142434. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazoliumsó (Aneurin) előállítására
Megjelent 1954. évi november hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.434. SZÁM. 12. p. 1-5. OSZTÁLY. — GO-264. ALAPSZÁM. Eljárás tiazoliumsó (Aneurin) előállítására Bejelentő; Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest. • Feltaláló: dr. Horváth Tibor. Bejelentés napja: 1953. január 27. Aneurin, ill. Bi-vitamm előállítására alkalmazott módszerek közül ismeretes az alábbi kettő: ' 2-Metil-4-amino-5-klórmetil-pirimidin-hidroklori^ dot 4-metil-5-oxietil-tiazollal hozunk reakcióba, akár ömlesztés útján, akár higítószer jelenlétében, mikoris vitamin Bi hidrokloridot kapunk. A másik módszer szerint 2-metil-4-amino-5-brómmetil-pirimidin-dihidrobromidot hozunk reakcióba 4-metil-5-oxietil-tiazollal és vitamin Bi-bromid-hidrobromidot kapunk. A gyógyászatban állandósága miatt a vitamin Bi hidroklorid használata az elterjedtebb a bomlékonyabb vitamin Bj-bromid-hidrobromiddal szemben. Ezért a megfelelő brómmetil-pi-^ rimidinből kiinduló szintézisnél a kapott vitamin Bj-bromid-hidrobromidot ezüstkloridos cserebomlással, vagy pikráton keresztül alakítják át a kívánt termékké. (BIOS 766, 155; Zentralblatt 1937. II. 4046, 1938. I. 937; Chem. Abstr. 1946. 12847). Ha fenti két módszert összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy mind a klórmetil-pirimidin származék előállítása, mind a vele végzett quaternerizálás gyengébb kitermeléssel játszódik le, mint a megfelelő bróm-származék esetében. Vitamin Bj-bromidhidrobromid átalakításánál azonban az iparilag alkalmazott ezüstkloridos cserebomlás csak 50—55 százalék hozammal hajtható végre. A gyakorlatban követett út rendszerint mégis az utóbbi, jóllehet az- ezüstkloridos cserebomlás megnyújtja a gyártást és nyerédéke nem kielégítő. Azt találtuk, hogy a cserebomlás közel quantitativ nyeredékkel kivitelezhető, ha a vitamin Bj-bromid-hidrobromid vizes oldatát ezüstszulfát vizes oldatával hozzuk össze, mikoris a vitamin B4 szulfátsóját kapjuk. Az utóbbit báriumkloriddal kezelve nyerjük a vitamin B, hidrokloridot. Módszerünk kivitelezése abban áll, hogy vitamin Bi-bromid-hidrobromid vizes oldatát equivalens menynyiségű ezüstszulfáttal hozzuk reakcióba, az ezüstszulfát jó oldékonysága révén homogén közegben spontán képződik a vitamin Bi szulfát-sója, ezüstbromid képződése mellett. Ha az oldatból kivett minta még bróm-ion jelenlétét mutatná, úgy további ezüstszulfátot adagolunk a reakcióelegyhez, míg az oldat halogén mentes nem lesz. A levált ezüstbromidot leszűrjük, vízzel mossuk, és a szűrletet a felhasznált ezüstszulfáttal equivalens ' mennyiségű báriümkloriddal kezeljük. Rövid időn belül leválik az oldhatatlan báriumszulfát és vizes oldatában visszamarad a vitamin Bi-hidroklorid. A reakcióelegyből kivett mintát először szulfátionra, majd bárium-ionra vizsgáljuk. Amikor a reakcióelegy bárium- és szulfát-ion-mentes, a kivált báriumszulfát-csapadékot leszűrjük, a szűrletből a vitamin Bt hidrokloridot vákuumban történő koncentrálással, majd kristályosítással izoláljuk. A folyamatot a következő egyenlettel jellemezhetjük: 2 Bj-Br. HBr+2 Ag2 S0 4 > > (B1 -S0 4 -Bi)H 2 S04+4 AgBr (Bj-SC^-BiJHjSO,,+BaCl2 > > 2 Bj-Cl. HCl+BaS04 Az általunk intermedierként előállított szulfátsó a legalkalmasabb a cserebomlás kivitelezésére. H. W. Kinnersly, J. R. O'Brien, R. A. Peters (Biochemical J. 1935. 7Q1, 715.) közleményében leírt és két szulfátsó (B1) 2 (S04) 3 , (Bi) 2 (SO á ) 4 képlettel jellemezve szintén felhasználható a cserebomlásban, azonban a cserebomlás végén a reakcióelegy erős aciditása ártalmas a Bj-vitaminra s ezért az izolált Bj-vitamin nyeredékét jelentékenyen csökkenti. Módszerünk előnye az irodalomban ismert ezüstkloridos cserebomláshoz viszonyítva az, hogy a hozam közel quantitativ, a reakció homogén közegben megy végbe, a folyamat gyorsan kivitelezhető és könnyen ellenőrizhető. Példa: 21.3 g (0.05 mol.) vitamin Bj-bromid-hidrobromidot 50 ml vízben oldunk, majd szobahőfokon 15.9 g (0.051 mol.) ezüstszulfátot adunk az oldathoz és 1 óráig keverjük. Rögtön megindul a reakcióban képződött ezüstbromid kiválása. Amikor az elegyből kivett minta ezüstszulfát-oldattal kémlelve halogén-mentes, az ezüstbromid csapadékot leszűrjük, kevés vízzel mossuk, a szűrletet pedig a felhasznált ezüstszulfát-oldattal equivalens menynyiségű báriumkloriddal hozzuk össze. Rövid keverés után a szulfát-ion leválik báriumszulfát csapadék alakjában és oldatában képződik a vitamin Bj-hirdoklorid. Az oldatból kivett mintát először szulfát-, majd báriumionra vizsgáljuk. Ha az oldat még szulfátiont tartalmazna, úgy további báriumkloridot adagolunk, ha ellenben az oldat már szulfátioht nem tartalmaz, de bárium-iont tartalmaz,
