142378. lajstromszámú szabadalom • Hajtószerkezet nyomóközeggel működtetett ütőszerszámokhoz

4 142.378 igattyúnyílásön át a kisnyomású 64 térrel, illetőleg ennek révén a környezeti térrel közlekedik, a nyo­más megszűnik. A kettős 95 nyilak értelmében a 46 .munkatérben fellépő nyomás hatására tehát a 30, 38, 39 dugattyú a 96 nyíl értelmében újtól föl­felé mozdul el, és ezzel a miár leirt folyamat meg­ismétlőd|ik. Nyilvánvaló, hogy mihelyt a túlnyomás az 61, 52- vezérlőterek mindegyikében egyidejűleg lép fel, a 32 tolattyú a nyomóközeg hatása alól tehermen­tesítve van, a tömegerők hatása alatt tehát szaba­don elmozdulhat. Ezek a nehézségi erő kivételével mindig a 32 tolattyú kívánt irányú elmoaduüásá­nak irányában ihatnak, vagyis a vezérlést elősegí­tik, sőt, ia 30, 38, 39 dugattyú közbenső helyzetei­ben, vagyis az 1. és 2. ábra .szerinti szélső holt­ponti helyzetekkel megszabott teljes löketnél rövi­debb löketek esetén a 32 tolattyúnak a vezérléshez szükséges elmozdulását önmagukiban kiváltják. Ez & körülmény a jjalálmány szerinti hajtószerkezet löketének szabályozására igen egyszerű módot nyújt, minthogy evégből mindössze a 31 vezeték és az ütendő tárgy egymástól való távolságát kell a kívánt lökethossznak megfelelően beállítanunk. Az, 54 szerszám íelütődésekor. a 32 tolattyú a 2. ábra szerinti helyzetéből külön intézkedés nélkül átcsap 1. ábra szerinti helyzetébe, és ezzel önműködően biztosítja a 30, 38, 39 dugattyúnak az 1. ábra sze­rinti helyzetből a 2. ábra szerinti helyzetbe való átállását. A 32 tolattyú tehát a találmány szerinti szerkezet vezérlőszervének tekinthető. A fentiek alapján könnyen belátható, hogy a találmány nyomóközeggel működtetett ütőszerszá­mokhoz való oly hajtószerkezet, melynek nyomó­közegiforráshoz csatlakoztatható nagynyomású tere, valamint környezeti térhez csatlakoztatható kis­nyomású tere van, a találmány pedig legáltaláno­saibb alakjában szerszámhordozóként kialakított és vezeték mentén két szélső helyzet között elcsúsz­tatható dugattyú, vezérlőszervként kialakított, és a dugattyú mentén két szélső helyzet között elcsúsz­tatható tolattyú, a vezetékkel és a dugattyúval közrefogott, és .ezek kölcsönös helyzete szerint ellen­tétes értelemben változó térfogatú két munkatér, valamint a munkatereket a vezeték, a dugattyú és a tolattyú kölcsönös helyzete szerint egymással váltakozva" a nagynyomású térrel, illetőleg.a kis­nyomású térrel összekötő járatok alkalmazásában van. Nyilvánvaló az is, hogy a találmány legna­gyobb jelentősége a mozgó alkatrészek számának kettőre való csökkentésébein, vagyis igen egyszerű szerkezetű, és így nagyon megbízható üzemű haj­tószerkezet létesítésében van. Fokozza a szerkezet egyszerűségét, és így üzembiztonságát és élettar­tamát ia, hogy még ez a két mozgó alkatrész is lehetőleg egyszerű kivitelű, merev és zömök test, * amelynek méretezésénél nem annyira az igénybe­vétel, mint inkább a tartósság az irányadó szem­pont. A találmány szerinti hajtószerkezetnek tehát — a hasonló rendeltetésű ismert szerkezetekkel el­lentétben — nincsenek sem tányérszelepei, sem visszatérő rugói. Ez a körülmény nyilVáníviailáan nemcsak a találmány szerinti hajtószerkezet szer­kezetének egyszerűségére és üzemének megbízható­ságára van kedvező kihatással, hanem fokozza a faajtószerkezet munk^ütemének sebességét is, mért elmaradnak a tányérszelepek nyílásával és záródá­sával, valamint a rugók megtfeszülésével és' fesz­telenülésével egyébként telkerülhetetleniül együtt­járó késleltetések is. A találmány szerinti hajtó­szerkezet vezérlését a nyomóközeig áramlása és a tömegerők hatása mintegy közvetlenül váltja ki, és így a munkaütemet a tányórszeiepekkel és. rugók­kal dolgozó ismert szerkezetekkel szem'ben igen szaporává teszi. Láttuk, hogy a találmány megvalósításának fel­tétele az egymásiban elmozduló dugattyú és to­lattyú alkalmazásia, mégpedig függetlenül attól, hogy e két mozgó alkatrész közül melyik van a másikon kívül vagy belül. Láttuk továbbá, hogy célszerűnek bizonyult, ha a dugattyú a vezeték és a tolattyú közé van iktatva, mert ez esetben nfem­csak a vezeték, a ^dugattyú ^s a tolattyú tehet vi­szonylag egyszerű szerkezetű, hanem a munka­tereket váltakozva a nagynyomású térrel, illetőleg a kisnyomású'térrel összekötő járatok is viszony­lag egyszerűen alakulnak. Ilyen kedvező kiviteli alakot érünk el az említett elrendezés esetén, ha — amint ez az 1.—10. ábrán látható — a munkaterek a találmány értelmében a dugattyúval és a tolaty­tyúval közrefogott, és ezek kölcsönös helyzete sze­rint ellentétes értelemben változó térfogatú egy­egy vezérlőtórrel vannak párosítva, amelyek mind­egyike a hozzátartozó munkatér elé van iktatva, és ezzel a kérdéses vezérlőtér legnagyobb térfogatá­hoz tartozó szélső tolattyúhelyzetben közvetlenül közlekedik. Az ilyen vezérlőteres kiviteli alak kü­lönösen egyszerűen valósítható meg, ha a találmány értelmében — amint ez ugyancsak az 1.—10. ábrákon látható — egyrészt a .dugattyúnak három válla van, amelyek közül a két szélső váll a veze­tékkel a munkatereket fogja közre, a közbenső váll pedig a két szélső vállai a dugattyú és a vezeték kölcsönös helyzete szerint váltakozva a nagy­nyomású térrel, illetőleg a kisnyomású térrel köz­lekedő egy-egy előteret alkot, másrészt a tolattyú­nak két válla van, amelyek a dugattyú egy-egy szélső vállával vannak párosítva, és a dugattyúval a párosított dugattyúvállal határos előtérrel állan­dóan közlekedő vezérlőtereket fogják közre. Ezek a szerkezeti .elemek teljesen függetlenek attól, hogy a vezetéket — az 1.—10. ábrák szerinti példakénti kiviteli alak módjára — a dugattyút övező hüvely alkotja-e. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak ese­tén a vezetéket, a dugattyút és a tolattyút közpon­tosán elrendezett hengeres testek alkotják. Ez azon­ban mindössze oly célszerűségi intézkedés, amely figyelemmel van a gyártási lehetőségekre, tehát gyakorlati szempontokra. Elvben azonban nincs akadálya annak, hogy ezek az .alkatrészek a henge­restől eltérő alakúak legyenek, és elrendezésük ne legyen központos. A 11.—13. ábrákon a találmány szerinti hajtó­szerkezetnek ütve dolgozó mélyfúrógépekkel kap­csolatban való alkalmazását tüntettük fel. Amint az 1. .és 2. ábrán látható, a 34 váll menetes 113 toldatára a 33 ház folytatását alkotó 114 köpeny van erősítve, amelynek alsó végébe az ábrázolt pél­dakénti kiviteli alak esetén 115 hüvely van csa­varva. Az Önmagáiban ismert módon kialakított 54 szerszám a 115 hüvelyben van vezetve, amely a 114 köpennyel, a 34 vállal és a 41 beitétitel kiömlési

Next

/
Oldalképek
Tartalom