142429. lajstromszámú szabadalom • Berendezés méhcsaládoknak állandóan több anyával való tartására

Megjelent 1954. évi november hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.429 SZÁM. 45 h. 19—26. OSZTÁLY. — WA—24. ALAPSZÁM. Berendezés méhcsaládoknak állandóan főbb anyával való tartására A Magyar Állam, mint a feltaláló Wallrabenstein Vilmos budakeszi lakos jogutóda, Budapest. A bejelentés napja: 1951! augusztus 2. A méhészetben megoldatlan kérdése volt a méh­családoknak a téli évszakon át is több anyával való tartása. Az állandóan több anyával élő és szaporodó családok a főhordási időszak beköszönte előtt sokkal gyorsabban erősödnek fel, mint az egy anyás kisebb családok, vagy a több anyával, de csak a tavaszi-őszi idény alatt együtt tartott csa­ládok és így országos viszonylatban az állandóan több anyával tartott nagy méhcsaládokkal kapcso­latban lényegesen nagyobb mézhozamra lehet szá­mítani. A család egész éven át igen erős, és így egyik hordás a másik után folyamatosan kihasz­nálható. Rajoztatásnál, vagy muraj készítésnél a család erősségében alig észrevehető a változás, mert a lecsökkent állományt a 15—20 keretnyi fiasítás gyorsan kiegyenlíti. Előnye továbbá a ta­lálmány szerinti berendezésnek az is, hogy az aszerint alakuló nagy családnak a téli etetése és tartása is könnyebb, ill. gazdaságosabb. A találmány a kérdést úgy oldja meg, hogy a megfelelően nagyra választott kaptárt több-kisebb család befogadására alkalmasan több részre osztja olyan elválasztó keretek befüggesztésével, ame­lyek lehetetlenné teszik az anyaméheknek az egyik térből a másikba való átjutását, emellett azonban megfelelő rést hagynak ahhoz, hogy a dolgozó méhek a válaszfalon keresztül szabadon közlekedhessenek az egyik térből a másikba. így az anyák a maguk terében szabadon petézhetnek, szaporíthatják a méhállományt, a dolgozók pedig a szomszédos terekbe átjutva, egyrészt egy nagy családdá egyesülnek, másrészt kiegyenlítődnek a kis családok számbeli, hőmérsékleti és egyéb egyenetlenségei is. A találmány szerint a tereket egymástól elvá­lasztó, a rendes keretekkel azonos keretbe anya­rácsot kell behelyezni úgy, hogy az anyarács mindkét oldalára műlépet kell erősíteni, amelyekre a dolgozók rendes lépet építenek. Így mindkét oldalon petézhetnek az anyák. A dolgozó mének­nek a rácson való akadálytalan átjutását a műlép két oldalán és alul hagyott szabad rés biztosítja. A találmánynak egy másik kiviteli alakja sze­rint az elválasztó keretbe középen műlépet függesz­tünk be és a keret által határolt teret a keret két oldalára felerősített anyaráccsal lezárjuk. Az anyarácsok közé zárt műlép és az anyarácsok kö­zött, valamint a műlép és keret között szabad méh­járatot hagyunk a dolgozó méhek átjárása szá­mára. Az így kapott keretekkel osztjuk meg a kaptárt. A keretek szélessége mindkét kiviteli alaknál 35 mm. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés méhcsaládoknak állandóan több anyával való tartására, jellemezve a kaptárteret több térre megosztó olyan válaszfallal, amelyet anyarácsnak és műlépnek felhelyezésével akképpen képezett egy vagy több keret alkot, hogy a dol­gozó méneknek az egyik térből a másik térbe való átjutását biztosító rések maradnak szabadon. 2. Az 1. alatti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a válaszfalat egy rendes lépke­retbe helyezett anyarács és ennek két oldalára ra­gasztott műlép alkotja, a műlép olyan felhelyezése mellett, hogy kétoldalt és alul rés marad fedet­lenül. 3. Az 1. alatti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a válaszfalat a rendes keret külső oldalaira felhelyezett két anyarács és ezek között megfelelő méhjáratot biztosító közzel befüggesz­tett műlép alkotja. 1 rajzlap Felelős kiadó: a Tervgazdasági Könyvkiadó igazgatója. 1760. Terv Nyomda, 1954. — Felelős vezető: Bolgár Imre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom