142382. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szövetnek műgyanta kondenzációs termékekkel való kezelésére

2 142.382 vezőfob az olyan szövet kopásállóságánál, amelyet túlhevített gőz adagolása nélkül, vagy a fentinél nagyobb mennyiségű túlhevített gőz jelenlétében hevítettünk. Annak az atmoszférának a gőztartalma, amelyben a hevítést foganatosítjuk, lehet 20%-nál több, vagy 33%-nál több, sőt 50%-nál több, de az eljárás foganatosítható lényegében teljes egészében itúmevített gőzből álló atmoszférában, vagyis olyanban, amely gyakorlatilag 100% túlhevített gőzt tartalmaz. A jelen leírásban megadott minden gőzszázalék a gőz parciális nyomására vonatkozik, amelyet a levegő és a gőz össznyomásának százalékában fejeztünk ki és lényegében a hevítőkamra hőmérsékletével mértünk. „Túlhevített gőz" kifejezésen olyan gőzt, értünk, amelynek hőmérséklete nagyobb annál a hőmérsékletnél, amelynél a gyanta oldhatatlanná tétele végett alkalmazott nyomás mellett a gőz telített. Az eljárást célszerűen atmoszferikus nyomáson foganatosítjuk. Az ilyen oldhatatlanná tett karbamid-formaldehid gyantának a szövetben jelen lévő százalékos mennyisége függ attól a hatástól, amelyet elérni kívánunk. Ezt a százalékos mennyiséget célszerűen úgy választjuk meg, hogy a textilanyag gyűrésálló legyen, nevezetesen gyűrés után oly mértékben feküdjön ki simára, mint a nagyértékű gyapjúszövetek. Azonban hasznos hatások érhetők el akkor is, ha kisebb százalékos mennyiségű gyantát alkalmazunk. így például kedvező eredmény érhető el, ha a szövet 12% -nál kevesebb műgyantát tartalmaz, azonban előnyösen 12—20%-ig terjedő műgyanta mennyiséget iß alkalmazunk. A műgyanta mennyisége 20%-nál több is Miét. Adottt mügyantamennyiség esetében elért eredmény függ a formaldehid és a karbamid viszonyától, mint az az alább megadott III. táblázatiból kitűnik. A fent megadott műgyantamennyiségeket, a kezelés előtti száraz szövet súlyára •számítottuk. A legalább 10% túlhevített gőzt tartalmazó atmoszférában való hevítés egyik előnye abban van, hogy nagyobb mennyiségű műgyanta válik a szövet rostjaiban oldhatatlanná, mimellett a kopásállóság mértéke még kielégítő marad. Ha a találmány szerinti eljárással regenerált cellulózából készült szövetet kezelünk, úgy ez a szövet ismételt mosás után is nagyobb mértékben mosásálló és kedvezőbb mértékben mérettartó, mint az olyan szövet, amelyben a normális mennyiségű formaldehidet tartalmazó karbamidformaldehid gyantát teszünk oldhatatlanná azáltal, hogy a hevítést túlhevített gőzt tartalmazó atmoszférában végezzük. A találmány szerinti eljárás foganatosításánál a formaldehid és a karbamid mol-viszonya 2 :1, vagy előnyösen 3 : 1, sőt ennél nagyobb is lehet. Ha a találmány szerinti eljárással kezelt textilanyag nem áll teljes egészében regenerált cellulózából, úgy célszerű, ha annak regenerált cellulózatartalma 50 súly % -nál nagyobb. Legkedvezőbb eredményeket azonban akkor érünk el, ha a szövet teljes egészében, vagy lényegileg regenerált cellulózából áll, amikor a „lényegileg" kifejezés alatt azt értjük, hogy a regenerált cellulóza mennyisége a szövetben 80 súly %-nál nagyobb. A regenerált cellulóza előnyösen viszkózaműselyem, bár az eljárás rézammóniák műselyemmel is foganatosítható. A találmány különösen előnyös eredményeket ad, ha a regenerált cellulóza fonott viszkózaműselyem. A találmány szerinti eljárás foganatosításánál célszérű, ha a textilanyagot szövet alakjában karbamid-formaldehid krísztalloid közbenső kondenzálási termékének savas katalizátort tartalmazó vizes oldatával impregnáljuk, á szövetből a fölös reagenst eltávolítjuk, majd a szövetet megszárítjuk és túl*' hevített gőz jelenlétében a kondenzálást befejezzük, vagyis a gyantát oldhatatlanná tesszük. Az a savas katalizátor, amellyel a vizes oldatot, előzetesen katalizáljuk és a katalizátor lehet egy sav, vagy több savkeveréke, egy sav és egy só keveréke, vagy előnyösen olyan anyag, amely képes arra, hogy savvá alakuljon át (vagy savanyúvá váljék, pl. kalciumklorid vagy borsav keveréke), vagy kezelés közben savat szabadít fel, minit pl. amimoniumtiocianát, ammoniumdihidrogénfoszfát vagy alumíniumklorid, vagy oly anyag, amely egyébkén* képes arra, hogy az impregnáló oldat savasságát fokozza. Használhatjuk karbamid-formaldehid közbenső kismo-ekulasúlyú kondenzációs termékének oldatát, amely képes arra, hogy behatoljon oly textilrostokba, aminőket pl. a 449.243 számú brit szabadalmi leírásban ismertetetit módon állítunk elő, mimellett az eljárást, az ott közölt vegyszerek mennyiségének megfelelően módosítjuk. Ha katalizátorként ammóniumsókat alkalmazunk, akkor eljárhatunk úgy, hogy természetes és mesterséges gumilátexekbe kebelezzük a reakciókeveréket. Eljárhatunk úgy is, hogy reagenseket, mint például sztearamidometüpiridiinkloridoit vagy oktadeeiloxi -metilpiridinkloridot, vagy azokat a polisziloxánokat kebelezzük be, amelyek az anyagnak vizet taszító tulajdonságokat kölcsönöznek. Ha katalizátorként bizonyos fémek sóit alkalmazzuk, úgy viaszemulziók is használhatók. így például gyűrésáUóság és foltállóság egyidejű biztosítása végett katalizátorként előnyösen alumíniumacetált alkalmazható, mert a gőz behatása következtében bázisos alumíniumacetát vagy oxid keletkezik. Ha olyan katalizátorokat alkalmazunk, amelyek gyenge savak, akkor a műgyanta oldhatatlanná tétele végett alkalmazott hőkezelés ideje és hőmérséklete körülbelül 3—5 perc, illetőleg 160—180 C°. Viszont erősebb savak használata esetén (vagy erősebb savakat felszabadító anyagok használata esetén) a hőmérséklet 130—150 C fokra csökkenthető. Ha a karbamid-formaldehid közbenső kondenzációs termékben a formaldehid viszonylagos menynyísége a normálisnál nagyobb, úgy ez a szövet szilárdságára ugyancsak hátrányos akkor, ha a szövetbe kis százalékos mennyiségű gyantát kebelezünk be, hogy azt stabilizáljuk anélkül, hogy nagyobb mértékű gyűrésállóságot érnénk el és ha a szövetbe a normálisnál nagyobb százalékos mennyiségű gyantát kebelezünk be abból a célból, hogy tulajdonságainak további javulását érjük el. Ez a hátrány csökkenthető anélkül, hogy a külön formaldehid használatával elért előnyöket lényegesen befolyásolnók, ha a műgyantát hozzávezetett túlhevített gőz jelenlétében történő hevítéssel teszzük oldhatatlanná. Szárítás közben, vagy közvetlenül a szárítás után az impregnált szövet mechanikus igénybevételnek vethető alá és ezután állékonnyá tehető a karbamidformaldehid gyanta oldhataítlanná tétele által; így például a szövetet kalenderezhetjük, Schreiner-gépen kezelhetjük vagy a szövetet dombornyomásnak vethetjük alá, vagy azon frakcióval vagy hajtogatással