142421. lajstromszámú szabadalom • Impulzusmodulációs rendszer és ilyen impulzusmodulációhoz való adó-, valamint vevőberendezések

142.421 5 jelfrekvencia-integráló műhálózatba is bevezetjük. Az integráló műhálózat 28 levezetőellenállással áthidalt 27 kondenzátort, valamint egy egyenirányító alkotta 29 sorbakapcsolt ellenállást tartalmaz. A 16 anódellenállásból érkező impulzusoknak pozitív előjelük van és azokat a 29 egyenirányító útján az integráló kondenzátor egyik elektródájához vezetjük, amely kondenzátor másik elektródája földelt. A 27 integrálókondenzátoron fellépő váltakozófeszültséget a 30 csatolókondenzátoron keresztül az 5 különbségképezőbe visszük, mely három 31, 32, 33 ellenállást és egy 32' transzformátort tartalmaz. A 7 bemenőkapcsolókhoz vezetett átviendő jel a 31 ellenálláson át á 32 ellenállásba táplálódik be, míg a 27 integrálókondenzátoron fellépő váltakozófeszültség a 30 csatolókondenzátoron, a fázisfordító 32' transzformátoron, végül a 33 ellenálláson át ugyancsak a 32 ellenállásra jut. A 31 és 33 ellenállások értéke a 32' ellenállás értékéhez képest nagy, a 7 bemenősarkok és a 27 integrálókondenzátor közötti nemkívánatos csatolás elkerülése végett. Következésképen a 32 ellenálláson a bemenőfeszültségnek és a 27 integrálókondenzátor váltakozófeszültségének különbsége jelentkezik. Az ismeretett adóberendezés működését a 2. ábrára utalással magyarázzuk meg. A 2a. ábra az átviendő jelfeszültség és a 27 integrálókondenzátoron fellépő feszültség lefolyását szemlélteti az idő függvényében. E feszültségek különbségének megfelelő feszültség jelentkezik a 32 ellenálláson. Az a görbe jelzi, az átviendő jelet, míg az a görbét kerülgető b fűrészfoggörbe a 27 integrálókondenzátoron fellépő váltakozófeszültséget szemlélteti. A 2a. ábrán li-gyel jelzett pillanat előtt közvetlenül fennálló állapotot vizsgálva, kitűnik, hogy amíg a jel- • feszültségnek e pillanatban pozitív pillanatnyi értéke van, addig az integrálókondenzátoron ekkor jelentkező feszültség közelítőleg nulla. Ennek következtében pozitív előjelű különbözeti feszültség lép fel a 32 ellenálláson, amely feszültség a 6 vezetéken át a 8 hexoda vagy heptóda második vezérlőrácsára jutva, e csövet vezetővé teszi, úgy, hogy a ti pillanatban az impulzusgenerátorból érkező impulzus a 3 impulzusismétlő vagy — megújító működését kiváltja, azaz ezt „elsüti". Az ennek következtében a 25 csatolókondenzátoron, a 26 viszszacsatoló vezetéken és a 29 egyenirányítón át a 27 integrálókondenzátorhoz vezetett pozitív impulzus az integrálókondenzátoron feszültségnövekedést okoz, amit a 2a. ábrán a c betűvel jelöltünk. Minthogy a 3 impulzusisméüö vagy — megújító szolgáltatta impulzus amplitúdója és időtartama független a 8 hexodától vagy heptódától érkező impulzus amplitúdójától és időtartamától, a 27 integrálókondenzátoron jelentkező feszültség az áramköri elemek megfelelő méretezése mellett állandóan ugyanazzal az értékkel változik, függetlenül a 38 ellenálláson fellépő különbözeti feszültség értékétől. A ti pillanat után az integrálókondenzátor feszültsége a 28 levezetőellenállás hatása alatt fokozatosan csökken és így a t-2 pillanatban újból pozitív feszültségkülönbségre vezet. A 3 impulzusismétlő vagy -megújító újból működésbe jön és az integrálókondenzátor hirtelen feltöltése megismétlődik, ami ugyanakkora feszültségváltozást okoz, mint amekkora a ti pillanatban következett be. A ts pillanat után az integrálókondenzátor feszültsége újból csökken, de már nem elegendő mértékben ahhoz, hogy a t:j pillanatban a 32 ellenálláson — az előbbi esetekhez hasonlóan — pozitív különbözeti feszültség lépjen fel. így tehát az 1 impulzusgenerátor szolgáltatta impulzus a t3 pillanatban nem idéz elő anódáramot a 8 hexodában vagy heptódában. Ennek következtében ebben a pillanatban a 3 impulzusismétlő vagy -megújító nem „sül el" és az integrálókondenzátor nem töltődik hirtelen fel. A legközelebbi t4 pillanatban azonban már újból pozitív különbözeti feszültség jelentkezik a 32 ellenálláson, azzal az eredménnyel, hogy az integrálókondenzátoron fellépő feszültség újból az adott értékkel növekszik. Az integráló műhálózat „emlékező" műhálózatként működik, minthogy egy impulzus vétele esetén az éppen uralkodó kondenzátorfeszültségből kiindulva az utóbbi sohasem marad ugyanaz, hanem egyöntetűen egy bizonyos értékkel változik. Ilymódon az integrálókondenzátoron fellépő feszültség fűrészfogalakú hullámalakot mutat, amely az átviendő jelfeszültség görbéjét kerülgeti és így azt megközelíti. A megközelítő vagy összehasonlító feszültség létrehozására szükséges impulzusokat, melyeket a 22 modulátor és a 24 antenna útján leadunk, a 2b. ábrán teljes vonallal tüntettük fel, míg az 1 impulzusgenerátorból kilépő azokat az impulzusokat, amelyeket a 8 hexoda vagy "heptoda pozitív különbözeti feszültség hiányában elnyom, a 2b. ábrán szaggatott vonalakkal jeleztük. Az előzőkben feltételeztük, hogy a 27 integrálókondenzátor kisülési áramának erőssége, két-két impulzus jelentkezése között, független az integrálókondenzátor sarkain jelentkező feszültségtől. Ez a feltevés megengedhető, ha az integrálókondenzátor átlagos egyenáramú feszültsége nagy az 5 különbségképezőhoz átvitt, az integrálókondenzátoron fellépő, váltakozó feszültség amplitúdójához képest. A 27 integrálókondenzátor töltő- és kisütőkörénék kellő méretezése mellett, ezt a kívánatos, de nem szükséges, állapotot gyakorlatilag nehézség nélkül elérhetjük. A 2a. ábrát véve alapul nyilvánvaló, hogy az integrálókondenzátoron fellépő feszültségnek az impulzusismétlődési frekvencia több periódusára kiterjedő időtartam alatti átlagértéke nem növekedhet vagy csökkenhet korlátlanul gyorsan. Az integrálókondenzátor feszültségének leggyorsabb emelkedése akkor következik be, ha az 1 impulzusgenerátor szolgáltatta egyenlő időközű ipulzusok közül egyetlen egyet sem nyom el a 8 hexoda vagy heptóda, mint pl. az a 2a. ábrán a t4 és ts pillanatok között látható. Az integrálókondenzátoron fellépő feszültség maximális esési sebessége akkor következik be, ha az 1 impulzusgenerátor szolgáltatta valamennyi impulzust elnyomjuk, mint pl. a te és t,7 pillanatok között. Minél kisebb a jelfrekvencia, annál nagyobb jelamplitudó engedhető tehát meg. A jelen rendszerben, az egyéb átviteli rendszerekkel ellentétben, a jelamplitudónak nincs meghatározott állandó maximális határértéke, hanem ezzel ellentétben az átviendő jel változási sebességének nem szabad egy adott maximális értéket meghaladnia. A 4 integráló műhálózathoz a 26 visszacsatoló vezetéken át vezetett impulzusokat a 3 impulzusismétlőt vagy —• megújítót kévető adóláncolat tet-