491. lajstromszámú szabadalom • Szénportüzelés olvasztótölcséres sugárzó kazánokhoz

142.491 Az olvasztósalaktalanító (20) feneke célszerűen lejtős a (15) salaklefolyónyüás felé, ami megkönnyíti, hogy a salak mindenfelől összefollyék a nyílás felé. Az olvasztósalaktalanító kényszerátfutási vagy keringési rendszer szerint kialakított vízesőrendszerén befelé egy hőszigetelőréteg jobb tapadása érdekében magábanvéve ismert módon peckeket alkalmazunk. Az olvasztósalaktalanító célszerűen három főrészből áll, nevezetesen a (21) köpenyből, a (20> fenékből és a (18) fedélből, mimellett a legutóbbi magábanvéve ismert nagyhőmérsékletű levegőelőmelegítővé épül. Míg az olvasztósalaktalanító szénportáplálása bármilyen terhelés melletti üzemben változatlan marad, a másodlevegő úgy állítandó be, hogy a salaktartalom és a salak olvadási tulajdonságainak megfelelően az olvasztósalaktalanítóban redukáló atmoszféra álljon fenn. Ebből nem származhatnak olyan természetű csőhibák, amilyenek az olvasztókamrás tüzelések eddig ismert kiviteleiben felléptek, mert az olvasztósalaktalanító olyan kialakítású, hogy a kazán sugárzó tűzterének az állandó oxidáló atmoszférájától elválasztva marad. Hogy a gázoknak az olvasztósalaktalanítóból az elégetőterbe bizonyos túlnyomással való átlépésénél a lángnak a nagy keresztmetszetben jó elosztást biztosítsunk és a 2. szám alatt említett gyújtóláng hatásosságát növeljük, azaz hogy a szénporégő sarkaiból kiáramló szénporra lehetőleg nagy felületen engedjük hatni, a találmány szerint az átmenetet magában véve ismert módon diffuzerszerüen alakítjuk ki, mimellett a túlnyomás egy része sebességé alakulhat. Ily módon azonban az olvasztósalaktalanítóból származó CÖ-maradványok még érintkezésbe kerülhetnének a szénportüzelőtér fedetlen hűtőcsőfalaival és még csőkárosodásokat okozhatnának. Hogy ezt is kiküszöböljük, a találmány értelmében a diffuzercsonkba (22) fúvókákon át, célszerűen ismét nagymértékben előhevített állapotban, harmadlagos levegőt fúvatunk. Az olvasztósalaktalanítóban uralkodó túlnyomás következtében a folyékony salak nem bocsájtható szabadon a (17) salakürítőedény vízfürdőjébe, hanem a (15) kiömlőnyílás (16) merülőcsonkkal burkolandó, hogy e helyen ne juthasson gáz a szabadba. A salakszálak a (23) vízkeverő révén gyorsan merevednek és morzsolódnak. Hogy az eközben keletkező gőzök lehetőleg ne jussanak az olvasztósalaktalanító belsejébe, a (24) helyen magábanvéve ismert módon egy vízhűtésű (25) csövön elszívás történik, amit a lehető legrövidebb úton egy forrólevegővezetékbe vezetünk, hogy az olvasztósalaktalanítóból elvont meleg veszendőbe ne menjen. * A találmány szerinti olvasztósalaktalanító természetes keringésű kazánoknál is alkalmazható, célszerűen kényszerműködésű szerelvényként akár átáramlásos (Benson), akár keringési (La Mont) kivitelben. Ilyképpen abban a helyzetben vagyunk, hogy a hűtőrendszert szűk csövekből állíthatjuk elő és annak olyan alakot adhatunk, amilyen az adott célra a legmegfelelőbb. Az ábrázolt példában egy kicsiny (26) centrifugáiszivattyú szerepel, amely a (27) vezetéken át vizet szív a kazándobból és azt a (28) vezetéken át a fenék legalsó menetébe nyomja be. A (29) felszállóvezeték a gőz-vízkeveréket a felső dob gőzterébe vezeti vissza. Az igen kicsiny olvasztósalaktalanító, mint már említettük, azt a további le nem becsülendő előnyt nyújtja, hogy — és ezt a találmány szerinti kényszerfutási rendszerként, való kialakítás még segíti — a kazánszerkezettől teljesen külön építhető, kerekei lehetnek és (31) síneken elmozgathatóan alakítható ki. Ezért mind a (7) kilépőnyílás szélén, mind pedig az olvasztósalaktalanító felső nyílásán (32) tömítőfelületek vannak, amelyek az olvasztósalaktalanító kimozdulási állásában hasítékot hagynak szabadon, hogy a beillesztett tömítőanyag az eltolást ne akadályozza. Üzemi helyzetben az olvasztósalaktalnítót ismert eszközökkel beemeljük, úgyhogy a tömítés hatásossá válik. Az olvasztósalaktalanítónak a kazántól való ilyen elválasztása és eltolása egy nagy előnnyel jár. Áz olvasztótüzelésű kazánokban a berendezésnek nagy igénybevétel alatt álló és a hőmérséklettől és .olvadékonyságtól függő salakolvadásnak kitett részei, az olvasztókamrák, a nyitott olvasztótölcsérek vagy az örvénytüzelések örvényrészei jobban ki vannak téve kopásnak vagy zavarnak és több javítást igényelnek, mint a többi részek. Ilyen esetekben azonban az ismert kivitelekben az egész kazánt üzemen kívül kell helyezni, ami többnyire hosszabb idejű kieséssel jár. Ha azonban a találmány szerint a kazán alatt a kevés helyet és költséget igénylő eltolható olvasztósalaktalanítóból egy sínpáron egymás mellett két darabot helyezünk el, akkor az egyik szerelvény mindig készen áll tartalékként. Hogy az olvasztósalaktalanító kicserélését és eltolását lehetővé tegyük a szénpor-, levegő és vízvezetékekben oldható (33) csatlakozásokat iktatunk be. E csatlakozások viszonylag szűk vezetékeken vannak és így oldásuk és újrabekötésük néhány segéderővel rövid idő alatt elvégezhető, úgyhogy a tartalékolvasztósalaktalanító betolása és bekötése igen rövid idő alatt végrehajtható; a kazán üzemenkívülhelyezése ehhez gyakorlatilag nem szükséges. A félretolt olvasztósalaktalanító jókarbahozása annak kihűlése után nyugodtan elvégezhető, úgyhogy az ismét tartalékként áll rendelkezésre. A találmány szerinti önálló olvasztósalaktalanítónak egy további igen jelentős előnye, hogy nagy költségek nélkül utólag is felszerelhető már készen álló régebbi szénportüzelésű sugárzó kazánokra, ha a csőrendszert csekély mértékben megváltoztatjuk és különösen a sugárzási tűztér alsó végén, az új szerelvényhez illesztjük. így lehetővé válik, hogy e kazánokat nagy befektetés nélkül folyékony salakozású kitűnően működő kazánokká alakítsuk és gazdasá^ gosságukat, de részben teljesítményüket is, lényegesen megnöveljük,