142470. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkoholok egyfokozatban való gyártására olefinekből

2 142.470 fajlagos termelési sebességgel — úgy állíthatunk elő, ha az ismert eljárásoktól eltérően, szénmonoxidban dús gázeleggyel dolgozunk. Ilyen körülmények között a reakció az eddig e célra kevéssé alkalmasnak bizonyult kobaltszappan-katalizátorok jelenlétében is sikeresen lefolytatható, mely katalizátorok különös előnye az, hogy az olefinekben oldhatók, a reakció folyamán korrodeáló bomlástermékek keletkezéséhez nem vezetnek és kéntartalmú olefinkeverékek feldolgozására is alkalmasak. A találmány abban van, hogy olefintartalmú szénhidrogénkeverékeket, előnyösen nagymolekulás szerves savak kobaltsóinak mint katalizátornak jelenlétében, legfeljebb 150 at össznyomáson olyan gázeleggyel reagáltatunk, mely. 70—80% CO-t és 20—30% H2-t tartalmaz. Megállapítottuk, hogy ilyen körülmények között az olefintartalmú nyersolaj párlatok — olefinre számítva — 90— 100%-os termeléssel a fenti reakcióegyenlet értelmében 160—220 C° közötti hőfokon a kiindulási olefineknél eggyel nagyobb szénatomszámú alkoholokká átalakíthatók, mimellett a reaktor fajlagos termelési sebessége 100—150 kg alkohol/m3 óra. Az eljárás folyamán keletkező, adott esetben némi aldehidet tartalmazó elegy további feldolgozásánál az aldehidek és alkoholok kényes, körülményes elkülönítése elmaradhat. A végtermékben netán jelenlévő néhány százalék aldehid elgyantásítása az eljárás hozamát lényegében nem befolyásolja. Azt találtuk, továbbá, hogy a folyamat a redukciós fázisban a hőmérsékletre érzékeny és hogy az optimális reakcióhőmérséklet a kiindulási anyagban jelenlévő olefinek molekulanagyságától, illetőleg forráspontjától függően különböző. Azt találtuk, hogy maximális alkoholtermelés biztosítására a C2—C5 szénatomszámú olefinek, részére az optimális reakcióhőmérséklet 160—190 C°, a Cö—C10 szénatomszámúak részére pedig 190—220 C°. Ennek érteimébén a találmány egyik előnyös foganatosítási módja abban van, hogy krakkbenzineket (tehát különböző szénatomszámú olefineket tartalmazó szénhidrogénelegyeket) úgy dolgozunk fel, hogy a kiindulási anyagot frakcionált lepárlással szétbontjuk és a 3—5 szénatomos olefineket tartalmazó frakciót 160—190 C°-on, a nagyobb molekulasúlyú, 6—10 vagy ennél több szénatomos olefineket tartalmazót pedig 190— 220 C° közötti hőmérsékleten vetjük alá a találmány szerinti eljárásnak. Foganatosítási példa: 50—150°-on forró krakkbenzinfrakciót, mely kb. 40%, főként Ce—Cs szénatomszámú monoolefint, kb. 0,2% S-et és 58—59% paraffin-, aromás- és nafténszénhidrogént tartalmaz, az olefin-Feleló's kiadó: a Tervgazda: re számított 1 mol-% kobaltsztearáttal, mely az olefinekben feloldódik, 210—220°-on és 150 at össznyomáson olyan gázeleggyel reagáltatunk, mely kb. 20% hidrogént és kb. 80% szénmonoxidot tartalmaz. Egy óra múlva a reakciókeveréket lehűtjük, a nyomást lefújjuk és a keletkező végterméket, ismert módon a következőképpen dolgozzuk fel: mindenekelőtt az oldott kobaltkarbonilt távolítjuk el úgy, hogy a reakcióterméket 50°-on 20 tf-% ,5%-os kénsavval mintegy negyedóráig kezeljük. A kobalt szulfát alakjában a vizes rétegbe kerül, melyet a benzines rétegtől elkülönítünk. A benzines-alkoholos réteget mészhidráttal semlegesítjük, szűrjük és derítjük. A keletkező nyers reakciótermék 58—62% olefinmentes szénhidrogént, 36—40% alkoholt és mindössze 2—3% aldehidet tartalmaz. Ehhez az elegyhez annyi bórsavat adagolunk, amennyi a jelenlevő alkoholokkal dialkilborátok képzéséhez elegendő; ezután a szénhidrogéneket és az észterezés közben keletkezett vizet azeotrop elegy alakjában ledesztilláljuk. A maradékhoz, mely főként dialkilborátokból áll, a bórsavészterek megbontása végett vizet adunk és az elegyet felmelegítjük, a keletkező két rétegből az alkoholos felső fázist elkülönítjük, majd a magas forráspontú melléktermékek és a csekély mennyiségű aldehidek eltávolítása céljából desztillációnak vetjük alá, mely művelettel az alkoholok a szennyező anyagoktól megszabadíthatok. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás alkoholok egyfokozatban való gyártására olefinekből katalizátorok jelenlétében, melyre jellemző, hogy a kiindulási anyagot benne oldható katalizátorral legfeljebb 150 at össznyomáson olyan gázeleggyel reagáltatjuk, mely 70—80% CO-t és 20—30% hidrogént tartalmaz. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a reakciót 160—220 C° közötti hőmérsékleten foganatosítjuk. 3. Az 1—2. igénypontok szerinti eljárás foganatosítási módja, krakkbenzinek feldolgozására, melyre jellemző, hogy a kiindulási anyagot frakcionált lepárlás útján szétbontjuk egyfelől 3—5 szénatomszámú, másfelől 6—10 vagy ennél magasabb szénatomszámú olefineket tartalmazó frakciókra és az alacsonyabb forráspontú elegyet 160—190 C°-on, a magasabb forráspontút 190—220 C°-on kezeljük. 4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a kiindulási anyagban oldható katalizátorként nagymolekulás, szerves savak kobaltsóit használjuk. 5. Az 1—4 igénypontok szerinti eljárás foganatosítása módja, melyre jellemző, hogy kiindulási anyagként kéntartalmú krakkbenzin-frakciókat használunk. íági Könyvkiadó igazgatója. 2054. — Terv Nyomda, 1954. Felelős vezető: Bolgár Imre.