142413. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a sztreptomicin és mannozido-sztreptomicin elválasztására

Megjelent 1954. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.413. SZÁM. 30. h. 1-8. OSZTÁLY. — KO—485. ALAPSZÁM. Eljárás a sztreptomicin és mannozido-sztreptomicin elválasztására A Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest, mint a Központi Biokémiai Ipari Kutató Laboratórium jogutóda. A bejelentés napja: 1951. augusztus 24. A bejelentő intézet feltalálóul dr. Bodánszky Miklóst nevezi meg. A sztreptomicin fermentátumokban jelenlévő maninozidó-sztreptomieinnek a fő-antibiotikumtól való elkülönítésiére már régebben alkalmaztak kromatográfiás eljárást. így már a mannozidosztreptomicin felfedezése kapcsán is 80%-os metanolban oldott nyers sztreptomicin klórhidrát alumíniumoxid oszlopon végzett kromatográfiás szétbontása váílt ismeretessé. [E. Titusz—J. Enied; J. Am. Cham. Soe. 70, 3617 (1948)]. Más szerzők adszorbensül alumíniumoxid helyett aktív szenet használtak, egyébként ugyancsak metanolos oldatokkal idolgoztak. Az irodallmat összegezően ismerteti R. L. Peck a „Chromatography in the streptomycin problem" című közleményében [Ann. N. Y. Acadi Sei. i9, 235—248 (194&)] és ugyancsak Peck nevével kapcsolatos az U. S. 2540, 284 szabadalom is, amely a sztreptomicinnek metanolós oldatban aktív szénen történő kromatográfiás tisztítására vonatkozik. (1. Chemical Abstracts 1951, 4894). Äz irodalomból tehát cs-ak olyan kromatográfiás eljárások ismeretesek, amelyeknél az oldószer metanol vagy 80'%-os metanol. Ezen eljárások közös hátránya, hogy csak klórhidrát, vagy más metanolban oldódó sztreptomicin sók tisztítására alkalmasak. Másrészt! a klór hidrát kellemetlen nedvszívó tulajdonsága miatt a gyógyászatban az álliándóibb tulajdonságú szulfátot használják elsősorban és így a, fenti módszerekkel nyert tis'ztított sztreptomicin klórhidrátot utóbb még át kell alakítani szulfáttá. Kiemeli ezt a hátrányt az a körülmény, hogy a nyers sztreptomicin a kinyerési eljárás végén esetleg mint szulfát áll rendelkezésre. Ez esetben a kromatográfiás tisztításhoz a nyers sót előbb klór-' hidráttá kell alakítani, majd a tisztítás után a tiszte klórhidrátot szulfáttá kell viss'zalakítani. Ezeket a nehézségeket küszöböli ki a találmány szerinti eljárás. . Kísérleteink során ugyanis azt találtuk, hogy aktív szénen adszorbeált sztreptomicin keverék egy részét iá szénről vizes híg savval oldva le, majd a leoldási többször megismételve az egymást követő eluátumokban a mannozidó-isztreptomicin sztreptomicin hányad egyre nő. Ebből világos, hogy vizes oldatban is kifejezett különbség van a két antibiotikum adszorpciója közlött. Ebből a tapasztalatból kiindulva kísérleteket végeztünk a két anyag teljes elválasztására aktív szénoszlopon vizes oldatban történő kromatográfia segítségével. A hazai aktív széngyártmányok közül a'z ú. n. „Glicerin szenet" és a „Dekolor" szenet találtuk megfelelőmek; célszer üen meleg, híg sósavval való kimosás után. A szénoszlop folyadékátjárhatóságát diiatoma-föld hozzákeverésével, az átfolyás sebességét 0.1—1 atm. túlnyomás alkalmazásával biztosítottuk. Teljes szétválasztást értünk el olyan keverékeknél, amelyek közel egyenlo mennyiségben tartalmazták a szétválasztandó komponenseket, de más arányú keverékek esetében is. Az eljárás különös előnyét az adja meg, hogy vizes oldatban végezhető és így a metanolban oldhatatlan sztreptomicin szulfátok elválasztására is alkalmas; feleslegessé válik tehát a klórhidrátnak szulfáttá való átalakítása, a!z esetleges nyers szulfátnak klórhidráttá alakítása és a metanol eltávolítása is. Előnyt jelent még az is, hogy az irodaiamból ismert eljárásokhoz képest a szétválasztás tökéletesebb. Egy tipikus elválasztást ismertet az alábbi példa: 20 g mosott száraz glicerinszenet és 20 g diatomiaföldet 100 ml vízben szuszpendálunk és 5n.H2 S04

hozzáadásával a szuszpenzió pH-ját 4-re állíííjuk be. Eizután a szuszpenziót egy 2 cm átmérőjű 120 cm hosszú üvegcsőbe öblítjük, majd 0.7 atm. túlnyomással —— kénsavat nyomunk át az oszlopon, míg alz állandó magasságot (kb. 35—40 cm) vesz fel. Ekkor a felül lévő folyadékot eltávolítjuk és 0.-5 g nyers streptomycin szulfát 5 ml-es vizes oldatát (pH=4) öntjük az oszlop tetejére. Az oldat felszívódása után 10 ml -——^ kénsavat öntünk 10.000 a csőbe és uOóbbi felszívódása után állandóan 10.000 kénsavat nyomunk át. A lefolyó oldatokat részletek-