142453. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-benzolszulfamido-tiazolok és a benzolgyűrűben helyettesített származékai előállítására

Megjelent 1954. évi november hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL '. SZABADALMI LEÍRÁS 142.453. SZÁM 12. p. 1-5. OSZTÁLY. - KO-519. ALAPSZÁM. Eljárás 2-benzolsznlfamidó-tiazolok és a benzolgyűrühem helyettesített származékai előállítására A magyar állam, mint a feltalálók, König Rezső, Kolonitsch János, Windholz Tamás, Halmos Imre budapesti lakosok jogutóda. Bejelentés napja: 1952. január 21. Ismeretes, volt már szulfamido-tiökarbamid­származékokból «-halogén-karbonil-vegyületekkel való reagáltatással szulfamido-tiazolokat előállí­tani. Az ismert eljárásokkal (lásd. pl. Canadian Journal of Researc 23. kötet 139—157. oldalakat) nem kielégítő termeléseket és aránylag nehezen tisztítható termékeket kaphatunk. Azt találtuk, hogy közel elméleti termeléssel és kiváló minőségben kaphatunk 2-benzolszulfamido­tiazolokat, mint amilyenek a p-helyzetben amino­vagy acilamino-csoportot tartalmazó 2-benzolszul­famido-4~metil-tiazolok, ha alanti képlet szerinti vegyületeket X—^ \ SO a—N—C—NH 2 ' M S (mely képletben X : hidrogént, amino-, vagy aci­lezett amino-csoportot, M :• hidrogént vagy alkáli­vagy földalkáli-fémet vagy pedig NH4-et jelent) a-halogén-karbonil vegyületekkel, mint amilyen a klóraeeton, klóracetaldehid, 50° alatti hőmérsék­leten, előnyösen 20—24° között, célszerűen vizes közegben reakcióba hozunk, majd a kapott ter­méket, esetleg elkülönítés után, neutrális vagy gyengén savas-vizes közegben melegítjük és kí­vánt esetben a kapott p-helyzetben acilaminó-cso­porttal helyettesített termékeket ismert módón de­zacilezzük. Tiokarbamid-származékként használhatjuk a p­amino vagy p-acetilamino-benzolszulfo-tiokarba­mídot, ill. ezeknek sóit. Használhatjuk a tiokarba­mid-származékok sóinak olyan oldatait is, amilye­neket a benzolszulfo-ciánamidokból és szulfidokból a tiokarbamid-származékok készítésénél kapha­tunk. Ilyen oldatot pl. úgy kapunk, hogy p-acet­amino-bonzolszulfo-ciánamid nátriumsóját vizes ol­datban ammoniumszulfiddal, kén katalizátor jelen­létében, reagáltatunk, s a reakcióelegyet kén- és kénhidrogén-mentesítjük. Kísérleteink során meglepetésünkre azt találtuk, hogy a fenti típusú tiokarbamid-származékok és a~halogénkarbonil vegyületek 50° alatti hőmérsék­leten történő reakciójánál olyan termék keletkezik, amelyik vizes lúggal történő főzéssel elbomlik és a várt tiazol-származékot nem, vagy igen alárendelt mennyiségben adja. Ezek a termékek aFehling­oldatot és az ammóniás ezüstoldatot redukálják. Ka azonban az ilyen típusú termékeket semleges vagy gyengén savanyú vizes közegben 1—2 órán át melegítjük, célszerűen 90°-on tartjuk vagy forral­juk, a megfelelő tiazol-származékokat kapjuk, melyeket szükség esetén az ismert módszerekkel dezacilezhetünk. Az ilyen termék se Fehling^ölda­tot, se ammonias ezüstoldatot nem redukál és nem más, mint a kívánt benzolszulíamido-tiazol-szár­mazék. Feltételezhető,, hogy először az alábbi álta­lános képletű, eddig ismeretlen típusú termékeket kapjuk: X—*\ \—S0 2—NH—C = NH S—CH2 — CO—CH„ amelyekből azután víz-kilépéssel a melegítésnél a kívánt termékek képződnek. Az eljárás előnyei az ismertekkel szemben fő­ként abban állnak, hogy egyrészt az új módon jobb termelések kaphatók, és másrészt a végter­mékeket nem kísérik nehezen eltávolítható, több­nyire színes, gyantás melléktermékek. Az ö-halogénkarbonil-vegyületeket, pl. a klór­aeetont, a jelen eljárásnál használhatjuk tisztított desztillált alakjában is, de használhatunk olyan acetonos klóraceton-oldatokat is, amelyeket az ace­ton klórozásánál sósavmentesítés után kapunk. Ha acetonos klóraceton-oldatot használunk, akkor az anyalúgból az aceton nagy részét desztillálással visszanyerhetjük. Példák: •1. 13,65 g p-acetamino-benzolszulfo-tiokarbami­dot melegen feloldunk 50 kcm n. nátronlúgban, majd az oldatot 15°-ra lehűtve hűtés és keverés köz­ben 4,4 kcm klóracetont csepegtetünk az elegyhez,

Next

/
Oldalképek
Tartalom