142400. lajstromszámú szabadalom • Üreges végű szegecs és eljárás az előállítására

í / Megjelent 1954. augusztus h& 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.400. SZÁM. , ' • 47. a, 1-8. OSZTÁLY. — FE-196. ALAPSZÁM. Üreges végű szegecs és eljárás áz előállítására Feichtinger Károly műszerész, dr. Nagy Guido tisztviselő és Sás Tibor műszerész, budapesti A bejelentés napja: 1953. március 17. k A találmány olyan szegecsekre -vonatkozik, amelyek szárának a szegecsfejjel átellenes végén bemélyedő üreg van és amelyeknél a szegecskötést , úgy létesítik, hogy a szárnak az üreg körüli csőszerű végét, kiperemeaik. Az ilyen szegecseket rendszierinti színesfémből készítik — általában kisebb méretekben, néhány milliméteres szárátmérővel és főleg olyan alkatrészek összeerősíteséhez használják, amelyek közül egy, vagy több műanyagból készült. ••-•• . Az ilyenfajta szegecseket, kétféle eljárással állítelő: 1. vagy a szegecsfej átmérőjének megfelelő -.jfeaKiSád^ayag;^01

forgácsolással alakítják ki is legfeMő méretű rúáanyag^t^XQrgácsoló. megtömör, szegecseket (készítenek és «izeket &p$Ék ugyancsak foígácsoló eljárással egyenként kifúrkálják. Mindkét» eJiőállítáái mód több hátránnyal jár. Az első esetben igen nagy az anyagveszteség és a fúrás imia'tt mindkét esetben igen korlátozott a termelés sebessége. Ezen két ok következtében az előállítás igen drága. A szegecseket, az előállítás technológiai követelményeire való tekintettel a forgácsolás szempontjából megfelelő anyagból — például ólomtartalmú rézből — kell készíteni és nem lehetett olyan anyagot — pl. lágy alumíniumot — választani, amely a jó szegecskötés és a gazdaságosság követelményeit sokkal jobban kielégíti, de rosszul forgácsolható. A forgácsolással előállított szegecseknek további hibája, hogy azokba rendszerint hengeres lyukat fúrnak és így a lyukat körülölelő cső teljes hosszában egyenlő keresztmetszetű. Ez a tény a szegecsezárat annyira meggyengíti, hogy a vékonyfalú csöves rész kiperemezésekor igen gyakran beszakad és ezáltal a kötés szilárdsága bizonytalanná válik. A beszakadási veszélyt fokozza az a körülmény is, hogy a fúrással történő forgácsolástól elkerülhetetlen ki- és bemélyedések a megmaradó csöves rész szilárdságát ugyancsak meggyöngítik és ezen forgácskarcok iránya a.kiperemez-ési igénybevétel irányával megegyező. A kérdéses •szegecsek legnagyobb hibája azonban az, hogy — mint már említettük — ezek elsősorban a forgácsolásra alkalmas —:

tehát automata ötvözetű kemény, vagy legalább félkemény — anyagból készülnek. Ez a körülmény a szegecselők munkáját meglassítja és sok esetben a szegecse -lésnél a műanyag alkatrészek repedését okozza. Tekintettel arra, hogy gyakran olyan alkatrészek összeszegecseléiséről van szó, amelyeknél a műanyag alkatrész több cikkből összeszerelt) félkészáru, a műanyag törése miatt az egész félkészáru selejtbe kerül és mint hulladék, felhasználhatatlanná válik. Például a potenciométer kapcsolónak a burához történő szegecselésekor a kapcsolóház megrepedése 'eseltén az &ibba beszerelt alkatrészek egyáltalán nem, vagy az újrafelhasználásnak csak igen kis reményével, nagy munkával szerelhetők ki. Ez a szegecselési selejt igen nagy anyag- és munkabérveszteséget jeüreges végű szegecs keszrtese. ^ v.^„- „ . „ . csel érjük el, amelynek ürege nem hengeres es amely nem forgácsolással készült. A találmány szerinti szegecset elsősorban az jellemzi, hogy .szárvégi ürege befelé szűkülő, kúpos, hegyben végződő. Ezt az üreget a találmány értelmében megfelelő alakú tüske besajtolásával létesítjük; a szegecsfejet pedig a szegecsszárnak megfelelő átmérőjű huzalanyagból zömítóssel alakítjuk ki. Az előállítás találmány szerinti módja például a következő: A szegecsszár kívánt átmérőjének megfelelő méretű, a szegecskötés szempontjából előnyös tulajdonságú anyagból a kívánt hosszúságot levágjuk, ezt egy hüvelybe helyezzük, majd a kívánt üreg alakjának megfelelő alakú tüskét nyomunk a levágott huzaldarab egyik végébe. Ezt a besajrtolást a szegecs anyagától és az előállítandó üreg méreteitől függően a szükséghez képest több lépésben végezhetjük. Végül a levágott huzaldarabnak az üreggel átellenes végéből, önmagában véve ismert zömítő eljárással a szegecsfejet alakítjuk ki. Egyes előbb említett eljárási lépéseket — például az üreg besajtolását és a huzal levágását — sorrendben egymással fel is cserélhetjük. A találmány szerinti szegecs előnyei az eddigiekkel szemben a fentiek alapján nyilvánvalók. Azzal, hogy a szegecsekeft'nem forgácsolással, hanem zömí-