142453. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-benzolszulfamido-tiazolok és a benzolgyűrűben helyettesített származékai előállítására
Megjelent 1954. évi november hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL '. SZABADALMI LEÍRÁS 142.453. SZÁM 12. p. 1-5. OSZTÁLY. - KO-519. ALAPSZÁM. Eljárás 2-benzolsznlfamidó-tiazolok és a benzolgyűrühem helyettesített származékai előállítására A magyar állam, mint a feltalálók, König Rezső, Kolonitsch János, Windholz Tamás, Halmos Imre budapesti lakosok jogutóda. Bejelentés napja: 1952. január 21. Ismeretes, volt már szulfamido-tiökarbamidszármazékokból «-halogén-karbonil-vegyületekkel való reagáltatással szulfamido-tiazolokat előállítani. Az ismert eljárásokkal (lásd. pl. Canadian Journal of Researc 23. kötet 139—157. oldalakat) nem kielégítő termeléseket és aránylag nehezen tisztítható termékeket kaphatunk. Azt találtuk, hogy közel elméleti termeléssel és kiváló minőségben kaphatunk 2-benzolszulfamidotiazolokat, mint amilyenek a p-helyzetben aminovagy acilamino-csoportot tartalmazó 2-benzolszulfamido-4~metil-tiazolok, ha alanti képlet szerinti vegyületeket X—^ \ SO a—N—C—NH 2 ' M S (mely képletben X : hidrogént, amino-, vagy acilezett amino-csoportot, M :• hidrogént vagy alkálivagy földalkáli-fémet vagy pedig NH4-et jelent) a-halogén-karbonil vegyületekkel, mint amilyen a klóraeeton, klóracetaldehid, 50° alatti hőmérsékleten, előnyösen 20—24° között, célszerűen vizes közegben reakcióba hozunk, majd a kapott terméket, esetleg elkülönítés után, neutrális vagy gyengén savas-vizes közegben melegítjük és kívánt esetben a kapott p-helyzetben acilaminó-csoporttal helyettesített termékeket ismert módón dezacilezzük. Tiokarbamid-származékként használhatjuk a pamino vagy p-acetilamino-benzolszulfo-tiokarbamídot, ill. ezeknek sóit. Használhatjuk a tiokarbamid-származékok sóinak olyan oldatait is, amilyeneket a benzolszulfo-ciánamidokból és szulfidokból a tiokarbamid-származékok készítésénél kaphatunk. Ilyen oldatot pl. úgy kapunk, hogy p-acetamino-bonzolszulfo-ciánamid nátriumsóját vizes oldatban ammoniumszulfiddal, kén katalizátor jelenlétében, reagáltatunk, s a reakcióelegyet kén- és kénhidrogén-mentesítjük. Kísérleteink során meglepetésünkre azt találtuk, hogy a fenti típusú tiokarbamid-származékok és a~halogénkarbonil vegyületek 50° alatti hőmérsékleten történő reakciójánál olyan termék keletkezik, amelyik vizes lúggal történő főzéssel elbomlik és a várt tiazol-származékot nem, vagy igen alárendelt mennyiségben adja. Ezek a termékek aFehlingoldatot és az ammóniás ezüstoldatot redukálják. Ka azonban az ilyen típusú termékeket semleges vagy gyengén savanyú vizes közegben 1—2 órán át melegítjük, célszerűen 90°-on tartjuk vagy forraljuk, a megfelelő tiazol-származékokat kapjuk, melyeket szükség esetén az ismert módszerekkel dezacilezhetünk. Az ilyen termék se Fehling^öldatot, se ammonias ezüstoldatot nem redukál és nem más, mint a kívánt benzolszulíamido-tiazol-származék. Feltételezhető,, hogy először az alábbi általános képletű, eddig ismeretlen típusú termékeket kapjuk: X—*\ \—S0 2—NH—C = NH S—CH2 — CO—CH„ amelyekből azután víz-kilépéssel a melegítésnél a kívánt termékek képződnek. Az eljárás előnyei az ismertekkel szemben főként abban állnak, hogy egyrészt az új módon jobb termelések kaphatók, és másrészt a végtermékeket nem kísérik nehezen eltávolítható, többnyire színes, gyantás melléktermékek. Az ö-halogénkarbonil-vegyületeket, pl. a klóraeetont, a jelen eljárásnál használhatjuk tisztított desztillált alakjában is, de használhatunk olyan acetonos klóraceton-oldatokat is, amelyeket az aceton klórozásánál sósavmentesítés után kapunk. Ha acetonos klóraceton-oldatot használunk, akkor az anyalúgból az aceton nagy részét desztillálással visszanyerhetjük. Példák: •1. 13,65 g p-acetamino-benzolszulfo-tiokarbamidot melegen feloldunk 50 kcm n. nátronlúgban, majd az oldatot 15°-ra lehűtve hűtés és keverés közben 4,4 kcm klóracetont csepegtetünk az elegyhez,
